Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

John Knight: Macintosh és kora – brit lakásbelsők a századfordulón

magánvállalkozása, aki valamiféle megszállotja lett Mackintoshnak, s úgy érzi, hogy egy ilyen csodálatos épület nem maradhat örökre megépítetlenül. A tervet különben 1901-ben Muthesius is dicsérte, mint igazi modem házat, amihez semmi sem fogható és mentes mindennemű történelmi romaticizmustól, - kérdés azonban, hogy ez igazolja-e mai megépítését, s azt a kísérletet, hogy Margaret MacDonald gipszburkolatai és kézimunkái nélkül, melyeket kétségkívül ő készített volna, létrehozzák a nagyszerű enteriőrt Akárhogy is van, térjünk vissza végezetül a Glasgow-i Művészeti Iskolához, amelynek a nyugati szárnyát Mackitnosh tervezte 1907-ben. Itt található a könyvtár, melyet - ha enteriőrökről van szó Mackintosh mestermunkájának tartanak. A teázók galériásbelső tereitől és a lakóházak lépcsőházaitól eltekintve Mackintoshnak nem sok lehetősége volt arra, hogy az enteriőrökön belül több szinten dolgozzon, amíg ezt a könyvtárat létre nem hozta. Valójában ez egy háromszintes enteriőr - a legfelső szint a könyvraktár, amit nem láthatunk. Maga a könyvtár galériás kiképzéssel, meglepően intim méretarányokkal egy központi aknát (világítóudvart?, kutat?) vesz körül, a részletek kidolgozása azonban olyan brilliáns, hogy a tömegtagolás és a fény-árnyék ellentét egyik legkiválóbb térhatását eredményezi. Figyeljük meg, milyen kevés a díszítés, ha van egyáltalán. A szoba egész szerkezete a japán gerendázattal teljesen fedetlen, s magáért beszél - „a szerkezetet kell dekorálni és nem a dekorációt szerkeszteni" - hogy Mackintosh szavait idézzük, és ez itt egy majdnemhogy primitív, elsődleges (primer) dekorációt jelent a csipkézett ballusztereken. Ez egyike Mackintosh legötletesebb és ugyanakkor legfegyelmezettébb enteriőrjeinek. Érződik rajta Frank Lloyd Wright hatása, s ugyanúgy a Modem Mozgalom előfutára, mint a fenti építész bármelyik munkája. Charles Rennie Mackintosh és felesége 1914-ben elhagyták Glasgow-t. Nem volt munka, s Mackintoshra kiábrándítóan hatott a brit művészvilág örökös negatív kritikája, meg az is, hogy úgy látta, nem tud már újat alkotni. Mivel az építészeti cégének sosem volt jó munkatársa - nem tudott megbirkózni, vagy nem törődött a pályázati feltételekkel, a számlákkal és elszámolásokkal, - végül is felmondott és önállósította magát. Úgy hírlik, Bécsbe tartott, ahol - úgy érezte - biztosabb fogadtatás és boldogabb jövő várja, ezt azonban megakadályozta az I. világháború kitörése. Végül is Londonban telepedett le, ahol bútor- és textiltervezéssel foglalkozott. 1916-ban rövid időre az építészethez is visszatért, amikor megbízást kapott egy northamptoni ház enteriőrjeinek tervezésére - ehhez készült a hálószobaterv 1918-ban. Alapvetően bécsi inspirációt tükröz, skót hatás már nem érezhető rajta. Sokan úgy vélik, ez a 20-as és 30-as évek Art Deco mozgalmának előzménye már, - de lehet, hogy nem így van. Elég, ha annyit mondunk, hogy az I. világháború kioltotta a brit enteriőr mozgalom alkotótevékenységét, s a Voysey, Mackintosh és Baillie Scott gyújtotta lámpások is mind kialudtak egyiküknek sem volt munkája. Muthesius megjegyezte: "... ami Angliát illeti, a háború megcáfolhatatlan bizonyítékát adta annak, hogy túljutott fejlődése csúcspontján. Szükségtelen arról beszélni, hogy milyen messze van tőle már ez a csúcs. Minden területen Németország vette át Anglia helyét." Az a néhány szál szalma/fű, ami a Mackintosh és kortársai vetette magvakból Glasgow-ban kikelt, a szecesszionista szél hátán egészen a Bauhausig utazott, - ott íródott az enteriőr-tervezés történetének következő fejezete. Mit is mondhatnánk tehát, mi volt a Glasgow-i stílus és vezető egyénisége, Mackintosh valódi érdeme? A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, csekély jelentősége volt. Maga a Glasgow-i stílus főleg díszítéssel foglalkozott, lett légyen az ónedényen, vásznon, téglán vagy vakolaton, és az európai építészek többsége már a századfordulón rájött, hogy a díszítés kevéssé fontos. Valójában a Glasgowi stílus csak abban a városban virágozhatott volna, vagy talán egy másik hasonló nagy vidéki