Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Nagy Klára: Magyarországi erődök

2. rész: a Vág-Duna keleti partján a megerősített négyágú, csillag alakú hídfőerőd (VágDunai hídfő), valamint a földsáncokkal és vizesárkokkal összekötött 5 kisebb erőd; 3. rész: a Duna déli partján 3 hatalmas erődöt alakítottak ki, amelyek között nem volt falszerűen kiépített védővonal; — az eredeti helyén építették újjá, erősítették meg a Csillag-erődöt, mindkét oldalán 3-3 öregsánccal; — a Székesfehérvár-Igmándi út védelmére épült fel az Igmándi erőd; — a bécsi út és a Duna között építették fel a Monostori erődöt. A tervező és kivitelező hadmérnökök több évtizedes munkájának az eredménye az 1877-re elkészült erődrendszer. Az építkezést a komáromi hidászparancsnokság (K. und K. GenieDirection) irányította. A komáromi erődrendszert az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó védőbástyájának nevezték. 1.2. Az erődrendszer tagjai, építészeti kialakításuk A komáromi erődrendszer részben az olasz módszer figyelembevételével (a bástyák hegyesszögűek és közel vannak egymáshoz), részben pedig a francia, elsősorban Montalembert-féle (bástyázott, kifelé laposan törött) védővonalak alakalmazásával készült, amelyeket kazamatából pásztáztak. Az olasz módszer szerint épült az Öregvár, a Vág-Dunai hídfőerőd és a Csillagvár. A francia módszer szerint épült az Újvár. Az Duna déli partján önálló erődökből álló láncolat az ún. újporosz rendszer szerint épült. 1.2.1. Öreg vár (Alte Festung) A Duna és a Vág összefolyásának fontos stratégiai pontjánál keletkezett, amelynek jelentőségét feltehetőleg a rómaiak ismerték fel először. A középkori várról az írott források 1218-ban tesznek említést, majd az 1245-ből származó oklevél a mai komáromi erődítmény elhelyezkedéséről szól. A vár a tatárok támadását visszaverte. IV. Béla király 1265-ben városi kiváltságokkal ruházza fel Komáromot. A XV. században Korvin Mátyás uralkodása alatt, a vár fényes, reprezentatív reneszánsz palota formáját ölti. A XVI. sz. elemén I. Ferdinánd császár a középkori várat átépíttette, a munkálatokat olasz várépítő mesterek irányították. A vár azonban a korszerű tüzérséggel rendelkező török sereg támadásával szemben nem tudja tartani magát, de Bécs sikertelen ostroma után a törökök visszavonulnak Komáromból. A XVI. sz. közepén megindulnak a munkálatok. Az 1570. évi nagy árvíz okozta károkat már a német Daniel Spekle irányításával építik újjá. Az újolasz rendszerű erődöt 1594-ben Szinán basa nem tudja bevenni. A nyugat—keleti irányban nyújtott, teknősbékához hasonló alaprajzú erődnek 5 bástyája volt, amelyek közül a leghosszabb, keletre nézve, a Duna és a Vág összefolyását vigyázta. A várkaput nyugatra, a város felé néző 2 bástya közötti falszakasz Duna felőli részén helyezték el. A széles, mély árokból kőből épített erős várfalak emelkedtek ki. Az árokból kitermelt földből, az árok külső oldalán hatalmas földgátat raktak, amely az erődöt eltakarva megvédte az alacsony röppályájú lövedékektől. A bástyákat úgy építették, hogy az előreugró bástyaszárny oltalma alatt