A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Galavics Géza: Barokk művészet Magyarországon

A társadalom és a képzőművészet kapcsolatát szeretnem Önöknek bemutatni. Először úgy gondoltam, hogy végighaladva a magyarországi barokk művészet történetén, a stílus meghonosodásától kezdve annak virágzásán, majd lassú elhalásán át, bemutatom a korszak legfontosabb művészeti emlékeit. Az így bemutatott emlékek a mai Magyarország, az ausztriai Burgenland, Szlovákia, Erdély és Kárpátukrajna s a jugoszláviai Vajdaság, tehát az egész Kárpáünedcnce művészeti emlékeit ölelték volna fel, s azt is érzékeltették volna, hogy a XVII-XVIII. század magyarországi művészete más földrajzi keretek közölt élt és virágzott, mint a mai Magyarországé. Ám félve attól, hogy ilyen típusú előadás óhatatlanul általánosságok és közhelyek gyűjteményévé válna, végül is más megoldást választottam. Olyat, amely egyetlen szempontot emel ki a történeti folyamaiból, s ennek segítségével szeretné mintegy átvilágítani két évszázad magyarországi művészetét. A választott nézőpont jellegzetesen mai, korunk Közép- és Kelet-Európájának egyik meghatározó kategóriája, s egyúttal jelzi azt is, hogy a mai társadalomtudományok képviselőit, még ha a múltra vonatkoztatva teszik is fel kérdéseiket, mindenekelőtt saját problémái foglalkoztatják, s kérdésfeltevéseik sohasem függetlenek a jelentől. Ugyanis c választolt nézőpont a válsághelyzetek nézőpontja, Közép- és Kelet-Európa mai jellemző létállapota, a feladat pedig annak vizsgálata, hogy a XVII-XVIII. század magyarországi válsághelyzeteiben a képzőművészet milyen válaszokat adott, s hogy annak kihívásait hogyan élte meg. A szándék, hogy válsághelyzetek prizma-tükrén keresztül vizsgáljuk a XVII-XVIII. század hazai művészetét, annak kortársi tapasztalatából ered, hogy ilyen helyzetben a társadalom meghatározó tendenciái mindig felerősödnek, s az ekkor felvetődő kérdések és válaszok is sarkítottabban, kiélezettebben fogalmazódnak meg. Megváltozik lehal a társadalom optikája, s éppen ezáltal rajzolódhalnak ki tisztábban olyan jelenségek, melyek nyugalmi állapotban inkább rejtve maradnak. S itt a XVII-XVIII. század társadalmi méretű politikai, ideológiai válságaira gondolok, s nem a képzőművészet válságára. Olyanokra tehát, amelyek egy egész társadalmi réteget vagy éppen osztályt érintenek, s amelyek így az adott kor determináns jelenségei voltak. A XVII. századi Magyarország oly bőkezűen osztotta lakóinak az egyéni és társadalmi válságok lehetőségeit, mint a XX. századot kivéve, tán egyetlen század sem a magyar történelemben. Reformáció és ellenreformáció látványos összeütközése, a török és a Habsburg hatalom közötli őrlődés hosszú évtizedei, a függetlenségi harcok fel-fcltörő hullámai, a felszabadító háborúk hosszúra nyúlt reményei és csalódásai oly intenzitással játszottak egymásba, hogy maga a század, átnyúlva a XVIII. század első évtizedébe, a Rákóczi szabadságharc korába is, már-már válsághelyzetek folyamatos sorává vált. Hasonló karakterűvé csak az 1780-90-es évek politikai útkeresései és kudarcai formálják majd a 18. század végét. A két század tehát sorozatban produkált olyan válsághelyzeteket, amelyek - elméletben - szinte kínálták a lehetőséget arra, hogy a kor embere, kiutat keresve a képzőművészetet is segítségül hívja. A valóságban azonban csupán két olyan jellegzetes műalkotás-csoport született, amely társadalmi méretekben tudta megfogalmazni egy-egy társadalmi réteg kiútkeresését. Az egyik az 1650-60-as évek királyi Magyarországán a magyar főnemesség megbízásából és szolgálatára készült, ezt a török veszedelem hívta életre, a másik az 1780-90-es években a felvilágosodás kihívásának köszönhette létrejöttét, s mecénásai a hazai katolikus egyház vezetői voltak. A két időszak között akad ugyan olyan mecénási gesztus, amellyel egy-egy főrangú művészetpártoló országos érdekek szószólója lesz, ezek azonban csak színezik az összképet. Miért éppen ez a két társadalmi réteg talált utat a képzőművészethez a XVII. és XVIII. század válságai közepette? Milyen válaszokat sugallnak az általuk készíttetett művészeti alkotások? - Hogyan működött e választás mechanizmusa? - ezek számomra a fő kérdések, s megválaszolásukkal az adott korszak művészettör-