A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Svetla KOINOVA METCHKUEVA: Két trák sír Bulgáriából felkerült a világörökség listájára

mástól (jón és leszboszi szima-tag). A keleti és nyugati falon végigfutó figurális frízek témája hasonló, de kompozíciójuk különböző': két hadsereg összecsapását ábrázolják. Mindkét jelenet középpontjában két egymással farkasszemet néző harcos áll. Érdekes látni, hogy a kompozíciók nem követik a jól ismert ókori görög festészeti mintákat és nincsenek rokonságban a Kr.e. IV. századi görög művészet mitologikus csatajeleneteivel. A művész nyilvánvalóan megkísérelte az általa igencsak jól ismert valóságot minél hívebben visszaidézni, és tudatában volt annak, hogy ez a valóság legalább olyan fontos, mint az a valóság, amely a hellenisztikus hagyomány hőseit ábrázolta. A KÖZPONTI KAMRA DÍSZÍTÉSI RENDSZERE A művész a központi boltozott sírkamrában is ugyanazt az ornamentális tagolást követte, mint a dromoszban. A talapzat feletti falat pompei vörösre festették. Ez a fal sokkal magasabb a boltozott kamra nagy méretei miatt. Föléje koronapárkányzatot festettek, amely egy három részes architrávból áll, tetején domborított bukranion (ökörfej-díszítés) és rozetta díszítéssel. Ezek fölött kék és vörös leszboszi szima-tag sávban végződő ornamentális fríz sor található. Ez után következik a fő ornamentális fríz, amely tökéletes egyensúlyban van a sírkamra díszítő sávjainak tagolásával mind a formák méretarányát, mind pedig a színek és valőrök közötti kapcsolatot illetően. Az a kiválóság, ahogy itt a színek segítségével a felületet és a teret tagolták az egyiptomi templomokra emlékeztet, ahol az arányoknak különös fontosságot tulajdonítottak, és ezt olyan tökélyre vitték, hogy lehetővé tette bizonyos matematikai törvények kimondását. A figurális kompozíció egy temetési ünnepet ábrázol, amely nyilvánvalóan a trák vallási rítusok hagyományos eleme. Az elhunytakat egy étellel megrakott asztalnál ábrázolták. Tartásuk, ruházatuk, a férfi temetési koszorúja, a nő fejéke jelzik, hogy fontos nemesi származású személyek voltak. Kétoldalt hű szolgáikat és kedvenc lovaikat ábrázolták, ezek szerepeltetése kötelező volt a vallási rítusban. Van valami nagyon megindító a két központi alak, a férfi és a nő összekulcsolt ujjaiban. Az ő színes ábrázolásuk különbözik a többiekétől és sajátságos lelkiállapotot sugall, ahogy ez a két személy a túlvilági utazásra indul. A fiatal nő szelíd vonású, elgondolkodó arca bonyolult lelkiállapotról árulkodik. Az ülő trák nőtől balra két szolgálólány jellegzetes rituális tárgyakat hordoz. Testtartásuk összeszedett, csendes és hűséges jelenlétüket érezzük. Az ülő férfialaktól jobbra egy nő érkezik egy tál gyümölccsel. Az alak nemes tartása, gazdag ruházata és szándékosan nagyobb mérete arra utal, hogy a halott házaspárhoz közelálló nemesi származású személy lehet. Ezután következik a pohárnok és a két női muzsikus alakja, akik szintén nyugodtak és összeszedettek. Mögöttük két gazdagon felszerszámozott lovat, egy lovászt és egy harcost láthatunk. E két utóbbi alak lovak mögötti elhelyezését egyrészt a kompozíció, másrészt az alakok hierarchia szerinti csoportosítása indokolja. A menet kompozíciójához tartozik a négy különböző tartású ló átlós csoportja és a fiatal kocsis, aki jobb kezének erőteljes mozdulatával tartja vissza a befogott lovakat és a kocsit. Igazán figyelemreméltó az a tehetség, amellyel a művész megkomponálta a jelenetet és egyensúlyba hozta az egyes elemeket - az ülő párt, a méltóságot sugárzó tartású alakok menetét és a lovak dinamikus csoportját. A művész valóságábrázoló képessége figyelemreméltó. A díszítés teljessé az utolsó frízzel válik, amely mintegy megkoronázza a boltozatot. A három teljes sebességgel száguldó kocsi avatott ábrázolását a történet poétikus csúcspontjaként értelmezhetjük. A monumentális festészet műfaját figyelhetjük meg teljesen megőrzött állapotban a kazanluki trák sírnál. Az építészeti alap bonyolult méhkas alakja nemcsak hogy nem jelentett nehézséget a művésznek, hanem épphogy segítette a tér mélységét érzékeltető kompozíció kialakításában. Az ecsetkezelés eleganciája, a kiváló anatómiai tudás és az a könnyedség, amellyel a művész jól ki-