XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Matucsák Tamás: A fesztáv nem számít

A faszerkezetű OIKOS-rendszerű ívrácsok alapgondolatát felhasználva kétirányú monolit szerkezetek alkalmazásával fedte le a mintegy 40x100 m teret az ún. ORVIETO-i típusnál. Az egymást keresztező ívek kisebb anyagfelhasználását tette lehetővé az ívek előre gyártott, kétövű rácsos kialakítása — amikor tehát az ívrácsot rácsosívek alkotják. Ennél az ún. ORBETELLO-i típusnál a függőleges és az ives kialakítás következtében fellépő jelentős vizuális erőket összesen 6 pontban adja át az alapokra. Az erőjátékot mesterien követő tartószerkezeti rács ma is korszerű. 3.13 A kétirányú rácsos felületszerkezetek érdekes alkalmazását láthatjuk a Mannheim-i Virágkiállítás ,,rácshéjjal" lefedett csarnokánál. A nagy alapterületű, egyéni formálású csarnokot az 1975-ös kertészeti világkiállításra építették. Az épület legnagyobb hossza: 116 m, a legnagyobb fesztávolsága 60 m, a legmagasabb pont magassága 20 m. A szerkezet erőjátéka a főteherre nyírásmentesnek tekinthető, a hártyafelületnek megfelelő alakot 50 cm méretű alaprajzban négyzetháló mentén falécekből összeállított ráccsal alakították ki. A nyírásmentes, a kötél felülettel azonos, de ellentétes görbületű, nyomott felület egyes pontjainak magassága változik — így az alaprajzi hálónak megfelelő szomszédos csomópontokat összekötő rudak hossza és a csomópontokba futó rudak hajlásszöge különböző. Ezért a minimális anyagfelhasználást jelentő szerkezet kivitele rendkívül bonyolult, az eltérő csomópontok száma igen nagy. Technikai szempontból kiemelkedő értékű, hogy a tervezők rendkívül szellemesen, a fa tulajdonságainak teljes ismeretében oldották meg a hártyaszerkezetek rudakból való építésének legnagyobb problémáját és a fenyőlécek torzításával azonos csomópontokkal hozták létre a hártyafelületet. 3.14 A kötélszerkezet kedvező tulajdonságai kétirányban működő térbeli szerkezet esetén használhatók ki legteljesebben. A kétirányú kötélrendszerben az egyik irányban futó, felülről homorú kötélen hordják a terheket. A nagyszilárdságú kötelek a terhek hatására jelentős alakváltozásokat szenvednek és így a teher változásával a kötél alakja is változik. Ezért a szerkezet alaktartásának érdekében a másik irányú köteleket ellentétes görbülettel alakítjuk ki és megfeszítjük. A kötélhálót alkotó két görbesereg: a tartókötelek és a feszítőkötelek görbülete tehát ellentétes, a felület hiperbolikus pontokból áll. A háló csomópontjai alkotják a kötélháló „középfelületét", a csomópontokban terhelt kötelek a görbe vonalú hálózat húrsokszögei lesznek. A kétirányú kötelekből kialakított szerkezet kétirányú húzás felvételére alkalmas, a kötélháló sem nyírás, sem hajlítás felvételére nem képes és a kötél tulajdonságainak megfelelően nyomás sem léphet fel. A szükséges biztonság figyelembevételével olyan mértékű feszítést kell alkalmazni, hogy az ebből származó húzóerő minden teherkombináció esetén, bármelyik kötélben esetleg számítható nyomóerőt meghaladja, azaz a háló minden elemében mindenkor csak húzóerő lépjen fel. A kötélhálók alaprajzi és tömeg-kialakítása igen változatos lehet. Az épület egyedi megformálása, sajátos jellege elsősorban az alátámasztó perem megválasztásával érhető el. A kötélháló peremén elhelyezkedő valamennyi csomópont bakokkal való megtámasztása és lehorgonyzása elmozdulásmentes alátámasztást jelent, de alkalmazására ritkán kerül sor, az alátámasztó elemek nagy száma, alapozási és tömegkialakítási problémái miatt. A különböző alaprajzú vagy térbeli helyzetű merev peremtartó nyomásokkal és hajlításokkal