Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Maia Kairamo: A XX. századi műemlékek védelme és Alvar Aalto építészete Finnországban

szautasították, és pályázatot hirdettek. Gezelius, Lindgren és Saarinen nyerték ezt meg egy olyan tervvel, amely nemzeti romantikus stílusban fogant. A múzeum építését 1910-ben fejezték be. Középkori templomok és várak hangulatát viseli magán. Az épületet emlékműként tervezték, és mint ilyen, törvény által védett. A múzeum azonban egyre gyarapodó intézmény. így a Nemzeti Történelmi Hivatal, amelyhez a Nemzeti Múzeum is tartozik, megtervezte az épület kibővítését. Amikor a tervek megjelentek, úgy tűnt, hogy a hivatal elfelejtkezett műemlékvédelmi feladatáról. A tervek ugyanis eltorzították volna a múzeum-komplexum eredeti elképzelését. Heves társadalmi vita bontakozott ki. A történelem megismételte önmagát. Ismét visszautasították a terveket, és építészeti pályázatot hirdettek. Aarno Ruusuvuori nyerte meg egy olyan tervvel, amelynek az volt a lényege, hogy az újabb helyiségeket a föld alatt helyezik el. A korszerű auditóriumban és a modem kiállítóteremben nem volt szükség napfényre. A föld fölött csak egy üvegpiramis lesz látható, mely jelzi a földalatti helyiségek létezését. A templomok építészete mindenkor leginkább a művészeti szimbolizmus és miszticizmus felé tendált. E század elejének kétségkívül legnagyobb építészeti remekműve a Tampere Dóm, amely 1902-1907 között épült. A templomot Lars Sonck tervezte, a belseje Hugo Simbers és Magnus Énekeli freskóival és színes üvegeivel díszített. Ennek az építészeti műnek a megalkotásához sok kézműves ügyességére volt szükség (kőművesek, kőfaragók, kovácsok, asztalosok). Az északi galéria boltozatát pókszerű minta díszíti, ugyanaz a téma, amellyel Sibelius 1898-ban komponált művében találkozunk, abban a művében, mely az orosz elnyomás elleni tiltakozó énekké vált. A galéria korlátja tizenkét fiúalakkal díszített, akik egy virágcsokrot tartanak. Eredetileg Sintbert a virágcsokor tartóit bibliai témaként tervezte, de a végleges freskó a földi élet allegóriája lett. A rózsákból és tüskékből álló virágcsokrot vivő fiúk a különböző lehetőségeket illusztrálják, ahogyan a különböző emberek „életük csokrát" viszik. A művészettörténész, Paula Kivinen így ír a műemlék elemeiről: „A templomot abban az időben tervezték, amikor II. Miklós kiadta a Februári Manifesztumot, ami sértette a finn alkotmányt, és a munka ebben az elnyomatásban folyt tovább — bár az ellenállás szellemében. Minden alkotó művészeti ágban sokkal erősebb volt a nemzeti érzés és a patriotizmus. A végeredmény paradox. Az oroszosítás időszakában virágzott a nemzeti romantika." A tamperei dóm a mai napig épségben maradt. Ennek az iparvárosnak a füsttől szennyezett levegője a dóm belsejének a piszkolódásához vezetett, és így néhány évvel ezelőtt le kellett tisztítani. A külseje, a speciálisan elkészült tetőcserepek és a gránit falazat, sokat szenvedett az időjárás viszontagságaitól. Úgy gondolom, hogy ezt a műemléket, mely mély nemzeti érzéseinket szimbolizálja, eredeti anyagok felhasználásával fogjuk helyrehozni, még akkor is, ha mindennek kézi munkával kell elkészülnie. A vierumäki sportintézet 1932—36 között sportolók képzése céljából épült. Ez egy miniközösség, melyben tornatermek, sportcsarnokok, hálótermek, szolgálati lakások, klubszobák találhatók. A komplexum egy fenyőerdő lejtőin épült. Erik Bryggmant bízták meg — egy építészeti pályázat után — a tervezéssel. Az 1930-as években a sportolóknak kellett Finnországot megismertetniük a világgal. A főépület fehér kockaszerű alakjával, az egyszerű, de célszerűen és harmonikusan tervezett szobák az egészséges fiatalság képzését szolgálták. Kb. egy évvel ezelőtt olyan bővítést terveztek, amely az épület legszebb részeit tette volna tönkre. A Műemléki Felügyelőség az épület védelmét szorgalmazta. A bővítési terveket a Művelődési Minisztérium akadályozta meg, ez az az intézmény, mely a sportlétesítmények finanszírozásáért felelős. Hosszú és sokszor heves tárgyalások után remélhető, hogy a kormány az épület megvédése mellett dönt, és egy újabb építészt bíz meg a tervezéssel. Az eredeti belsőt már régen elbontották. A mai sportolók az eredeti funkcionalizmus helyett kispolgári kényelmet igényelnek. Ha az épületet műemlékké nyilvánítják, helyreállítási tervet fognak készíteni, amely szerint a szobabelsőket az 1930-as évek tiszta és friss szellemében keli helyrehozni. Alvar Aalto különösen nagyra értékelt építész a finn építészet történetében. Ritkán kerül hasonló magaslatokra egy építész egy ország művészeti életében. Építészetével, iparművészetével, bútorművészetével Aalto nemzeti kultúránk szépségét fejezte ki, amely erejét magából a természetből meríti. A műszaki és gazdasági fejlődés gyors üteme elszakítja az életet a természettől. Ebben a helyzetben Alvar Aalto művészetét különösen jelentősnek érezzük; egyértelmű modernitása egyszerűséggel ötvöződik — s mindez a modern technika humánus felhasználási lehetőségeit mutatja. Alvar Aalto munkássága 1918-ban indult, és jó néhány tervét még most — évekkel halála után — valósítják meg. Finnországban majdnem száz Aalto-épület létezik. Hogyan kezeljük ezeket? Emeljünk ki néhány épületet vagy igyekezzünk megvédeni egész munkásságát? Most szeretnék kiemelni néhány problémát, amely az Aalto munkássága megvédésével kapcsolatban felmerült. A jyväskylä-i Munkásklub 1923—25 között épült. Az épület egyszerű kocka formájával, gondosan megszerkesztett arányaival, aszketikus díszítésével Aalto korai klasszicista stílusához kapcsolódik. Sajnos, napjainkban az épület elvesztette ideológiai jelentőségét. Mivel az épület városközpontban helyezkedik el, így elvárják, hogy jelentős hasznot hozzon tulajdonosának. Nemrég egy ruhaboltnak engedélyezték, hogy feltűnő cégtáblát helyezzen el az épület egyik legszembetűnőbb részén, annak ellenére, hogy a Nemzeti Műemlékvédelmi Hivatal és a Jyväskylä-i Városvédelmi Hivatal is tiltakozott ellene. Ez az épület a városi tervben műemlékként szerepel, és néhány éve állították helyre állami támogatásokkal, ennek ellenére reklámok zavarják az építészéti kompozíciót. Az ún. „Államépület" Jyväskylä központjában 1927—29 között épült a Nemzeti őrség részére (ez egy fasiszta védelmi szervezet volt, ami a háború után megszűnt). Röviddel elkészülte után állami kézbe került. Ez az épület része egy nagyszabású városrendezési tervnek, amelyben a funkcionalizmus a tervezés klasszikus hagyományait rombolta le.