A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - ROMÁN András: A történeti város, mint műemlék

ban, gazdagságban, műveltségben, de azonosak abban, hogy valamennyien prágaiak, pekingiek vagy pécsiek. Más műemléknél nincs így. Lehet olyan műemlék, ahol ember csak ritkán fodul meg, mondjuk egy hegytetőre vagy erdőben rejtett rom. Más műemléket az emberek gyakrabban keresnek fel, ha az - mondjuk - templom, esetleg laknak is benne, ha városi vagy falusi lakóház. Mégis: templom, lakóház, de akár középület vagy gyár ideig-óráig meglehet és megvan emberek nélkül. A város nem. Annál kevésbé, mert a város emberi tényezője mindig a maga társadalmi mivoltában jelenik meg. Ez az emberi, társadalmi aspektus az a másik tényező, ami a város, mint egész védelmének a jelentőségére hívja fel a figyelmet. Az emberek ugyanis prágaiak, pekingiek vagy pécsiek, de sokkal kevésbé zizkoviak, Csong-venku-iak vagy tettyeiek. Hogy arról már ne is szóljunk, hogy a győri, netán a Győr-belvárosi identitás nem áll meg a műemléki jelentőségű terület határánál a Schweidel utcában és az se nagyon valószínű, hogy az Andrássy úton lakó identitása, felfogása jelentősen különbözne a Lisz Ferenc téren lakóétól. Vagy ha különbözik, az nem ettől van. Az építészeti együttes tehát építészeti szempontból lehet logikus egység, de társadalmilag általában nem. (Ez alól lehetnek kivételek, a Wekerle telep lakóinak igenis van külön wekerlei identitásuk.) így az együttesnek a város többi részétől elszakított védelme tehát társadalmilag mesterkélt és hamis dolog. Az emberi-társadalmi tényezőnek, mint műemlékalkotó komponensnek számos következménye is van. A legfontosabb az, amit a Történeti városok kartája így fogalmaz meg: „A megőrzés csak akkor lehet sikeres, ha az egész város lakossága részt vesz és közreműködik benne, ezért minden eszközzel erre kell ösztönözni, és felkelteni a nemzedékek felelősségtudatát. Soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy a történeti városok és városnegyedek megőrzése elsősorban lakóikra tartozik." Lehet ugyan azt mondani, hogy minden műemlék helyreállításakor, vagy a vele kapcsolatos minden kérdésben döntő szava van a tulajdonosnak, a város esetében azonban ennél többről van szó. A lakosság ugyanis nem tulajdonosa a városnak, hanem a város egyik alkotóeleme. Mégpedig a város sokszínűségével, azonos és ellentétes érdekeivel, nézeteltéréseivel. Az egyedi műemlék tulajdonosa rendszerint tudja, hogy mit akar és ezt az álláspontot képviseli. A városban különböző álláspontok ütköznek és a város jövőjét eldöntő kérdésekben kompromisszumot kell találni a különbözőségek vagy éppen ellentétek feloldására. Aki valaha is résztvett műemléki kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalában város- vagy városrészméretben, az jól tudja ezt. A városnak műemlékként való tekintése a vele való foglalkozást roppant bonyolulttá teszi. Természetes ez: ha a város a legkomplexebb műemlék, nyilvánvalóan kezelése is a legösszetettebb. Mégpedig kétféle módon. Egyrészt azáltal, hogy még több szakma, tudományág együttműködése szükséges hozzá, mint egyedi műemlék esetében. Az építész, művészettörténész, régész, heraldikus és számos más résztudomány művelője mellett is szükség van városrendezőre, közlekedési szakemberre, legalább ötféle közművesre, szociológusra, település-történészre, kerttervezőre, ökológusra, demográfusra, a közegészségüggyel foglalkozóra (van-e rá kifejezés?) és még sok minden másra. A fokozott összetettség másik aspektusa abból fakad, hogy a város más és más részeivel való foglalkozás más és más mélységet igényel a műemlékvédelemtől. Éppenséggel így van ez számos egyedi műemlék esetében is: egy kastély a teljes telkével, kertjével és melléképületeivel együtt műemlék, de a műemlékes nagyobb figyelmét igényli a falképes, stukkós díszterem, mint a sertésól vagy a jégverem a telek mélyében. Város esetében ez abban jelentkezik, hogy gyökeresen más mélységű és jellegű figyelmet igényel a szorosan vett történelmi negyed és mást a város sok új lakónegyede. Magyarországon ez részben megoldott, de hogy csak részben, az nem megnyugtató. Nálunk ugyanis egyedileg védett műemlékek esetében a műemléki hatóság ad építési engedélyt, tehát a műemléki hatóság egyben az építési hatóság is s ennél hatékonyabb hatósági védelem nem lehetséges. A műemlékileg védett területeken