A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

építés sajátos lendületével magának I. Péternek a városkörnyéki rezidenciája - Pctcrhof. (A II. világháború éveiben egy nem pontosan lefordított orosz elnevezést kapott - Petrodvorcc.) A háború alatt Petcrhofot teljesen lerombolták, s a röglön a háború után elkezdett felújítás sok évet vett igénybe. A helyreállítási munkálatokat legintenzívebben az 1950-cs, 1960-as években végezték, de az enteriőrök és pavilonok sorának restaurációja még ma is folyik. Pctcrhof építészeti együttesében nagyon elmésen és leleményesen „kihasználták" a termeszei által alkololt magas hegyoldalt, amely a tengerparttal párhuzamosan húzódik. A főpalolál a lejtő tetején helyezték el, lentebb zuhatagok és szökőkutak egész komplexumát alakították ki. Az építészet, szobrászat, a szökőkutak csillogó sugarai - mindez összeolvad egy fenséges és ünnepélyes szimfóniában, amely szimbolizálta a politika és kultúra területén a „péteri korszakban" történt sikeres átalakulásokat, a keleti Baltikum (a svédek kezében volt) felszabadításáért viselt háborúban az Oroszország állal szárazföldön és tengeren aratott dicsőséges győzelmeket. A hosszan tartó háború az 1721-ben kötött győztes békével ért véget, és még ugyanebben az évben befejezték és beindították a szökőkutak fő zuhatagát. Két év múlva pedig, 1723. augusztus 15-én ünnepélyesen megnyitották 1. Péter új elővárosi rezidenciáját. Magasztos együttesét úgy tervezték meg, hogy az a péteri reformokkal átalakított, megújult Oroszország dicsőítése legyen, és ezt megérték a kortársak és az utódok is. Az épületegyüttes fejlődése Péter utódai alatt is folyt. Az 1730-as években a körmedence közepén, a lőzuhatag alapzatára állították fel a „Sámson, aki lcgyő/.tc az oroszlánt" című szobrot, mely Oroszország Svédország felett aratolt győzelmének allegóriája, és Carlo Rastrclli (az építész Bartolomco Rastrclli apja) alkotása. A XVIII. század végérc a szobor megrozzant, és 1801-ben egy Mihail Kozlovszkij által alkotott újjal cserélték ki, melyet a háború éveiben a fasiszták elloplak, majd megsemmisítették. Az új szobrot V. Szimonov készítette. Mintául a háború előtti fényképek szolgáltak, mindazonáltal Szimonov 1947-ben alkotott műve az eredeti nagyon pontos és hiteles reprodukciója lett. Sok, a zuhatagot díszítő szobrot sikerült megmenteni, még a fasiszták betörése előtt elrejtve őket. A restauráció után elfoglalták eredeti helyüket. A fő zuhatagot az. ötvenes évek elején restaurálták. Helyreállításában olyan kiemelkedő szobrász-restaurátorok vettek részt, mint I. Krcsztovszkij, Ny. Dadiillin, A. Gurzsij. 1951-ben kezdődött a „Nagy palota" restaurációja egy V. Szavezov és E. Kazanszkaja által vezetett építészcsoporttal. A történelmi kutatásokat Ny. Arkipov és A. Pclrov művészettörténészek vezették. Az 1950cs évek végére a palota külső helyreállítását befejezték. Ahogy már megemlítettük, a pctcrhofi épületegyüttes térkompozíciójának alapjául a természel által alkotott magas lejtő szolgált. A hegy lábától egy főtengely mentén húzódik a „Tengeri csatorna", amelynek kél oldalán szintén szökőkutat helyeztek cl. A Nagy palota sziluettje hatásosan tetőzi be a látványt. Pontosan így gondolta ezt I. Péter is. Az épületegyüttes alapjául Péter saját kezű vázlata szolgált, amely fennmaradt. A vázlat nyilvánvalóan az 1710-es években készült. 1716-ra az épületegyüttes fő elemei már megjelentek. A lejtő tetején már elkezdték építeni a dísz fogadások számára kijelölt Felső palotát. I. Péter - nem nagyméretű - személyes használatú palotáját, a Monplaisirt egészen a tengerparton állították fel. 1714— 1722-ig, I. Péter tervrajzai és utasításai alapján - az 1713-ban Sljuterral egy időben Németországból Oroszországba megérkező - Braunstein építette. A palota közponü épülettömbből és az oldalszárnyakból, galériákból állt. A központi, a mindennapi élet és munka számára kijelölt épülettömbben kialakítottak egy nagy ebédlőt, keletre tőle helyezkedett el a büfé, a konyha és a „kínai dolgozószoba", nyugatra I. Péter „tengeri dolgozószobája", hálószobája és a titkári szoba. A Monplaisir központi termét magas kupola fedi. A terem falai tölgyfával vannak burkolva, melyeken főleg holland művészek képei függnek. A termet díszmcnnyczet fedi. Egy francia művész, F. Pilman, 1717 körül készítette a falfestményt. Stílusán, ugyanúgy mint a részleteiben, érződik a korai francia rokokó vonása. A boltozat sarkaiban páros, az évszakokat ábrázoló szobor kariatidák találhatók. Alkotójuk valószínűleg Carlo Rastrclli. 1. Péter „tengeri dolgozószobája" - melynek ablakából a tengerre nyílik kilátás - nagyon szigorú, rendkívül hivatalos jellegű: a falak tölgyfával vannak burkolva, szigorú, fekete keretekben lévő képek díszítik. Teljesen más jellegű a „kínai dolgozószoba" díszítése. Akkor, a XVIII. század elején, a kezdődő rokokó időszakában Nyugat-Európában hevesen vonzódtak a kínai művészet tárgyai és moü'vumai iránt. Az 1716— 1717-es németországi és franciaországi utazása során I. Péter látott ilyen stílusú szobákat, és elhatározta, nem marad el a divattól. A „kínai dolgozószoba" falait 94 lakkíestéscs technikával díszített panno ékesíti. Két és fél évszázadig úgy gondolták, ezeket kínai mesterek készítették, és csak a restaurációs munkálatok előkészítő szakaszában, 1948-ban tárta nyilvánosság elé Arkipov művészettörténész azokat a dokumentumokat, melyek azt bizonyítják, hogy a lakk pannókat orosz, az Admiralitásnál dolgozó ikonfestő művészek készítették. Brigád-