Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ÁGOSTHÁZI László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában

ten nem csak a kisebb polgárházakat, vagy városi palotácskákat (Corvin tér 3., Táncsics M . utca 12., 16., Országház utca 10., 18. stb., stb. ) kell említeni, hanem a budai és a pesti jellegzetes bérházakat (Batthyány tér 3., 4., Donáti utca 2., 32., Veres Pálné utca 32., Gyulai Pál utca 5., Kossuth Lajos utca 3., Calvin tér 5., Nagymező utca 12., stb., stb. ) és az olyan épületeket is, mint pl. a Budakeszi út hajdani klasszicista és eklektikus nyaralóit is (12). E sorba kívánkozik a főváros egyetlen, nem a Várnegyedben álló, középkori lakóháza is a Lajos utca 158. sz. alatt, mely ugyan szép helyreállítása után már nem lakóházként, hanem galériaként funkcionál. Méltatlan lenne a témakörben nem említeni a nagyon sok tekintetben úttörő szerepű, nem budapesti helyreállításokat. A soproni bel- és külvárosi szépen helyreállított házak sorát kell legelsőként említeni. Ezek közt a gótikus homlokzatával helyreállított Új utca 16., vagy a barokk jegyeket kihangsúlyozó Rejpál- és Tábornok-ház intézményi épületté vált a helyreállítás után. A Pozsonyi út 3. homlokzatán gótikus zárterkély bemutatására, belsejében a szép faragott fagerendás helyiség helyreállítására került sor. A Halász utca 1. sz. alatt középkori tetőszék és födém került elő, megőrizhető volt mind a gótikus, mind a későreneszansz épületrész egysége. Kőszegen indokolt kiemelni a Jurisich tér 6-12. sz. házsorát, ahol a reneszánsz sgraffito díszítésű homlokzatok szép sora alakult ki. A Várkörön és azon belül nagyon sok másik épület követte ezt a helyreállítást. Székesfehérvár belvárosában a hely történeti múltját idézi az 1977-ben helyreállított, akkori nevén Zalka Máté utca 6. sz. alatti lakóház, mely kapcsolt ablakos homlokzatával a gótikus példák sorát gazdagítja (13). Pécsett a Káptalan utca 2. sz, alatti egykori városi palotában múzeum kapott helyet a helyreállított reneszánsz homlokzat mögött. Hosszan lehetne még sorolni a példákat Győrből, Mosonmagyaróvárról, Pápáról, Veszprémből, s tulajdonképpen ma már az ország valamennyi városából. NÉPI ÉS MEZŐGAZDASÁGI EMLÉKEK A következetes és rendszeres foglalkozás a magyar népi építészeti alkotásokkal viszonylag későn, csak az ötvenes évek végén kezdődött el. Korábban is szerepeltek ugyan a műemlékjegyzékben népi lakóházak, ám elenyésző számban: az 1953-ban megjelent jegyzékben 26 darab. A következetes kutató munka eredményeként ez a szám 1960-ban közel 1000-re (az összes védett emlék mintegy 10%-ára), majd 1996-ban 1510-rc emelkedett (16%); 1968-ban ez a szám 1972 volt (14%). A számbavétel mellett a megőrzés legeredényesebb módja, a tartós hasznosítás (ez esetben nyilvánvalóan legcélszerűbben lakóházként) érdekében is hősies és sokrétű küzdelem folyt. E tekintetben igen nagy jelentőségű, jogszabályi támogatottságú lehetőség nyílt meg a 2025/1974. (VI. 13. ) MT határozat érvénybe léptével, mely lehetővé tette a személyi tulajdonban fenn nem tartható épületek közösségi tulajdonba vételét és hasznosításuk lehetőségét. Ezzel együtt megnyílt a személyi tulajdonban maradó védett népi építészeti alkotások számára akár évente ismételhető u. n. fenntartási átalány folyósításának lehetősége is. Mindez hatalmas segítséget és bíztató jövőt sejtető helyzetnek látszott (15). A sokoldalú és következetes védelmi taktika és stratégia ellenrée a népi építészet alkotásaival kapcsolatosan egy tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni: az idő sokkal erőteljesebben dolgozik ezen alkotások, mint bármely más ellen, hiszen - többségükben (lakóházak és gazdasági épületek egyaránt) a „nagy" alkotásoknál gyengébb anyagokból s nem egyszer silányabb technológiával épültek - alaprajzi elrendezésük s egyéb adottságaik következtében sokkal érzékenyebbek az erkölcsi avulásra - a nagyobb települések és főleg a városok szívó hatása miatt az apró falvak lakóházainak jelentős há-