A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Svetla KOINOVA METCHKUEVA: Két trák sír Bulgáriából felkerült a világörökség listájára

pontosan ugyanúgy szerepel itt is, mint a kazanluki sírnál, mint például az egyik nőalak kezében látható csíkozott fedelű doboz. Ivan Venedikov meglepő hipotézist állított fel a falfestményen látható lovast illetően, A férfialak enyhén hajlott. A lovas fején tülök látható, ami különös eleme a fegyverzetnek. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a többi alakot mély anatómiai tudással festették meg, ez a hajlott hát úgyis értelmezhető, mint kísérlet arra, hogy a lovas egy anatómiai sajátosságát hűen ábrázolják. Történelmi adatok alapján tudjuk, hogy Macedóniai Fülöp a Kr.e. IV. században megszállta Trákiát, amely azután Macedóniai Nagy Sándor birodalmának részévé vált. Lehetséges vajon, hogy a hajlott hátú férfi, akit a trákok hősként tiszteltek, maga Nagy Sándor - aki szintén hajlott hátú volt - és lehetséges, hogy a kompozíció realisztikus ábrázolása egy olyan eseménynek, ami ezen a vidéken játszódott le? A sveshtari sír egyedi és kiemelkedő kulturális értéke a következő tulajdonságokkal foglalható össze: 1 Nagy vonalakban a hellenisztikus építészeti szabályokat követve a művész egyedi műalkotást hozott létre. 2 Tökéletes arányai miatt a sír különleges monumentális hatást gyakorol. 3 A kiváló festmények emlékeztetnek a hellenisztikus kor leghíresebb képeire, de a tíz nőalak, elhelyezésük és a plasztikus megoldás (különösen az arcok konfigurációja) egyedülálló a világon. 4 Az antik építész kiváló megoldást talált a domborműveket illető bizonyos konstrukciós problémákra. A domborművek olyan közegben helyezkednek el, amely nem tipikus a hellenisztikus építészeti modellben. Ahogy már említettem, a nőalakok azt a benyomást keltik, hogy a felső, nehezebb építészeti elemeket tartják. Ez a tökéletesen kivitelezett megoldás a sír belsejének monumentalitását növeli, de ugyanakkor mit rejt el a szemünk elől? Az igazság az, hogy az 1,2 m magas alakok semmit sem támasztanak alá, sőt, szándékosan el vannak választva az alattuk és felettük lévő vízszintes elemektől. Elhelyezésükkel az antik építész megpróbálta őket legjobb tudása szerint megvédeni a sír lehetséges megsüllyedéséből következő összenyomástól és töréstől, ami a domborművű alakok legérzékenyebb részeit érintheti. A mesternek az a döntése, hogy elválaszsza az alakokat, azt jelenti, hogy tudatában volt a szerkezetben esetlegesen ébredő feszültségeknek, és lépéseket tett elkerülésükre. Az alakok semmit sem hordoznak, úgy tűnik hogy a levegőben lebegnek. Annak ellenére, hogy a teherhordó körbejárható szobroknak tűnnek, a relief műfajához tartoznak, azaz mind az alkalmazott technika, mind a konstrukció tekintetében összhangban vannak az adott architektúrával és kielégítik annak tektonikus követelményeit. Több különleges részlete van a sveshtari sírnak, amelyeket érdemes megemlíteni. A szobrok néhány részletéről egyértelműen megállapítható, hogy befejezetlenek maradtak. Például a nőalakos fríz első és második alakja kidolgozatlan maradt. A nő szarkofágjának felső plasztikus díszítése elkészült, de az alsó rész vázlatos stádiumban maradt. Ha összehasonlítjuk őket az a benyomásunk támad, hogy a kőfaragó rajz alapján dolgozott. Ez a kőfaragási gyakorlat a mai napig fennmaradt. Másfelől az aedikula oszlopainak faragása mutatja, hogy a puha mészkő, amelyből az egész sír épült, plasztikus díszítéshez nagyon könnyen megmunkálható. Ilyen teljesen megmunkált és finoman megoldott plasztikus részletek a sír számos helyén találhatók. A lunetta figurális kompozíciója is szénrajz stádiumban maradt. Nincs rajta festéknyom, kivéve néhány vörös ecsetvonást a ló nyergén. Miért maradt ez a csodálatosan tervezett sír befejezetlen? A legegyszerűbb feltételezés az, hogy a tulajdonosa idő előtt meghalt. A sírban találtak egy második temetésből származó férfi csontvázat, de az első temetés csontvázai hiányoznak, annak ellenére, hogy nyomok (pl. fülbevaló) utalnak arra, hogy ide nőt is temettek.