A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Örsi Károly: Kertépítészet Magyarországon a XVIII. században

kerete. A kastélyépületet (várat) Esterházy Pál nádor birodalmi herceg megbízásából Carlone Carlo Martino és Filiberto Luchcsc készítette, s rajzok és modellek után Scbastiano Bartoletli és Antonio Carlone építette. 1663-ban már barokk elemeket vegyítettek az építészetbe, és a hagymakupolák is ekkor kerültek a saroktornyokra. Ebben az időben cz a megoldás divat volt. Az egyik toronyban harangjátékot helyeztek cl, hiszen az építtető nemcsak muzikális ember, hanem jeles zeneszerző is volt. A homlokzaton, az ablakok feletti falfülkékben a magyar hadvezérek és a hercegi család nagyjainak mellszobrai sorakoztak. A francia barokk kert több rajza ismert ebből a korból. Bár a tervek évszámot nem tartalmaznak, az irodalomban 1754 körülire becsülik, és természetesen ezek is egy korábbi kert átalakítását jelzik. Az egyik terv francia feliratú és léptékű; szerzője francia származású lehetett. A korábbi reneszánsz kert területén kialakított négy táblán gyönyörű arabeszkekkel díszített hímzéses parter (parter de broderie) található, és erre a részre a kastélyból széles lépcsőzet vezet a várárok felett, amint az a klasszikus francia barokk kastélykertek esetében is lenni szokott. Középen szökőkút hangsúlyozza a tengelyt, amelyet vízesés (kaszkád) zár, a felső teraszt pedig pompás nyírott sövényfalazat keretezi. A tengelyre mértani szimmetriával épülnek jobbra-balra a parieren kívüli boszkék „nyírt gyertyánból". Boulengrin négy kis lécrácsos kerti házzal díszes (irillage). A boszkén kívül kettős fasorokkal határolják a teret (vadgesztenyefasor). Az apszis nem vezethetett tovább a francia barokk elvei szerint - az emelkedő hegy miatt -, így a központi szökőkút (rondo) középpontjától jobbra derékszögben épült egy hosszú lugas elején közepén és végén egy-egy lécrácsos kerti házzal. A balra felette kialakított teraszon van a nagyboszké, a jobbra alatta lévőn négy kisebb boszké. A kert végében halastavat és grottát ábrázolt a művész. Egy másik, német feliratú rajz - ami felépítésében nagyon hasonlít az előzőhöz - alá van írva, de dátum nélkül: Pölt Mátyás, a család főkertésze rajzolta és tervezte, s valószínűleg meglévő állapotot ábrázol. Ezen a rajzon a várárok helyén növénytelepítés, virágoskert van, a felső terasz hársfaligct, az alatta lévő terasz a boszkék helye, az ez alatti teraszon vctcménycskcrt található. A parter hímzések helyett - a később szokásos kertépítészeti divatnak megfelelően - a széleken végig kb. 1,50 méter széles, kétoldalról nyírott bukszussal szegélyezett szalag-virágágy keretezi. A kert, analógiák alapján és véleményem szerint is, 1755-60 között díszlett. Végében halastó, csigakert és szivattyúház van, mely a vízijátékokat működtette. A harmadik kertábrázolás, ami nagyon hasonlít az előző kettőhöz, hímzéses partért ábrázol, és a várárok is megvan. A rajz stílusa nem olyan kifinomult, mint az előző kettőn, ezért minden bizonnyal nem Pölt Mátyás műve, ahogy azt állítják egyesek. Ezen terveken kívül ismert még egy a kastély előtti parterre, amit Gervaia Louia toscanai nagyherceg kertjeinek igazgatója készített. A terepformálás, a határoló fal, a boszkék egészen hasonlóak az előző rajzokon ábrázoltakhoz, csak a hímzéses parter más rajzolatú, a díszkút van más helyen a tengelyben, és fedett lugas határolja teljes szélességben. Mindez bizonyítja, hogy nagyon aktívan foglalkoztak a korszerű kastélykert kialakításával. Tudjuk, hogy milyen volt a kert az 1600-as évek végén, és milyen lett az 1750-es évek végére. Kérdés azonban, hogy milyen volt a kettő között, hiszen mindkét időpontban az ország legszebb kertjei közé tartozott, s nem valószínű, hogy mintegy 50 évig ne lett volna igényes kora barokk magyar kert ott, ahol a hatalmas gazdagságú Esterházy hercegek - akik jelentős művészetpártolók és építtetők - voltak érdekeltek. Már 1663-ban a barokk szellemtől vezérelve korszerűsítették az épületet, s nem valószínű, hogy mellette rangjukhoz méltatlan kastélykert volt. Ebben az időben az ország vezető méltóságai, főurai az előzőekben felsorolt francia barokk kerteket építették, így minden bizonnyal itt is volt jelentős kert, amit nem ismerünk. A szép és korszerű park ebben az időben ugyanis az élet fontos színtere. Az, hogy több kert terv, rajz készüli, nyilván többet jelent, mint egyszerűen alternatív megoldásokat, és Pölt Mátyás „egyszerűbb parter megoldása" sem csak rajzolói kényelem miatt egyszerűbb, amint ezt eddig állították. Ezek a rajzok időbeni egymásutániságot is jelentenek, egyik a másikból alakult az újabb igények szerint. Ma már bátran kijelenthetjük, hogy Magyarországon 1750-60-ig a hímzéses parter volt az uralkodó minden kastélykertben, és ez 1760 után egyszerűsödik úgy, hogy a táblák szélein mint keret - kétoldalról nyírolt sövények között - virágágy díszlik körben, és a kereten belül egyszerű, jól ápolt, összefüggő gyep van (parterre a l'anglaise vagy Bowling-Grccm). Ezt a véleményemet erősíti meg az eszterházi példa is, ahol a legnagyobb szabású magyar-francia barokk kastélykert, a magyarországi kertművészet egyik legkiválóbb alkotása épült, de nem 1762-64 közölt, amint azt Rapaics Raymond írja könyvében, hanem százéves folyamatos munkával, fejlesztéssel. A Nádasdy családtól az Esterházy család 1681-ben szerzi meg a birtokot, és már ekkor állt itt egy vadászkastély. 1719-től építteti tovább Esterházy Pál Antal herceg, nádor. 1720-ban köt szerződést a süttöri birtok ifjú tulajdonosa, a nádor fia, József A. E. Martinelli építőmesterrel egy vadászkastély építésére, amiben vállalja, hogy három hónap alatt elkészíti azt, és ezt teljesíti is. A főépület elkészülte után megépítteti a díszudvart (cour