Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

Nincs tudomásunk arról, hogy az így megerősített várat támadás érte volna. Füzér nem vált végvárrá, hiszen a XVI.-XVII. században kívül esett a török hódoltságon, csupán néha-néha csapott be az ellenség. Ez történt 1567 előtt, amikor is az uradalom három falvát - Mátyásházát és a két Regmecet - teljesen elpusztították a tatárok. A Perényi Gábor halálakor felvett összeírás így csak Komlóst, Nyirit, Mikóházát, Pálházát, Vilyt, Kajatát, Bistét, Radványt és Füzért említi lakott helyként Ekkor a várban szolgáló zsellérekről is szó esik; Estók Gergely és Kertész Bertalan őrök voltak, Szakács Albert szakácsként, Borsvai András kertészként, Lengyel Szaniszló pedig serfőzőként dolgozott. Ez az első adatunk a vár szolgaszemélyzetéről, biztos azonban, hogy a korábbi századokban is éltek hasonló, a vár életében nélkülözhetetlen foglalkozást űző emberek. Az ásatás során előkerült különböző szerszámokat - szöghúzóval ellátott kalapácsot, kőfejtő csákányt, kést - ők használták, míg a vár fegyvereseinek emlékét őrzi a számszeríj nyílhegy, a sarkantyú, csat, csizmasarok vas, lovaikét a patkó. A XV.-XVI. századi asztali edények közül festett poharakról, kancsókról, korsókról tudunk. Ekkor már fűtésre kályhaszemekből rakott kályhákat is használtak. Perényi Gábor halála után hatalmas vagyonára igénylők tömege jelentkezett. A Balassák rokoni kapcsolataikra hivatkozva, a Báthoriak és az Erdődiek iktatták be magukat. Enneknem is lehetett más következménye, mint egy hosszan elnyúló pereskedés, amely csak az 1590-es években zárult le, mégpedig a Báthoriak teljes győzelmével. Hatalmas birtokaik az ország különböző megyéiben feküdtek, de legrégebbi és legjelentősebb uradalmaik Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék területén húzódtak. Birtok központjaikat Ecseden, illetve Nyírbátorban alakították ki. Nem véletlen, hogy az e központokhoz aránylag közel fekvő Füzérért ilyen hosszú pereskedést is vállaltak. Mindez összefüggésben állhatott azzal, hogy a XVI. században az országban megindult a földesúri gazdálkodás szerkezetének lassú átalakítása. Az árutermelés és a pénzforgalom növekedése, a piaci lehetőségek bővülése, továbbá a háborús konjunktúra arra késztette a birtokosokat, hogy jelentős mértékben növeljék a saját kezelésben lévő birtokokat. E majorságépítő tevékenységből a Báthoriak sem maradtak ki. Valamikor a század végén a vár alatt felépült egy udvarház és egy majorsági épületegyüttes. A Füzéren épített egyszerű, fából készült udvarház minden bizonnyal nem a Báthori család igényeit szolgálta. Pontos helyét nem ismerjük, talán a falu szélén, a vár déli oldala előtt helyezkedett el. Feltételezzük, hogy e szerény és fából épült házban a birtok közvetlen irányítója, a tiszttartó lakhatott 1589-ből ismerjük nevét; Bácsmegyei Gáspárt forrásaink hatalmaskodó és erőszakos embernek írják le. Ecsedi Báthori István - nem lévén fiúörököse -, 1603-ban hatalmas birtokainak leányágra jutó negyedét - többek között Füzért is - húgára, Erzsébetre, Nádasdi Ferencnére hagyta. A XVI. századra az ország vezető birtokosai közé emelkedett Nádasdiak birtokai - ellentétben a Báthoriakkal - az ország nyugati felében terültek el. Fő központjaikban elsősorban Sárváron, Kapuváron, Lékán, Csejtén nagyrészt kényelmes váraikban, kastélyaikban laktak a család tagjai. A mindezektől távolesó füzéri uradalomban a jövedelmek legegyszerűbb biztosítására a falvak zálogba adása, a jobbágyok felszabadítása látszott legalkalmasabbnak. Tudniillik, a XVII. század elejére kifulladt a gazdasági fellendülés, megkezdődött a lakosság tömeges elvándorlása, amelynek következménye nem lehetett más, mint a jövedelmek drasztikus csökkenése. Jellemző, hogy amíg 1620-ban még 111 jobbágy és zsellér élt Füzéren, addig az 1650-es évekre számuk már csak 45. Ezen adatok alapján úgy véljük, hogy a Nádasdiak talán sohasem fordultak meg a várban, a zálogjogon birtokló nemesek feltehetően az udvarházban lakhattak. A vár lassan megszűnt lakóhely lenni. Utolsó birtokosai, akik lakhatták még a várat, a Báthoriak lehettek. Közelebbi adat híján így nekik kell tulajdonítanunk számos olyan átalakítást, amelyet eddigi kutatásaink nyomán a XVI.-XVII.