A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - POMOZI István: Festett kazettás famennyezetű falusi templomok

A festett kazettás famennyezetek motívumai a kazetták kereteihez alkalmazkodnak. A reneszánsz minták a királyi, a főúri paloták termeinek kazettás mennyezetei nyomán fejlődtek. Három évszázadon át jelemző a templomokban a virágdíszes mennyezet és berendezés. A kazetták négyzet, vagy tégla alakúak. A kazetták szélességét több deszkából alakították ki. A deszkák hossza általában három kazettát foglal magába. A festett famennyezetek fenyőfából - vörösfenyőből, borovifenyőből vagy lucfenyőből - készültek. A famennyezet fenyő deszkaanyagának jobb oldalát megmunkálták, s erre festették a motívumokat, sablonnal (patronnal), előrajzolás után vagy előrajzolás nélkül szabadkézzel, majd a fedélszék kötőgerendáihoz alulról a tempomtér felől kovácsolt vasszegekkel erősítették fel. A festett famennyezetek tehát csak térlezárók, teherhordó szerepük nincs. Az egyes kazettákat egymástól kazettalécekkel választották el. A festett famenynyezet deszkái a templom hossztengelyével párhuzamosan helyezkednek el. A famennyezetek helyszíni felhelyezése az időjáráshoz alkalmazkodva, mindig tavasz és ősz közé esett. A famennyezetek díszítése koronként jelentős eltéréseket mutat. A festés kvalitása általában egy földrajzi területen belül annál jobb minnél régebbi időből származik. Az egyes kazettákon, kazettaléceken felirat is olvasható, mely a templom, vagy a mennyezet építéséről és azt szorgalmazó vagy anyagilag támogató hívekről tudósít. Sokszor évszámot is találunk, mesterneveket ritkán. A XVni. század vége felé szokásossá vált, hogy a feliratos táblákat a mennyezet síkjából kiemelve helyezzék el. Az így kialakított láda, más néven koporsó a hagyomány szerint értéktárgyakat, régi iratokat rejtett. A református templomok legfontosabb funkciót betöltő berendezési tárgya a szószék és a fölötte elhelyezkedő hangvető, valamint az úrasztala, melyek egymással szoros kapcsolatban vannak. A szószék és az úrasztal köré csoportosul minden berendezési tárgy. A szószék a református egyház szokásainak megfelelően a templomtér közepe táján helyezkedik el a déli vagy az északi fal mellett. A szószék eszmei tartalmát, építészeti eszközzel is kifejezi a föléje boruló hangvető, a szószékkorona, alaprajza a szószéket követi. A hangvető szerkezete és formája általában olyan gazdag, hogy ez a berendezés legkiemelkedőbb darabja. A koronát alul gazdagon díszített párkány zárja le, feljebb választópárkányok osztják több részre. A párkányok között sugárirányú, legtöbbször fűrészelt, s faragott díszítésű elemek helyezkednek el. A párkányokon és a csúcsokon még egyéb díszítő tagozatok is helyet kapnak. A gazdag plasztikát még a színes festés is hangsúlyozza. A korona a templomtér eszmei központját a szószéket emeli ki. A XVIII. század végén készült szószékkoronák a festett asztalosmunkák művészetének csúcsát jelentik. A református templomokból elmaradhatatlan karzat mellvédje legtöbbször kis plasztikájú, táblás vagy kazettás kiképzésű festett díszítést kapott. A karzatok a templom keleti, nyugati vagy mindkét végében nyertek elhelyezést, és ezen belül is különböző alaprajzi elrendezési típusok különböztethetők meg. Favázas szerkezete alsó síkját általában festett kazettás famennyezettel borították le. A karzatokat alátámasztó oszlopok általában faragottak. A padelők kialakítása a karzatokhoz hasonló. A padok oldallapjainak gazdagon formált körvonalát fűrészeléssel alakították ki, külső oldalát festett motívumokkal díszítették. Az emlékanyag áttekintése: A magyarországi műemléki festett famennyezet és berendezés emlékanyaga a szórványos emlékeken kívül - földrajzilag a Felső-Tiszavidéken, Észak Magyarországon és Dél-Dunántúlon találhatók.