Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Franz Bunzi: Burgenlandi várak

teljes egészében a herceg fedezte. Ezt bizonyítják Möller jelentései az Országos Műemlékvédelmi Bizottság felé. A munkálatok 1902 és 1906 között folynak. Ez a kor akkori restaurálási felfogása szerint, sok rekonstrukcióval és cserével történik. Ezekkel a látogató még ma is konfrontálódik. A palotát és a kaputornyokat, az alsó és középső udvar között újra felépítik. A tulajdonos érdeklődése a restaurálási munkálatokkal kapcsolatosan csökken, amikor a nyári rezidenciát áthelyezik Esterházára. Möller ugyan jelentésében az Országos Bizottság felé megjegyzi, hogy a donzsonnak és a keleti kápolnatoronynak a 13. századi részei még restaurálásra szorulnak. Ezzel ismét egy pusztulási korszak lép fel, amelyet az 1957. évi tetőfedő munkákkal, átmeneti múzeumi funkcióval késleltetik. A restaurálási tevékenység ismét elkezdődik, amikor 1968-ban Anton Keller professzor és felesége Margarethe a várat megszerzik és a helyiségeket ismét lakhatóvá teszik. Egy oszlopokkal ellátott lépcső, amely egy gráci ház bontásából származott, nem problémamentes megoldás, lehetővé tette a vár feltárását. Ennek az intézkedésnek következtében a vár ismét a kultúra színpadának előterébe kerül és része lesz a burgenlandi turisztikai programnak; megkísérlik az elővárat egy panzióvá átalakítani de a tulajdonos váratlan halála miatt leáll a restaurálás. Amikor a vár az alapítvány része lesz, ez a legmélyrehatóbb változásokhoz vezet Lockenhaus várára vonatkozóan. Közép Burgenlandnak egy kulturális centrumává kívánják Lockenhaus várát kialakítani. Itt lenne egy múzeum, kulturális rendezvényeket szerveznének és gasztronómiai tevékenységekkel kívánnák a vállalkozásnak bázist teremteni. Evek óta folyik a helyiségek kialakítása, emellett először a palotát kívánják felújítani, hogy itt meg lehessen tartani a közben nemzetközi hírnévnek örvendő kamarazenei ünnepségeket. A lakóvár több mint két emelet magas déli részében rendezik be a hangversenytermet, amelynek keskenyebbik oldalaira egy-egy függő galéra kerül, hogy a férőhelyek számát növelni lehessen. Ezt követően ablakokat és emeletközi födémeket hoznak létre, készülnek egészségügyi egységek is, ruhatárak és művészszobák. Ez mind a történelmi állomány messzemenő kihasználásával történik. A kiállító helyek restaurálása mellett a gótikus lovagtermet is kialakítják gasztronómiai célokra. Kőpadlóval látják el, megfelelő világítással valamint légkondicionálással, de a középkori kápolnát is megnyitják. A gazdasági siker oda vezet, hogy a piac fontosabbá válik és ez további kiépítési, átépítési tevékenységre sarkall. Sok a vita de itt a műemléki igény háttérbe szorul. A vár mint tudományos dokumentum fokozatosan elértéktelenedik. Színházi díszletek, események mint pl. lovaggá ütés az úgynevezett kultúrteremben, melynek két apszisa van és melynek eredeti rendeltetése a mai napig nem definiálható. Itt lakomák is vannak és ezek meghatározzák a vár elpiacosodását. Az építési munkák költségeit elsősorban Burgenlandnak egy nagy erőműve fedezte és nem restaurálásban jártas emberekkel dolgoztatott. Ezeket a munkákat részben rabok végezték, úgy hogy a részeredményeket elégtelennek kell minősíteni. Egy ellenpélda Landsee romvára. Először 1158-ban említik, a következőkben a vár egyre bővül, átépítik, kiépítik és 1668-ban épül a külső várgyűrű. A vár még ma is Esterházy tulajdon, a 18. század óta feladták és lepusztult pusztulása már olyan méreteket öltött, hogy a fellegvárnak lényeges részei a közeljövőben a végleges pusztulás sorsára jutnak. A létesítményt mindenek előtt a domináló középkori mag, a románkori donzsonnal és a fellegvár gazdag késő gótikus részleteivel teszi érdekessé. Ezek viszont a fennálló omlásveszély miatt már nem látogathatók. Itt a kísérletek egy átfogó mentési munka elvégzésére meghiúsultak a tulajdonos visszautasító magatartása, illetve az anyagi fedezet hiánya miatt. Burgenland tartománya a Szövetségi Műemléki Hivatallal az utóbbi években a Szépítészeti Egyesülettel együtt, amely intézmény a várromok fenntartásával foglalkozik, odahatottak, hogy lényeges részek biztonságossá legyenek téve. Ezek viszont csak igen szerény intézkedések a fennálló problémákhoz mérten. Az igyekezet jelenleg arra elegendő, hogy a fellegvár környezetét, a hidakat és a megközelítési útvo-