A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

festeti álmennyezet díszítette. Szerzőjét nem ismerjük pontosan, de a festés jellegét tekintve francia művész lehetett (talán F. Pilman). Mensikov dolgozószobájának vizsgálatakor a restaurátorokat váratlanul kellemes meglepetés érte: a restaurálás céljából leszedett vászonra festett álmennyezet alatt egy másikat is talállak - egy jóval régebbit -, melyet valószínűleg 1712 és 1715 közölt egyenesen a vakolatra festettek. A plafon közepén a hadisten, Mars képe, ám az arca világosan I. Péter arcára emlékeztei. 4. Az 1730-as, 1750-es évek pétervári palotái Míg a XVIII. század első negyedében az építkezések Pélcrvárolt alapjában az I. Pélcr által meghívott külföldi építőmesterek tervei szerint folytak, addig az 1720-as évek végétől egyre aktívabb szerepet játszottak a fiatal építészek: Pjolr Jcropkin, Iván Korobov, Mihail Zemcov. Vagy külföldön szerezték meg képzettségüket, ahová Péter küldte őket tanulni, vagy az Építészeti Hivatalban, amely Dominico Trezini vezetése alatt állt. Az 1730-as években ténylegesen Jcropkin, Korobov és Zemcov állt Pétervár építészeti tevékenységének élén. Nekik kellett az új épületek emelése mellett befejezni azt a számos épületet, amelyet még I. Péter életében kezdtek cl óriási lendülettel. Az orosz építészekkel együtt dolgoztak Pétervárott a külföldről behívottak, amelyek tevékenysége szervesen beletartozik az orosz barokk általános fejlődési medrébe. Pétervár építése - a korábbi évekhez hasonlóan - gyors ütemben folyt, különösen az 1736-os és 1737-es pusztító tűzvészek után, amikor is épületek tucatjait kellett helyreállítani és újból felépíteni. I. Péternek az a gondolata, hogy a Vasziljcvszkij-szigcl a főváros központi városnegyede legyen - nehezen megvalósíthatónak bizonyult, és így az 1730-as években fokozatosan lemondtak róla. Pétervár központja egyre inkább áthelyeződött a Néva bal partjára, az Admiralitás oldalára. Az Admiralitást körülvevő városrészben megjelentek a főnemesek palotái és a legtehetősebb leningrádiak házai, az Admiralitás mellett pedig, kissé keletebbre tőle, a Néva bal partján felépült a cár Téli palotája. Az 1730-40-es években a pélervári építészet sü'lusa megváltozik: megkezdődik a viszonylag visszafogott „péteri barokk" evolúciója az érett barokk azon befejező stádiumához, amely az 1750-es években köszönt be, és a díszítés határtalan bőségével és különleges gazdagságával tűnik ki. Sajnos az 1730-as, 1740-es évek eleje „átmeneti stílusának" emlékeiből napjainkra szinte semmi sem maradt, mert ennek az időszaknak szinte összes épületét később átépítették. De az 1730-as évek végén, 1740-cs évek elején készített tcrvrajztckcrcsck szemléltetően mutatják azon időszak pélervári utcáinak arculatát. A Néva bal partjának beépítéseiből, az „Angol rakpart" mentén laláiható Oszterman gróf háza - amelyet a kiemelkedő pélervári városépítő, Pjolr Jcropkin emelt 1735-1737-ben - üpikus példája az 1730-as évek „átmeneti stílusának", bonyolultabb és díszesebb kiképzésével szemmel láthatóan különbözik a szomszédos épületektől. A XVIII. század közepén a pélervári barokk befejező, legmagasabb szakasza kezdődik - az „érett barokk". Ezekben az években I. Péter lánya, Jclizavcta Petrovna cárnő uralkodik (1741-1761), ezért ennek az időszaknak az „érett barokkjára" gyakran használják az „erzsébeti barokk" terminust. Az időszak legjelentősebb építésze Bartolomeo-Franccsco Rastrclli (1700-1771) volt. Ő alkotta Erzsébet cárnő fő rezidenciáinak épületegyütteseit Pétervárott és elővárosaiban - Pcterhofban és Carszkoje Szeloban, a cári palotákat Moszkvában (nem maradlak fenn), Kurljandszkij herceg két palotáját Mityavban (Jclgovban) és Rundelébcn, számos főúr és előkelőség palotáját Pétervárott, a Szent András templomot Kijevben, a Voszkreszenszkij („Szmolnij") kolostor grandiózus együttesét Pétervárott, és még sok más épületet. Bartolomco-Francesco Rastrelli Párizsban született 1700-ban, a híres szobrász, Carlo Rastrclli fia. Rastrclli és fia 1716 márciusában érkeztek meg Pétervárra. Három évre kötöttek velük szerződést oroszországi munkára, de mindketten életük végéig itt maradtak. A kezdő építész elemi építészeti tanulmányai az édesapja vezetése alatt folytak. Ifjúkori párizsi élményei, ahol ebben az időben első lépéseit tette a választékos és kecses rokokó, természetesen nem kis szerepet játszottak alkotói személyiségének formálásában, de bizonyára még nagyobb szerepet játszott az az alkotói atmoszféra, amelyben Pélcrvárra kerülve találta magát. A fiatal orosz főváros építésének grandiózus méretei a tágas Néva parton, hozzájárultak Rastrclli alkotói „kézírásának" formálásához, amelyben a kompozíciók térbeli lendülete összekapcsolódott a művészi ábrázolás monumentalitásával és a díszíü r ges gazdagságával. Bartolomco-Rastrclli nemegyszer járt Moszkvában. Az ősi főváros templomai és kolostorai nagy hatást lettek rá. Rastrclli életművében nyomon követhető az a törekvés, hogy támaszkodik a moszkvai „Péter előtti" barokk hagyományaira - különösen az egyházi épületek építészetében. Többek között a moszkvai Voszkrcszenszkij Novogyevicsij kolostor épületegyüttese, amelyet a XVI-XVII. században alkottak, szolgált kétségkívül prototípusul a Rastrclli állal tervezett női Voszkrcszenszkij kolostor számára Pétervárott. A határozat szerint a kolostort a Néva kanyarulatában, kb. négy és fél kilométerre a központtól ke