A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Örsi Károly: Kertépítészet Magyarországon a XVIII. században

d'honneur) határoló melléképületeket is. Ezzel a süttöri kastély további sorsa meg lett határozva. Az akszis, a középallé, a szentmiklósi középkori templom tornyára irányul az erdőn keresztül, a kerti homlokzat síkja erre merőleges, és a hosszabbításában lévő allé, Süttör főutcája, a fcrtőszéplaki barokk templom kettős tornyára irányul. Ezzel egész tájat terveztek hatalmas egységben, és ez nagyszerű, igazi barokk gondolat. Ezzel egyidőben kialakították az akszis kétoldalán szimmetrikusan a főhomlokzat közepére irányuló allékat. A tcrlület közel sík, de az egész kertet meghatározó három allé vonalában az 1-2 méteres szintkülönbségeket mégis nagy földmunkával lehetett közel vízszintessé építeni, hiszen a hosszuk több kilométer. Az 1720-30 közötti kastélyt ábrázoló madártávlati képet ismerjük. Bátran kijelcnthetjük, hogy a kert alapgondolata már ebben az időben megvolt, ám azt, hogy ki volt a gondolat szülője, még nem tudjuk. Egyes feltevések szerint az a Zinner Ferenc a tervező és építő, aki a kismartoni olasz reneszánsz kert alkotója is volt. Ez véleményem szerint nem valószínű, mert minden bizonnyal más volt a késő reneszánsz kert, és más az egészen új gondolkodást kívánó kora barokk kastélykert alkotója. Elképzelhető azonban, hogy itt is és olt is részt vett bizonyos munkákban. 1730 körül már megépült a déli homlokzat előtti nagyparter (ami alaprajzilag, méreteiben a mai napig szinte változatlan) szökőkutakkal, vázákkal, szélén határoló lugasokkal. A sík partcrtől jobbra volt kertészet a melegházzal. A kerten belül külön kerített volt a parter és a díszudvar. Nem azért, hogy az erdő nagyvadjait távoltartsa legfeljebb ezért is - hiszen fegyveres őrség vigyázta a kastélyt (várat) mindig. Ez érthető, ha belegondolunk a kastély politikai, gazdasági és művészeti szerepébe. A zárt kerítés az allék irányában szélességében áttört volt, hogy a vizuális kapcsolat megmaradjon a végtelenbe futó egyenes fasorokkal. A széles, egyenes fasorral kísért út végén a 3 km-re lévő szenlmiklósi torony szabad szemmel a kastélyból, annak díszterméből nem volt látható. Itt jegyzem meg, ha ez időben (1720-30) körül ilyen nagy igyekezettel épült a korszerű kastély és kertje, kizárt dolog, hogy a még fontosabb birtokközpontban, Kismartonban ne legyen hasonló igényű munka, illetve kert. Úgy vélem, az előzőekben leírtak bizonyítják, hogy a süttöri kastély nem egyedül Esterházy Miklós műve, bár érdemei a ma is látható kastély megalkotásában kétségtelenek. Nem alaptalan, hogy az általa kiépített még nagyobb szabású kastélynak saját magáról az Esterházy nevet adta. Igaz, hogy „magyar verszáliának" is nevezik, mégis egyedi alkotás és nem Versailles mása. Esterházy József herceg 1721-ben váratlanul meghalt, így Süttör az akkor 7 éves Esterházy Miklósé lett. Az építkezést a gyám tanács és az özvegy kérésére folytatták, így elkészült egy azidőben rangos magyar barokk kastély, amit egy ún. madártávlati lavírozott technikájú rajz ábrázol, díszudvarral, hímzéses parterrcl a három alléval. Ez a rajz a korábbi (1720-30) kastély továbbépítésének gondolatát jelzi 1754 előtt. Felismerhető rajta egy nagyon gazdag dísszel formált kastélykert. A homlokzat előtt egy hatalmas méretű parter compartiment látható, kerettengcllycl négy egyforma részre osztva. Herceg Esterházy Miklós, aki pompaszcrctctéről a „fényes" jelzőt is megkapta, 1738-ban lett nagykorú, és fogott hozzá rangjához, s a császári udvarnál betöltött szerepéhez illő reprezentatív kastély kialakításához. Szinte hihetetlen, de az 1750-es években Eszterháza és a szomszédos Nagycenk, Széchenyi kastélya, vagy a martonvásári Brunszvik-kastély, a keszthelyi Festetics-kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély közel hasonló méretű volt. Adatok vannak arra, miszerint az 1750-es években már hozzáfogott a kastélykert fejlesztéséhez. A „lési erdőt" bevonta a díszkertbe, a kastély épületét 1763-tól bővíti mai méretűvé, miután 1762-től ő az Estcrházy-vagyon ura, de ez már egy újabb kor, a késő barokk, a rokokó ideje. Késő barokk, rokokó 1740-1790. Mária Terézia uralkodásának kezdetéig kialakultak azok a gazdasági, társadalmi viszonyok, amelyek lehetővé tették a hatalmas magyarországi kaslélyépítkezést az erdélyi Bonchidától, Nagykárolytól a felvidéki Jószón ál az alföldi Szegvárig, a budai és Pozsony környéki kastélyokig. Ahogy kialakult a magyar barokk építészetben az ún. Grassalkovich-stílus, úgy alakult ki a már jelzett, csak még meg nem nevezett francia barokk kertépítészeti stílus, és ezt korábbi kcrtleírások, rajzok is ábrázolják. Eszterháza (korábban Süttör) Esterházy „Fényes" Miklós idejében a bécsi udvarhoz, a hatalomhoz közel állók hivatali kötelezettségként pompás kastélyokat építettek (pl. keszthelyi Festetics-kastély, körmendi Batthyány-kastély, szegvári Károlyi-kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély, a pozsonyi Várkert stb.). Eszterháza kastélykertjében a korábbi idők hímzéses parterje helyett, mint a kismartoni Pölt Mátyás-féle kertrajzon látható, nagyvonalú partért formáltak. A főallékat rávezették a kastély közepére, a középrizalitra, és az átlók és kereszttengelyek közötti három- és négyszögletű részeket a szélén nyírt bukszusok közötti kb. másfél méter széles szalagágyak keretezték (parterre a l'anglaise vagy Bowling-Greem) az utak metszéspontjain szobordíszek, szökőkutak, medencék, a sarkokon szobrok, kővázák és ládás narancsfák sorakoztak. Ezt a megoldást Rapaics Raymond könyvében „vázas parternek" nevezi, és Rolhenstein leírása szerint kastélyainknál az 1750— 60-as évektől megtalálhatók szinte mindenült Eszterházán 1784-ben a parter végén a tengely két oldalán két darab negyed köríves kaszkád is épült, ahonnan feltárult a teljes vázas parter a kastély épületével.