A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

megépíteni. Valamikor, még I. Péter uralkodása alatt, itt egy „szurok udvar" volt, ahol az orosz flotta számára főzték a szurkot, ezért a társalgási nyelvben a kolostort „Szmolnij"-nak nevezték el. Ezt használják ma is. A Művészeti Akadémia Múzeumában, Leningrádban őrzik a Szmolnij kolostor Rastrclli irányításával készített modclltervét, amely illusztrálja tervezési szándékait. Rastrclli felhasználta azokat a hagyományos (régi középkori) orosz építészetre jellemző eljárásokat, amelyeket a kolostorok épületegyüttesének kialakításánál alkalmaztak. (Gondoljunk itt a moszkvai Voszkreszcnszkij Novogyevicsij kolostor együttesére: festői sziluettjére, az építészeti tömegek dinamikus játékára, a függőlegesek változatosságára, a kolostori templomokra, a főszékesegyházra, a haranglábra.) Ugyanezek az ősi orosz kolostorok építészetére jellemző vonások jellemzik Rastrclli tervbeli elképzelését is, amelyet a Szmolnij kolostor egyik modellje illusztrál. Sajnos az anyagi nehézségek - mely összefügg a Poroszország ellen viselt háborúval-, valamint Erzsébet cárnő 1761. decemberi hirtelen halála miatt a kolostor haranglábát nem fejezték be. Érdemes megjegyezni, hogy 1748 decemberében, a tervezés elkezdése után hamarosan Rastrclli Erzsébet cárnéhoz küldte a tervrajzokat jóváhagyásra. Miután megkapta őket, Erzsébet utasítást adott a kolostor főszékcsegyháza tervének megváltoztatására: Megparancsolta, hogy ne „római stílusban" építsék fel, hanem a moszkvai Kremlben található ősi Uszpcnszkij székesegyház képére és hasonlatosságára, melyet 1475-1479-ben épített Aristotel Fioravanti a XII—XIII. századi ősi orosz székesegyházak stílusában. Az előírt modellre támaszkodva Rastrclli a hagyományos orosz ötkupolájú templomok eredeti interpretációját alkotta, a barokk művészeti ideáljának megfelelőt. Az 1740-cs években a templomok építészetében kezdődő visszatérés a hagyományos orosz székesegyházak ötkupolájához korántsem véletlen: Ebben Erzsébet kormányának meghatározó politikai vonala nyilvánult meg a művészet területén, az a törekvése, hogy kihangsúlyozza az orosz nép tradícióinak folytonosságát a nemzeti építkezések folyamán. Ily módon Rastrclli életművében sajátos folyamat kezdődött el, amely szintetizálja a hagyományos orosz építészet székesegyházai kompozícióit az érett barokk művészeti nyelvével, amely kisebb vagy nagyobb mértékben sok európai ország építészetére jellemző. Ennek a szintézisnek az eredménye az építészeti formák barokknak tulajdonítható dinamizmusa és a pravoszláv orosz székesegyházak építészeti arculatának csodálatos életöröme és vidámsága. Rastrclli életművének nemzeti sajátosságairól szólva szeretnék megemlíteni még egy körülményt: Átutazva Pétervárról Moszkvába, és vissza, Rastrclli régi templomok sokaságát látta. Az orosz mesterek szerették magas helyre építeni őket: hegyfokra, tó fölé, folyó kanyarulatába. A templom a természeti táj aktív komponensévé vált. Ezt használta fel Rastrclli a kijevi Szent András apostol templomának tervezésében: A templomot egy masas hegyoldal tetejére építette, így az a Dnyeper-folyóvölgy fölé emelkedvén az ősi orosz város folyami panorámájának fontos komponense lett. A Szent András templom 1747-től 1752-ig épült, de belsejében az utolsó simításokat egészen 1760-ig végezték. A templomot Raslrelii tervei alapján Iván Micscrin emelte. A Szent András templom érdekessége a homlokzat kiképzésében a hagyományos dekoráció helyett az öntöttvas díszítés széles körű használata. Oroszországban nem ez az egyetlen példa, de a XVIII. század közepén más országokban a homlokzatokon öntöttvas díszítés ilyen tömeges alkalmazására példa nincs. Az aranyozás restaurációja nemrégen történt, melynek során a díszítést is felújították. A kék falak, fehér oszlopok, az aranyozás csillogása - mindezek a kijevi Szent András templomnak olyan vidámságot, ünnepélyességet adnak, mely annyira jellemző a XVIII. század közepének érett orosz „erzsébeti" barokkjára. Ez kétségkívül egyike azoknak a legkifejezőbb műveknek, melyek azon kor építészetét képviselik a világon. Térjünk azonban vissza főtémánkhoz, Pétervárhoz, a barokk korszak palotáinak építészetéhez. A XVIII. század közepének városi palotáira az egyik legjobb példa a Sztroganov grófok palotája Pétervár főutcájának, a Nyevszkij sugárút és a Néva oldalága, a Mojka folyó sarkán, melyet Barlolomco Rastrclli épített 1753—1755-ig. A palota főhomlokzata a Nyevszkij sugarúira néz. Középpontjában található a bejárati kapu, amely a belső udvarra vezet. Az oromzaton a Szroganovok címerét lálhaLjuk, amelyet két torony tart. A kapu oldalain öntöttvas oszlopok állnak, valódi, de az 1750-es évekből származó oszlopok: korábban láncokkal összekapcsolva a járda mentén álllak, elválasztva azt az élénk sugárul úttestjétől. Rastrclli lcgcmlítésrcméltóbb alkotása a Palota téren álló Téli Palota. Napjainkban ebben az épületben található a híres Művészeti Múzeum, az Állami Ermitázs gyűjteménye. A Téli Palotát az 1754-től 1762-ig tartó időszakban építették. Ez az épület betelőzi a barokk evolúcióját, mivel egyike ezen stílus legkiválóbb alkotásainak. A mai Téli Palota, amelyet Erzsébet cárnő utasítására építettek, az utolsó az orosz cárok és cárnők számára épített téli rezidenciák sorában. Építésének története Pétervárott tükrözi a város fejlődésének történetét, létének egészen első éveitől kezdve, és szemléletesen illusztrálja a barokk stílus fejlődését: a „péteri időszak" szerény