Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Feld István: A magyar várak fejlődéstörténete

kalmas öregtorony (Bergfrit) és a külön palota (lakórész) megjelenése (Hollókő és Bene — az első korai, pártázatos falai is megmaradtak, utóbbiban már kápolnáról is tudósít 1301. évi leírása). Mint azt a várépítészet is tükrözi, az 1300 körüli Magyarország nemessége nem érte el a nyugat-európai szintet. Ennek jellemző bizonyítéka az egyetlen magyarországi 13. századi városi magánvár Kőszegen — a nagyméretű, saroktornyos épületet a város szoros ausztriai kapcsolatokkal rendelkező ura emeltette a 13. század utolsó harmadában — hasonlóra a többi úri nemzetségnek sem igénye, sem ereje nem volt. Az egyháziak, a püspökök korai várairól keveset tudunk, Egerben csak a várfalak, tornyok egy részét ismerjük, sok püspök egy-két, a nemesi várakkal megegyező várat is emeltetett még javai védelmére (Sümeg, Szombathely). Károly Róbert uralkodása a magyarországi várépítészet egyik nagy ,,apálya", mélypontja, szinte alig épül új vár, a régiek túlnyomó többségét vagy elhagyják, vagy a király szerzi meg őket. Nincs is rájuk igazán szükség, belső béke uralkodik, nincs még külső veszély sem. Csak fia, Nagy Lajos alatt figyelhető meg 1360 körül egy új, a korábbi időktől már teljesen eltérő fellendülés. Károly Róbert Visegrádot választja székhelyének, ahol ettől kezdve a fellegvárban szinte folyamatosan építkeznek. Kiépülnek a palotaszárnyak — bennük jellegzetes faburkolata szobákkal — és a külső falszorosok. De ugyanakkor a hegy védett lábánál is királyi lakóépületek sora emelkedik. Majd helyükön 1370 körül Nagy Lajos egy teljesen új épületegyüttest — várnak már nem nevezhető, de mégis fallal övezett teraszos palotát kezd építeni. Jól kivehető a rekonstrukciós rajzon a négyzetes, belső udvaros északkeleti palota, a reprezentatív, kívül-belül díszített királyi lakóépület. Ennek feltehető előképét is ismerjük: az 1360-as években elkezdett diósgyőri várat, a kedvelt királyi vadászterület központjában. A romjaiban is impozáns épületet, melynek elnevezését sem könnyű adni — vár? kastély? várkastély? — elég legyen annyi, hogy a kényelmes, lakályos és reprezentatív vidéki rezidenciák ezen valószínűleg nem közvetlenül Itáliából importált új típusa óriási hatást gyakorolt az ország várépítészetére. Nagy Lajos utódja nem csupán Visegrádot fejeztette be, hogy azután Budára tegye át székhelyét, ahol új rezidenciára volt szüksége a hegyi város déli végén. Emellett Tatán épített (majd az újabb korban erősen átformált) nyári rezidenciájával utánozta Diósgyőrt. Ezt cselekedték azután azok a főurak, arisztokraták is, akiknek épp Zsigmond tette lehetővé a várépítést, hatalmas birtokok adományozásával támogatásuk fejében. A Czudarok Ónodon, a Kanizsaiak a névadó városban emeltettek a 14. század végén egy-egy, többé-kevésbé szabályos családi rezidenciát. Ezekből azonban nem sok maradt ránk, jobban ismerjük viszont Zsigmond bizalmi emberének, a firenzei Filippo Scolarinak ozorai várát. Itt a kutatások egy, formájában ugyan Diósgyőrtől elütő, de szellemében kétségkívül abból levezethető késő-gótikus „várkastélyt" bizonyítottak. Több, főként régebbi főúri család konzervatívabb volt, így a Garaiak Cseszneken egy szabálytalanabb palkotát emeltettek a lebontott korábbi vár helyére, de ennek falait ugyanúgy nagy ablakok és erkélyek törték át, mint Diósgyőrben vagy Ozorán. Siklóson régebbi, de ugyancsak jól megközelíthető várukat bővítették palotaszárnyakkal, kápolnával, s megtaláljuk a korszak várépítészetének egy új elemét, az ekkor még kevésbé katonai céllal, mint inkább reprezentációs megfontolásokból épített tornyos falszorost is. A Zsigmond által felemelt Marótiak előtt azonban először még a 13. század várideálja lebegett Gyula „várszerű" erőssége építésekor, mely csak az 1440-es években kapott rezidenciához méltó reprezentatív formát. Ez volt az az időszak — Zsigmond uralkodásának vége —, amikor számos egyszerűbb, várszerűnek semmiképp sem nevezhető főnemesi udvarházat építettek ki — többé-kevésbé szabá-