Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak Magyarországon

NOVÁKI GYULA ŐSKORI ÉS KÖZÉPKORI FÖLDVÁRAK MAGYARORSZÁGON A műemlékvédelem egyre inkább kiterjeszti a figyelmét mindenre, ami a történelemmel függ össze. Ezek közé tartoznak a földvárak is, amelyekről ebben az előadásban szó lesz. Ez a téma a műemlékvédelemben ma még újdonságnak számít. Régészek és történészek már régóta felfigyeltek ezek jelentőségére, de rendszeres kutatásuk, magas számuk ellenére, csak elszórtan, akadozva történt mindeddig, műemléki védelmük terén pedig alig számolhatunk be eredményekről. A földvárak a várépítészet leghosszabb fejezetét jelentik. A közismert nagy középkori várak története alig pár száz évre nyúlik vissza, ugyanakkor a földváraké több mint 4000 évet foglalmagába. Mindezekről nem is olyan régen csak homályos elképzeléseink lehettek. Az elmúlt kerek negyed század régészeti és történeti kutatásai azonban feljogosítanak bennünket arra, hogy nagy vonalakban felvázoljuk a várak, elsősorban az ún. földvárak történetét, fejlődését, nem kerülve ki a felvetődött és máig sem megoldott kérdéseket. Maga a „földvár" elnevezés a középkorba vezethető vissza. Több olyan helységnevünk van, amely „földvár"-ral végződik, így Tiszaföldvár, Pusztaföldvár, Dunaföldvár, Balatonföldvár. Valamennyi előfordul a régi oklevelekben, már a XIII. századtól kezdve, és minden esetben egy-egy elpusztult régi várral hozható összefüggésbe. Több helyen helyneveket is találunk „földvár" jelöléssel, ezekre is vannak régi okleveles adataink. A „földvár" szó használatának tehát történeti alapjai vannak, mégis ki kell hangsúlyozni, hogy gyakran megtévesztő és nem minden esetben fedi a helyszínen található valóságot. Mint majd látni fogjuk, az őskorban igen gyakori a kősánc, a középkori földváraknál pedig az ásatások gyakran felszínre hozzák a kő-, vagy ritkábban a téglafalakat is. Mi mégis megmaradunk ennek az elnevezésnek, mint gyűjtőfogalomnak a használata mellett, mert jól kifejezi azt, hogy elpusztult, szétomlott várról van szó, amely gyakran valóban földből készült, de ha volt is rajta kőépítmény, az nyomtalanul eltűnt a felszínről és ma már csak a földmunkák (sánc, árok, terasz) nyomai látszanak. A földvárak legjellemzőbb részei a sáncok és árkok. A sáncok mai alakjukban egyszerű töltésnek látszanak, mindkét oldaluk lejtős, az elpusztulás mértékétől függően néha már alig észrevehető, gyakran azonban tekintélyes méretűek és oldaluk is igen meredek. Ez már a szétomlott alakjukat mutatja, eredetileg a külső oldaluk és néha a belső is, függőleges síkban végződött. Ásatásokkal sok helyen sikerült már a szerkezetüket megvizsgálni. Fagerendával, illetve szárazon rakott kőfallal képezték ki a vázukat és a közöket töltötték ki a helyszínen található földdel vagy éppen kővel. Gyakori azonban, hogy a töltés tetejére építettek gerendákból és cölöpökből vagy ritkábban kőből várfalat. Ma már sokféle sáncszerkezetet ismerünk az őskorból és középkorból egyaránt. Mielőtt sorra vennénk röviden a földvárak kialakulását, fejlődését, meg kell említeni az eddigi kutatásokat, amikre az áttekintésünket alapozhatjuk. Jóllehet a földvárak száma igen magas és többnyire jól felismerhetőek, kutatásuk mindeddig esetleges volt, rendszeres gyűjtésük az országnak csak egyes, kisebb területeire korlátozódott. Ebből a szempontból jól kutatott területnek kell tekintenünk a Régészeti Topográfia munkái révén Veszprém megyét, Esztergom és Dorog környékét, a szentendrei járást (a Pilis hegységgel) és Békés megye szeghalmi járását. Az eddig megjelent kötetek számos, alig vagy egyáltalán nem ismert őskori és középkori földvárat ismertetnek, többnyire felmérésekkel együtt. Ezeken kívül a Börzsöny hegységben, a Gödöllői dombvidéken, a Mátrában, a történeti Borsod megyében és Ózd környékén történt rendszeres várkutatás. A közismert középkori várakkal együtt összesen kb. 250 erődített helyről sikerült így tudomást szereznünk, de ennek a számnak kb. 80%-a eddig alig vagy egyáltalán nem ismert helyet jelent. Ezeken felül az országnak még több más területét is említhetem, ahol régebben vagy éppen napjainkban folyik kutatás, de részben revideálni kell a régi adatokat, részben pedig a most folyó kutatásokról még nincs lehetőségünk beszámolni. Ilyen területek Tolna, Somogy, Zala, Vas, Fejér megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének az abaúji és zempléni része. Nógrád megyében már voltak kutatások, most indul meg a felújításuk, Baranya megyében egyelőre nem tudunk rendszeres várkutatásról. Az első lépések ezen a téren megtörténtek Komárom megyében is. Valamennyi terület rendkívül gazdag várakban, illetve a minket közelebbről érdeklő földvárakban, akár őskoriakra, akár középkoriakra gondolunk. Szinte teljesen ismeretlen ezen a téren az Alföld, ahonnan csak Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből ismerünk ezirányú kutatásokat. A földvárak terén tehát még igen sok tennivaló lenne. Az ásatások és felszíni leletek alapján azonban ma már szét tudjuk választani az őskori és középkori várakat, sőt ezeken belül gyakran meg tudjuk közeh'teni a közelebbi korszakot is. Ennek ellenére még ma is vannak esetek, amikor teljesen bizonytalanná válik a kormeghatározás a felszíni jelenségek alapján. Mindezek előrebocsátásával tekintsük át röviden a magyarországi várak, erődített telepek alakulását a különböző korszakokon belül.