Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Franz Bunzi: Burgenlandi várak

részleteiben már nem lehet rekonstruálni, de at 1291-ben Mattersdorf gróf által emeltettet épületrészek, az öregtorony formája és a keletről csatlakozó palota a körfal részeiben érzékelhetők. A torony belsejében van egy négyszögletes nagy terem bordás keresztboltozattal, amely négy faragott konzolra támaszkodik. A teret gótikus vasajtók zárják le. A torony, jó példája a koragótikus öregtoronynak. A kastély tulajdonképpen a 17. század H. negyedében épült ki — Esterházy Miklós idejében — aki a várat már 1622-ben átvette. Még ma is ez az építészeti fázis jellemzi a várat. Az építőmester az irattári adatok szerint Simon Radäck, eredetileg Simone Retacco, többek között a bécsi Hofburg építésénél is közreműködött. Tehát a középkori várat 1632—1643 között Esterházy Miklós nagymértékben átépítteti és ezzel beilleszkedik az akkori igényekbe; a fia I. Pál, folytatta a bástyák megépítésével és a lakótraktusi szakasszal. Már a 18. sz. elején, amikor a kismartoni kastély kiépül, Forchenstein mint főúri rezidencia elveszti jelentőségét és már csak időnként lakták. A 19. század elején múzeum lett, ahol az Esterházy család műkincseinek nagy részét helyezték el. Meg kell említeni a nagy fegyvergyűjteményt is. Ezek a fegyverek a hercegi csapatok felszerelésére szolgáltak. Az országos kiállítás előkészületeinek keretében a főépület trapéz alakú udvarának homlokzatain is kutatást végeztek. Itt a lepattogott mészrétegek alól festett homlokzati részek kerültek elő. Itt előkerült egy piros-fekete kontúrral ellátott keretváz, amely valamennyi homlokzatra kiterjedt, melyben mellképek voltak grisaüle festési technikával, kb. 130 ábrázolás. A keleti homlokzaton a Habsburg császári házból származó fontos személyek voltak, többek között I. Lipót és József, mint trónörökös a magyar koronával és egy festmény, amely utal az Esterházyak hercegi rangra történő emelésére 1687-ben. Erre az alkalomra alakították ki a kastély főépületének trapéz formájú udvarát egy, úgymond, szabadtári teremmé, középen I. Pál lovasszobrával. Elsősorban a festmény megóvása jelentkezett restaurálási problémaként, ez temperával készült enyves alapozásra. A festménynek az ikonográfiái koncepciója reprezentatív módon tükrözi a hercegségre emelt család és a császári család kapcsolatát és dokumentálja az adományozott politikai hatalom legitimitását. Ennek a festménynek a jelentőségét a ritkasága is emeli, miáltal restaurálása elsőrendű fontosságú volt. Az erős megrongolódást elsősorban a festményt megtámadó mikoorganizmusok okozták, amelyek a mésszel történő bevonást káros, nedvességet okozó tényezővé változtatták. Hogy a megtámadott felületen az időjárás hatását csökkentsék kialakítottak egy különleges konstrukciót, egy függő üvegfelület formájában. Forchtenstein várát azok közé a várak közé kell sorolni, melyek muzeális berendezésük és megfelelő látogatottságuk miatt abban a helyzetben vannak, hogy fenntartásukat maguk fedezik, így léte hosszú távon biztosított. Külön vonzerőt jelentettek a színházi előadások a várárokban, ezt viszont az évek folyamán meg kellett szüntetni mert a rossz idő esetére nem volt megoldás. Jelenleg kisebb irodalmi rendezvényeket a főépületben meg lehet tartani és ez is vonzerőt kölcsönöz a várnak. Egészen más lett a sorsa Lockenhaus várának, amely az utóbbi években kamarazenei ünnepségek folytán a nyilvánosság középpontjába került. Magát a várat a XIII. században építették egy hegytorlaszon a Günsbach fölött, völgyzáróként. Először a güssingi grófoké majd, a Nádasdyéké 1676-tól pedig az Esterházyak tulajdonába került. 1969-ben Anton Keller Költő birtokolja. 1980-ban bekerült Paul Anton Keller professzor Lockenhaus Váralapítványába. Az elővár, melyet Nádasdy a 17. században építtetett a középkori fellegvár alatt emelkedik, kéthajós, gótikus lovagtermével. Ennek állapota Joseph von Schneider várkutató szerint már 1824-ben romos volt, amint az a múlt század végéről származó fotókon látható, a fellegvár már nagyon lepusztult állapotban volt. Lockenhaus várát elsősorban V. Esterházy Miklós hercegnek köszönhetjük, aki Möller István budapesti építészt azzal bízta meg, hogy a várat ismét helyreállítsa. A költségeket