Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)
Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján
századra határoztunkmeg. Természetesen nem zárhatjuk ki azt, hogy néhány részlet még a Perényiek idején épült meg, s az is valószínű, hogy a Nádasdiak idejében is folytak jelentéktelen átalakítások, javítások, amelyek azonban lényegesen nem módosították a kialakult képet Ebben az időszakban falazták el a kapubástya kétharmadát, megszüntetve egyúttal a lőréseket A megmaradt keskeny teret boltozattal fedték le. A bástyát magasították, mint ahogy jelentős mértékben megemelték a hozzá csatlakozó övezőfalat is. Az övezőfal felső részén új gyilokjárót alakítottak ki. Az előtte húzódó gazdasági épületsort is átépítették. Az addig háromosztatú épületet összekötötték a kapubástyával. Ily módon egy újabb helyiséget nyertek. A mellette lévő helyiségbe - annak észak-déli tengelyébe három, síkfödém hordozására alkalmas vaskos pillért helyeztek el. Ugyanebben a helyiségben ismeretlen helyről elbontott faragott kövekből egy boltozott sütőkemencét építettek. A felette húzódó térben - a leletek tanúsága szerint - díszes kályhát helyeztek el. Hasonló módon változtatták meg a régi épület második helyiségét is. Visszabontott udvari falát újjáépítették, belsejében pedig négy pillért képeztek ki, amelyek feltehetően szabadkéményt és talán a vasrostélyt hordozták. A legnagyobb változás a szárny nyugati végétérte. Itt az osztófal elbontásával egyetlen helyiséget alakítottak ki, amelyet terrazzópadlóval burkoltak. Ez a rész emeletes volt. A várfal külső oldalához csatlakozó - ma a szakirodalomban toronykén t szereplő - objektum nem más, mint az említett részhez kapcsolódó kétszintes árnyékszék, melynek nyugati árnyékszéke a földszintet szolgálta ki, míg a keleti az emelet felől volt megközelíthető. A gazdasági épületszárny átalakításával egyidőben feltehetően a palotán is folytattak átalakításokat. E részről azonban jóval kevesebbet tudunk - hiszen itt csak szondázó jellegű feltárás volt Valószínű, hogy az északi szárnyat kelet felé bővítették, valamint feltételezzük, hogy az egész északkeleti rész fölé emeletet húztak. A palota földszinti és emeleti termeit ekkor színes padlótéglával burkolták. Ugyancsak az ásatás során került elő az a rendkívül nagy mennyiségű kályhacsempe töredék, amely a vár XVI. század végi és XVII. századi kályháihoz tartozott. Az akkor használt asztali és konyhai edények igen finoman korongolt munkák, kívül gyakran festették,belül változatos mázakkal vonták be őket Ennyiben foglalható össze mindaz, ami a család- és birtoktörténeti adatokból és a helyszíni kutatás eredményeiből a várról elmondható. FJ kell ismernünk: az egykori valósághoz képest mindez igencsak kevés. Szerencsére azonban 1620tól kezdve egy újabb forráscsoport is rendelkezésünkre áll. Ennek elemzésével kiegészítve az eddig elmondottakat, kibontakozik előttünk a XVII. századi vár képe, épületeivel, berendezéseivel, kályháival, felszereléseivel. Ez a forráscsoport pedig nem más, mint az a négy nagyobb, továbbá számos kisebb leltár vagy összeírás - in ventárium és conscriptio - amely a füzéri uradalomról készült. Ezek olyan gazdasági jellegű iratok, amelyek egy-egy birtok földállományát, a hozzá tartozó várat, kastélyt vagy udvarházat és azok gazdasági épületeit, a jobbágyokat, valamint azok szolgáltatásait veszik számba. Általában tulajdonosváltás, elzálogosítás vagy éppen vagyonelkobzás alkalmával készültek. Készítőjük azt írja le bennük, amit személy szerint fontosnak tart. így egyes leírások szárazak, tömörek - szigorúan csak a termények, felszerelések felsorolására szorítkoznak, míg mások bővebbek, gazdasági szempontból kevésbe fontos apróbb részletekre is kitérnek, néha kifejezetten olvasmányosak. A füzéri várral és az uradalommal kapcsolatban 1620 és 1668 között négy nagyobb lélegzetű in ventárium született. A szövegek gondos elemzésével sikerült azonosítanunk a vár számos épületét, azokfimkdóit. Természetesen a vár elpusztultmete^ Bár a leltárak leírásai nem mindenben egyeznek meg, megállapíthattuk, hogy a vár elrendezése közel ötven év alatt alig változott, sőt számos esetben még a felszerelés is változatlan ezen időszakban. Az inventáriumok három részből állnak: a „párkány", azaz a keleti hegynyeregben elhelyezkedő elővár, maga a vár és végül a vár alatt található udvarház és majorság leírásából. A párkányt a
