Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Dr. Kleb Béla: Észak-magyarországi barlanglakások

kürtös kemence. Ha a barlangot lakó személy korszerűbb fűtést igényelt, újabb helyiséget kellett vágni. Ezzel bővült a barlanglakás. A barlanglakás helyiségeinek — szoba, kamra, pince stb. — szaporodása elsősorban nem korbeli fejlődés, hanem a gazdasági helyzet tükröződése. A barlanglakásokhoz tartozó gazdasági építmények általában ugyancsak sziklából vannak kivágva. A sziklába vágott lakások udvara rendszerint szűk, de ezt a beszorított helyzetet tapasztaltuk az egri tufapincéknél is, ahol esetenként csupán 10—20 cm sávpillér húzódik a vágatok között. Az egri levéltári anyagok szerint erre azért volt szükség, mert az egyházi földesúr a telekárakat magasan szabta meg. E gazdasági probléma tükröződik abban is, hogy a barlanglakásokhoz általában csak kisállattartásra alkalmas gazdasági helyiségek csatlakoznak. A nagyállattartás sziklaépítményei — a juhhodály, az ököristálló — a földesúri birtokon, a településektől távol létesültek (Egerszalók, Szomolya, Sály, Noszvaj Berta-major). A demjéni juhhodályt a mai nagyüzemi állattartás is hasznosítja. A barlanglakások és a pincék belső falfelületének megmunkálása azonos jellegű. Különbségként azt tapasztaljuk, hogy a fiatalabb barlanglakásokban a csákányvágta éles felület simábbra eldolgozott. A falak futása, a boltozatok kialakítása általában szabályos jellegű, de a barlanglakásokban az erősebb ívelés hiányzik. Esetenként színes, zsúfolt berendezéssel sajátos népi örökség hordozója. Védelmi javaslat Amint már a hetvenes években monográfiánkban, valamint az egri vonzáskörzet településfejlesztési koncepciójában is hangsúlyoztuk, a Bükkalja olyan jelentős kőbevágott agrártörténeti emlékekkel rendelkezik, melyek kiemelt figyelmet érdemelnek, de ez nem szűkíthető le a barlanglakásokra. A népi, agrártörténeti értékek mentésére két megoldás ismert: — falumúzeumokba gyűjtés rekonstrukcióval és konzerválással; — in situ eredeti környezetben való megóvás. Esetünkben csak az eredeti környezetben történő védelem vehető számításba. A hetvenes évek óta több intézkedés történt, néhány területen az értékek védelme megoldódott. — Eger bormonokultúrájának városképileg is meghatározó építészeti emlékei közül a Verőszala borházainak, valamint a Szépasszonyvölgy tufába vágott pincesorainak állapota rendezett. — A Szépasszonyvölgy gazdag reliefkultúrájú, több évszázados borházas pincéjét műemlékké nyilvánították, múzeumi bemutatással értékes funkciót nyert. — Szomolyán az emeletes barlanglakás és gazdasági létesítmények védelme, helytörténeti gyűjtemény kialakításával megoldódik. — Az egri nagyobb belvárosi pincék költséges biztosítás utáni hasznosítása, új funkciókkal jó úton halad. — A Bükkalján gyakori kaptárkövek, 5—15 m magas riodácittufa-kúpok természeti védelme biztosított. A kaptárkövek valódi értékét azonban a felületükbe vágott fülkék adják, ezek a XI—XIV. századi sziklaméhészet emlékét őrzik. így agrártörténeti védelmük indokolt, ez felszínük kezelését, a bozótos erdei környezet rendezését, ismertető táblák elhelyezését teszi szükségessé. Sürgős intézkedést javasolunk: — Szomolyán, a Kossuth Lajos u. 40. szám alatti telken levő gazdag kőfaragású tufafalak védelme érdekében. Elsősorban a csapadéktól és fagytól való megóvás indokolt. Intézkedést kíván: — Noszvajon a napjainkig megmaradt többféle típusú — gádoros, árkádos, sziklaudvaros — barlanglakás állagának megóvása, majd védetté nyilvánítása. — Egerben a cseppkőbarlanggá fejlődött, Cifrakapu tér 6. szám alatti középkori tufapince megóvása. — Egerszalók határában a sziklába vágott csőszkunyhó, ököristálló és juhhodály még megfelelő állapotú, célszerű lenne védelmüket elrendelni. — A térség sajátos temetői kultúrája is védelmet igényel; Noszvajon a kőbe vágott sírkamrák, egyéb településeken a felszámolás alatt álló tufából faragott szobrok és sírkőanyagok megóvása érdekében kell védelmet elrendelni, jellemző faragásokat ideiglenesen az egri pincekőtárban célszerű elhelyezni. Távlatilag felvetődhet a kőkultúra „falumúzeumának" kialakítása is. Eger-Tihamérban számos, önmagában látványt nyújtó hatalmas méretű felhagyott tufabánya helyezkedik el. Környezetükben kiterjedt tufapincesorok húzódnak, de kőbányába is vágtak pincét, sőt barlanglakást is. Itt összegyűjthetnénk a kővágás, kőfaragás eszközeit, régi sírköveket, egyéb faragványokat, esetleg pince- és barlanglakástípusok vágására is sor kerülhetne. Ezáltal egy jelenlegi parlagterület jutna fontos táj- és környezetvédelmi szerephez.