Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Nagy Klára: Magyarországi erődök

— a visszahúzott torokban — elhelyezett ágyúk a következő falszakaszt, az árok egész szélességét és a szomszéd bástya arcvonalát is védték oldalozó tüzekkel. Az Öregvár kapuja I. Ferdinánd nevét viseli. 1.2.2. Újvár (Neue Festung) A XVII. sz. közepén döntött a hadvezetés és elrendelte az Öregvár mellé egy újabb, nagyobb erőd építését. Az építés több szakaszban történt. Az építés első szakasza ideiglenes jellegű. A török támadás miatt csak földsáncokat raktak. 1663 után megkezdődött az építés 2. szakasza. Az Újvár főkapuja feletti emléktábla szerint 1673-ban készült el. Az ötszög alakú Újvár (minden sarkát l-l bástya védte) szorosan kapcsolódott az Öregvár 2 nyugati bástyájához. Széles, mély vizesárok vette körül, amelynek külső oldalán magas töltés húzódott. A védőműveket pajzsgátak egészítették ki. A főkaput a városra néző 2 bástya által határolt falszakasz közepén helyezték el. Az 1682. évi nagy árvíz, a török ostrom, majd az 1783. évi földrengés, amelynek epicentruma az erőd alatt volt, nagy károkat okoz az erődben. A napóleoni háborúk idején, 1807-ben kiváló hadmérnökök végzik el a szükséges felméréseket, majd készítik el a terveket. Az újvár építésének 3. szakasza 1808-ban kezdődik és fejeződik be, ezt bizonyítja az új erődrész homlokzatán lévő emléktábla. Az erőd udvarán, a falaival párhuzamosan haladó, hatalmas U alakú laktanyát építettek fel 1810-ben, majd 1815-ben a déli részén parancsnoki épületet emeltek. 1.2.3. Nádorvonal (Palatinal Linie) és Vágvonal (Vaag Anschluss) Komárom védelmi rendszeréhez tartozott a város köré épített fal is. Elsőrendű feladata a polgárság és a város védelme volt, de az elővár szerepét is betöltötte. A napóleoni háborúk hatására megkezdett erődépítés keretében került sor 1809-ben, a város nyugati oldalán 6 erődből álló, sánccal összekötött ideiglenes védővonal építésére, amelyet az ország nádora irányított, ezért nevezték el Nádorvonalnak. Alapos előkészítés után kezdték meg a végleges, kőből és téglából épített erődláncolatot. Négy erőd és a közöttük húzott városfal az 1848—49-es szabadságharcig elkészült, de ekkor megakadt az építkezés és csak a porosz—osztrák háború kitörése után 1866-ban folytatódott. Az I—VI. számú erődöt nevezzük Nádorvonalnak, a Kis-Dunától az Apályi sziget legdélibb pontjáig. A Vu—XI. számú erődök a Vágvonalat alkotják. A VII—VIII. és IX. számú erőd között, illetve mögött emelkedik az ún.várhalom messzehordó üteg elhelyezésére. Ez a földből emelt erődítés sokkal magasabb volt, mint az előtte lévő bástyázott arcvonal és mivel később épült, így a Vin. 1/2 számot kapta. Az erődök számát a város felőli oldalon márványtáblákon, római számokkal tüntették fel. Az első 7 erőd között sok a rokon vonás. Külső, homlokzati oldaluk kemény mészkőből, a belső téglából készült, de itt is a kapuk, az ajtók, az ablakok és a lőrések kerete mészkő. A helyiségek donga-, illetőleg keresztboltozatosak. A boltozatok téglából készültek. Az épületrészek tetejét földréteg fedte, védelmet nyújtva a tüzérség lövedékeitől. A helyiségek külső falán gyalogsági fegyverek és ágyúk részére alkalmas lőréseket képeztek ki. Az erődök és a közöttük húzódó falszakasz külső oldala előtt széles, mély vizesárok nehezítette a behatolást. A vizesárok mindkét oldalát mészkőből rakták, előtte pedig az erődfalnál magasabb ellenlejtőt képeztek ki.