Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Feld István: A magyar várak fejlődéstörténete

lyos — várra. Várpalotán az Újlakiak előtt még élénken élt Diósgyőr példája, de a Kompoltiak — kik még a falu plébániatemplomát is várukba foglalták — már nem rendelkeztek elegendő pénzzel. Ez utóbbi várat remélhetőleg szerdán meg tudjuk látogatni. Végül egy példa arra, hogy a szabályos, síkvidéki, kényelmes rezidenciák divatja az alsóbb nemesi rétegeknél még tovább is élt; Nagyvázsony, mely a Vezsenyiek 1450 körüli, igencsak megkésett lakótornyából nőtt ki. Mint korábban említettem, Zsigmond király az 1400-as évek elején rezidenciáját Budára tette át. Ekkor lett a város egyértelműen az ország fővárosa, s a hamarosan a német-római királyi majd császári címet elnyerő uralkodó itt hatalmas építkezésekbe kezdett. Az Anjouk szerény, szinte városi palotájából több udvarra tagolódó, falszorosok rendszerével övezett hatalmas együttest hozott létre. Mindebből azonban csak töredékek, alépítmények maradtak ránk — így az alkápolna és a déli gótikus szárny két alsó szintje —, egykor legdíszesebb északi palotaépülete is már csak rajzban rekonstruálható. Még kevesebb maradt meg utódja és követője, a 15. század második felében uralkodott Hunyadi Mátyás budai építkezéseiből. Csupán kőfaragványok őrzik a mecénás emlékét, aki először gyökereztette meg az itáliai reneszánsz művészetet az Alpoktól északra. — A díszes Mátyásudvar is csupán rajzban rekonstruálható. Több emlék utal rá azonban Visegrádon, ahol azonban még alapvetően késő-gótikus stílusban formálta át elődjei épületegyüttesét. A töredékekből ismert dunai címertorony, a felső terasz kútja mellett elsősorban a teraszos díszudvarokról rendelkezünk ismeretekkel, elsősorban a gótikus és a reneszánsz elemek együtteséből álló lakópalota esetében. A magyar késő-középkori várépítészet azonban nem korlátozódott az uralkodókra és a főurakra. A püspökök szinte folyamatosan építkeztek székváraikban a 14. századtól — az egri palota Mátyás király visegrádi építkezéseivel egyidős. Ugyanakkor bővítették a győri püspöki lakot is, a 14. századi kaputorony mellé kápolna, a hátsó traktusokhoz díszes ebédlő került. A legjelentősebb építkezésre azonban az érseki székhelyen, Esztergomban került sor, az 1200 körüli palota átépítésével a dunai fronton áttört folyosós, hatalmas nagytermet építtettek, Zsigmond budai palotája mintájára, mely azután osztozott annak sorsában. A 15. század második fele magyar várépítészete további új tendenciákat is mutat. Azzal párhuzamosan, hogy a főúri-nemesi hatalom egyre jobban megerősödik az uralkodó kárára, az ősi eredet bizonyítására számos várbirtokos építkezni kezd régi, eddig hanyagolt, kényelmetlen hegyi várában. Kápolnák, palotaszárnyak, alsóvárak épülnek, érdekes módon általában anélkül, hogy az erősségek katonai értéke növekedne — nagyon kevés a korszerű, ágyúknak is ellenálló védőmű: Füzér — kápolna, kaputorony, gazdasági szárny, Salgó: udvar beépül, alsóvár, ciszterna. Korábbi eredetű, de ekkor kiteljesedő jelenség az ún. castellumok megjelenése. Ezek a falvak központjában, templom közelében álló, udvarházszerű építmények 1400 körül tűnnek fel az írásos forrásokban. Kezdetben főleg védelmi berendezésük egyszerűsége határolhatta el őket a váraktól (castrumoktól) (Pomáz, Bátmonostor), később azonban már eltűnik a formai különbség, s nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy nem várnak nevezték őket. Botszentgyörgy vagy Sárospatak castelluma alig különbözhetett a legjobban ismert magyar „reneszánsz" vártól, az 1508-ban kiépített Simontornyától, mely már a klasszikus reneszánsz művészet teljes meggyökeresedésének bizonyítéka. Buzlai Mózes főúr vára azonban még most sem nélkülözi az uralkodói hatást. Ugyanazok a kőfaragók dolgoztak számára, akik ezidőtájt Hunyadi Mátyás utóda, H. Jagelló Ulászló vadászkastélyát emelték a Buda melletti Nyéken. A nyéki épületek ugyan még annyira sem sorolhatók a várak közé, mint a visegrádi palotaegyüttes elemei, vizsgáltuk azonban több