Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Bugár-Mészáros Károly: Agrártörténeti emlékek és védelmük

za, amely Hajós mellett Érsekhalmán található. Az épület védettségével rangja is átminősült és ez ma a Hosszúhegyi Állami Gazdaság reprezentatív vendégháza. Az épület előtt régi minőségét megőrzött romantikus telepítésű és ornamentikája nyírt kert is van, amelynek szélén a vendéglátók fedett kilátó-ivóházat építettek. Védelmet kaptak a növénytermesztéssel összefüggő vízrendezési építmények is, valamint a majorokat ellátó vízművek. Balatonfenyvesen a Nagybereki Állami Gazdaság kezelésében levő tőzegmocsár lecsapoló szivattyúház és zsilip 1911-ben épült. Eredeti szivattyúi 1915 óta működőképesek. A ma már műtárgynak minősülő berendezést szenvedélyesen őrző, ápoló és értő mesterét Bánki Emil gépészt méltatnunk kell, aki egyik utolsó tagja annak a generációnak, akik számára a gép a minden. 1888-ból való a mezőhegyesi vízmű és víztorony, amelynek medenceháza fagerendavázas svájci stílusú. Ugyanabban az évben Bábolnán is építettek egy hasonlót. • Az állattartás építészeti emlékei A lótartás, a tehenészet és a vadászat, amely jelentősebb építészeti emlékeket hagyott maga után. A ló a motorizáció előtt a legfontosabb közlekedési, harci és szállítási, valamint erőkifejtő segítőtársa volt az embernek. A nagy ménesekben a korábbi időkben a hadi ellátás, később a lósportok, versenylótenyésztés, valamint az utazás céljait szolgáló lótartás volt a jellemző. A ló nagy érték volt, ezért igyekeztek méltó építészeti körülményeket teremteni számukra. Különleges és reprezentatív példa az Esterházy grófok tatai istállója, ahol a kívülről egyszerűnek tűnő épület belsejében vaskos vörösmárvány oszlopsor osztja háromhajósra a boltozott teret és középen vörösmárvány kandalló előtt melegedhettek a lovasok. A lovak zabiái is vörösmárványból voltak országszerte, mivel ez a tardospiszkei tömött mészkő rendkívül kopásálló, jól bírja a lószerszámok esetleges ütéseit is. A Grassalkovichok hatvan-nagygombosi reprezentatív majorjában külön szobros kapuval jelölt lóudvar van, itt azonban megfigyelhető, hogy míg a tehénistálló boltozott volt, a lóistállónál megelégedtek a famennyezettel. Ez annak tudható be, hogy a tehenek sokkal „melegebb" bánásmódot kívántak. Mezőhegyesen II. József császár 1785-ben alapította meg a Császári és Királyi Állami Ménesbirtokot, amelynek feladata a hadsereg harci ló utánpótlása és a környező megyék lóállományának nemesítése volt. A birtok alapítása után a gazdasági tevékenység a napóleoni háborúk hadtápszállításai folytán nagyon fellendült és nyereségessé vált, így megengedhették maguknak a reprezentatív építészeti alkotásokat is. A lótartás Mezőhegyesen kezdetben nyitott fedett állásokban történt. 1800 körül Hild János tervei szerint épültek 150 m hosszú istállók, amelyek ív-pillérsoron álltak, az ívek nyitottak voltak. Télen fatáblákkal töltötték ki az ívnyflásokat. Egy idő múltán a fatáblák elöregedtek és véglegesen befalazták belülről az íveket, így jöttek létre az egy láb mély plasztikája homlokzatok. Egykor 12 majorban volt íves istálló Mezőhegyesen, ma már csak 6-ban van és a belterületen egy udvart határoló három istálló. Ezen kívül ilyen típusú, a Hild-féle központi istálló, amelyet 1880-as években öntöttvas-oszlopos szerkezettel és enyhe ívű boltozattal láttak el. A Sárvári Állami Gazdaság Káld-Szita majorjában Ferenc bajor királyi herceg századfordulós istállójához kis kerek szárazmalomszerű épület csatlakozott, amelyet csikófuttatónak használtak. A Bólyi Állami Gazdaság Békás pusztai majorjában áll Montenuovo Nándor herceg 1880 körül épült díszes istállója. A szépen tagolt tömegű, idomtéglával épített istállóból a gazdaság mezőgazdasági múzeumot alakított ki. A lovas neveléséhez elsődlegesen szükséges volt, különösen téli időszakban a fedett lovarda. Ezt az épülettípust érte leginkább a funkcióváltás és a megsemmisítés. Mégis maradtak példák, bár eredeti funkciójában szinte alig. A legrégebbi ismert fedett lovarda a gödöllői kastélyegyüttesben található és helyreállítható. A második legrégebbi viszont működik eredeti funkciójában Mezőhegyesen. Ezt Hild János építette 1800 körül. Az idők folyamán 1800 körül ugyan tornyát és tetejét elbontva, fachwerkes oromzattal és új nyitott fedélszékkel látták el, ez azonban reprezentatív megjelenését nem csorbította. A belsejében egy fedett fűtött, és egy nyitott erkélyes nézőtér található. A lovarda tetején szálló mutatja a szélirányt és óra mutatja az időt kívül és belül, ütése jelzi az oktatás kezdetét és végét. Kecskemét városa 1814-ben épített empire ív-pillérsoros homlokzatú lovardát az ott állomásozó honvédek számára. Sajnos ez az épület ma tantermekre oszlik. Mezőhegyes tervtárában található egy falovarda tervrajza, amely nyilván ideiglenesen állt is. A rajz stílusa alapján a terv az 1820-as évekre tehető. A gyulai Wenckheim kastély mellett 1844-ben épült lovardát színi előadások tartására is használták. Sajnos az épületben ma uszoda van, amelynek párája állandóan rongálja. Várható, hogy a leendő kastélyszálló konferenciatermeként élhet majd tovább. A pesti Ludovika akadémia lovardája mozi, a tarnaörsi oszlopos portikuszú lovarda rom. Ybl pesti romantikus nemzeti lovardáját lebontották. A Batthyányiak kisbéri birtokát a szabadságharc után az állam elkobozta. Mezőhegyes és Bábolna mellett Kisbér lett a XIX. század második felében a harmadik legfontosabb hazai katonai ménes. Ezért Kisbéren találjuk a legszebb romantikus stílusú hazai lovardát, amely ma raktár. A XVIII. század közepéig Magyarországon a szürkemarha volt elterjedve. Az erős és ízletes húsú fajta, teheneinek napi 7 literes tejhozama rendkívül kevés volt, ezért a kb. 30 literes tejhozamú fehér-barna tarka svájci szimmentáli fajtát kezdték tenyészteni. Az új fajta istállóhoz, ráadásul meleg istállóhoz szokott kényes és drága állat volt. Ezért általában boltozott istállókat építettek számukra, a jobb hőtartás végett. A luxusnak számító állomány bemutatása, a főúri szórakozások egyik állomása volt, ezért a tehénistállók belső terei is igen reprezentatívak voltak, általában három