Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Takács Miklós: Belgrád – Nándorfehérvár

típusú épület, amelyik Péterváradon ismétlődik. Az osztrák időben épült ki még egy nagyméretű lőporraktár is, amit belevájtak a sziklába, ugyanis 1690-ben a vár gyors lerohanását a lőporraktár robbanása okozta és ezt igyekeztek elkerülni azzal, hogy ezután sziklába vájt lőporraktárt építettek ki. A legfantasztikusabb épülete a barokk kori várnak egy igen mély kút, amit a helytörténeti irodalom tévesen római kútként szokott aposztrofálni, de nem római korból származik, hanem az 1730-as évek kiépítéséből. Kettős falköpenye van és a lépcső a két falköpeny közti részen vezet lefelé. A kúthoz hasonló található a péterváradi várban is, tehát ez is egy típus épületnek tekinthető. Az osztrák hadvezetés kiépítette Péterváradot is. Ennek ellenére 1739-ben egy rövid ostrom után átadták a várat azzal a feltétellel, hogy az osztrákok 1740-ig az összes olyan erődítményt visszabontják, ami 1717 után készült, hogy a törökök a barokk kori erődítések nélkül kapják vissza a várat. így tulajdonképpen a törökök, mikor 1740-ben átvették a várat, akkor a barokk kori erődítést megszűntén találták. Később újra felépítették, de jelentős egyszerűsítésekkel. Az elővédműveket már nem építették ki, csak a nagy reveiint és a két új olaszbástyát, két fülesbástyát. Ennek az lett a negatív következménye, hogy az ágyútűz közvetlenül érte ezt reveiint az elkövetkező ostromokban. 1789-ben Laudon osztrák tábornok szintén 8 nap alatt délkeleti irányból 8 napi ágyúzás után elfoglalta a várat. Jelentős rombolások érték a délkeleti részt. Az osztrák hadmérnökök megítélése szerint azért, mert nem voltak kiépítve eléggé ezek az erődök. 1789-ben tehát elfoglalták a várat, ami 1791-ig osztrák kézen volt, viszont nem történt olyan fajta kiépítés, ami ezt a hiányosságot ellensúlyozta volna, ezért 1791. augusztus 4-én az osztrákok harc nélkül feladják a várat. Ebben az időben már tulajdonképpen az összes olyan épület megvan, ami a XX. század elején állt. Mahmud szultán dzsámiját és a török fürdőt a XX. századi ostrom rombolta le. Egy 1790-ből való osztrák felmérés tükrözi a kötőgátak állapotát. 1791-ben a vár elérte azt a kiépítettségét, ami azóta sem változott, s azóta csak a különböző ostromok romboltak rajta. 1806-ban az első szerb felkelés idején elfoglalták a szerb felkelő csapatok és egészen 1813-ig tartották, amikoris harc nélkül feladták. A törökök utána nem építettek rajta semmit. A török sereg 1867. október 5-én adta fel. Ez közismert, hogy a török szultán széleskörű autonómiát biztosított Szerbiának és utána 1878-ban elismerte önállóságát. Tehát a törökök mintegy visszavonultak a Duna partjairól. A várnak a keleti jellegét kölcsönzik a dzsámik és minaretek. Amkikor a szerb csapatok bevonultak a várba, pár éven belül az összes olyan dolgot, ami keletivé tette a várat, a dzsámikat, a minareteket és minden egyebet leromboltak. A várat igen jielentős rombolás érte 1914-ben, amikor az osztrák hadsereg másfél éven át védte, illetve 1944-ben, amikor az amerikai bombázók tévedésből nem a Duna túlpartján lévő olajfinomítót bombázták le, hanem a várnak a Vízivárosát. 1945 után megkezdődtek a vár rendszeres feltárásai, amelyek 30 éven át folynak, tulajdonképpen az 50-es évek közepétől. A rekonstrukció során a tornyokat visszaépítették olyan magasságúra, ahogy a középkorban álltak, tehát a jelenlegi toronymagasságok ezek visszaépített dolgok, tehát tulajdonképpen feltárás után lettek ilyenek. A felső város ágyútornya és a torony szintén eléggé alaposan rekonstruált állapotúak. Tulajdonképpen az alsó városban futó kötőgátak szemléltetik azt az állapotot, amit kiinduló állapotnak tekinthetünk. A fürdő, a díszkapu és az alsóvárosi ágyútorony, a XV. századi barbakán, mind visszaépítés. Érdekes próbálkozás van arra is, hogy a római kori falat és a középkori falat együtt bemutassák, ugyanis a római kori falak a XV. századi kifalaztatott várárok mögött kerültek elő, s ezt olymódon mutatják be, hogy több szakaszon visszabontották a XV. századi