A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)
Dávid Ferenc: A gödöllői kastély feltárása
1. C()döllö történelmi hírneve, jelentősége Gödöllő, Eszterháza melleit, a legismertebb magyarországi barokk kastély. Általános ismertségét annak köszönheti manapság, hogy a kiegyezéstől a Monarchia bukásáig (1867-1918) Ferenc József és Erzsébet kastélya volt, s mint ilyen, a budai királyi vár mellett az őszi pihenőhely szerepét töltötte be; bécsi analógiával megvilágítva: ez volt a magyar Schönbrunn vagy Laxenburg. 1918 után röviddel a kormányzósági kabinetiroda felügyelete alá került, és Horthy Miklós számára töltötte be ugyanazt a célt 1920-1945 között: pihenőhely volt, amelyet olykor baráti, félhivatalos fogadásokra is használtak. Gödöllő történelmi hírneve nem 1867-ben született meg. Építtetője, Grassalkovich Antal, a Mária Teréziakori Magyarország egyik leggazdagabb főura volt, 1748—1771-ig a Magyar Kamara elnöke, mai fogalommal kifejezve az ország pénzügyi minisztere; a kor rangsorában a nádort és az országbírót követően a királyság harmadik legfontosabb méltóságának viselője. Mindamellett a korszak egyik legismertebb embere volt azért is, mert a legnagyobb ívű karriert ő futotta be a Károly- és Mária Terézia-korban Magyarországon. Gödöllő az ő számos uradalmának legfontosabb központja volt, s a kastély - nagyságával, fényével, reprezentációjával - a korszak egyik legismertebb hazai helyévé vált. Utódai - fia és unokája - az arisztokrácia történelmi példázattá vált útját futották be: Bécsben, Párizsban és Velencében költötték el a hatalmas magyarországi birtokok teljes jövedelmét oly sikerrel, hogy teljesen tönkrementek. A XIX. század első évtizedében aztán a soros Grassalkovich - adósságait kifizetni nem tudván - újra Magyarországra, épp Gödöllőre kényszerüli költözni. A jellegzetesen feudális birtoklási forma, a hitbizomány, közgazdasági csapdának bizonyult: nem volt eladható és nem volt tőkésíthető, továbbá hitel híján a gazdaság kellő modernizációjára sem volt már mód. A reformkor egyik első, nagyhatású közgazdasági tanulmányának, Széchenyi István Hitel c. értekezésének kiindulópontja épp a Grassalkovich-félc vagyonbukás volt. A család egyenes ágon három nemzedék után kihalt. A XIX. század közepének modern törvénykezése lehetővé tette a hitbizományok feloszlatását, megszüntetését, s ekkor az egyes birtokokat eladták. Gödöllő, és vele az uradalom előbb a Sina báróké lett; a nevezetes görög származású, főképp Bécsben működő bankároké, majd tőlük eladás útján egy belga bankház kezébe került. Gödöllő így a feudális rendszer bukásának útját járta be, s több vonatkozásban jelképpé vált a kor magyarországi közgondolkodása számára: a földvagyon vezető szerepének letűnését, a föld elértéktelenedését példázta egyfelől, másfelől a történelmi, „magyar", „törzsökös" uralkodó osztály bukását, vagyonuknak az „idegen" kézre kerülését, a nemzetközi finánctőke győzelmét. S volt a Grassalkovichok történetének egy másik, nem kevésbé fontos interpretációja is, amely a nemzeti állam megteremtésének indulóponlját tartalmazta: E szerint az az arisztokrácia, amely a XVIII. században a nemzeti érdekkel szemben aulikus volt, s a Habsburgokkal kötött szövetséget, utóbb teljesen nemzetközivé, kozmopolitává vált, hátat fordított a nemzeti, a közös sorsnak, s így joggal, isteni igazságtételként érte a bukás. Az a pillanat tehát, amikor Gödöllőt a magyar kormány megvásárolta és koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek ajándékozta 1867-ben, ugyancsak nem nélkülözte a jelképes értelmet, vigasztaló volt, elégtétel-adó, s mintegy rózsás jövővel biztatott: a magyar uradalom és jelképe, a kastély, a magyar királyi korona birtokává lett, és az az uralkodópár használta immár, amelyik a történelmi legitimitást, a magyar történelem folytatását is jelképezte.
