Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dér Béláné: A vendéglátó város

DÊR BELÁNÉ Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Köszöntöm önöket városunkban és egyben megköszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Az urbanisztika esztétikai fogalmai közül talán a városkép a legbonyolultabb és a legösszetettebb. Mi tartozik egy város képébe? Városképalkotó-e minden, a település életével és fejlődésével kapcsolatos látványi változás? S városképalkotó-e az olyan strukturális városszerkezeti operáció, amely nem jár együtt közvetlen építészeti beavatkozással, de megváltoztatja a város mindennapi életét, az emberek és járművek mozgását, már meglevő, de eddig elhanyagolt vizuális hatások érvényre juttatását? Olyan kérdések ezek, amelyre sokan sokféle választ adnak, de ennek megítélése szubjektív. Ilyen és hasonló problémák foglalkoztatják a tervezőket, a városunk vezetőit, a városunk lakosságát, amikor nagyobb fejlesztéseknél kell dönteniük. Nehéz és fontos kérdés, ha azt vizsgáljuk, hogy Egert is miként rázta meg a II. világháború utáni hirtelen urbanizáció — mint a békésen szunnyadó vidéki városok legtöbbjét és miként ragadta magával az építő szándék, és hogyan lett a mezőgazdasági városból ipari város és ez milyen hatást gyakorolt a város harmonikus képére. A Nyári Egyetem itt töltött ideje alatt remélem, lesz idejük városnéző sétájuk során több területet megismerni. Most a fejlődés tükrében szeretném bemutatni önöknek városunkat. Szerettem volna a Nyári Egyetem témájához kapcsolódni, de sajnos, annak ellenére, hogy mezőgazdasági városból fejlődött a mai Eger, agrártörténeti emlékünk a bortárolásra használt pincék kivételével nem maradt fenn. Mivel tíz napot itt töltenek, szükségesnek érzem a város átfogóbb megismertetését. A történelmi nevezetességű Eger Magyarország legrégibb és legszebb városainak egyike. Büszkék vagyunk városunk adottságaira, azonban ez kötöttségeket határoz meg nemcsak a város vezetői, hanem lakossága számára is. Legnagyobb kötöttségek azonban a város fejlesztési és rendezési tervének tervezői számára voltak. Nem kértünk semmi különöset a tervezőktől, csak azt, hogy egyetlen céljuk legyen a tervkészítésnél: Eger, Eger maradjon. A város nem telepített város, a történelem során spontán fejlődött és a nőtt városok jellemzőit hordozza magán, főleg a mai belváros zegzugos, girbe-görbe utcáin. Hiszen mindenki olyan vonalba épített, ahogy kedve tartotta. Csak 1964-ben jelent meg egy rendelkezés, amely kimondotta, hogy építési engedélyt kell kérni, de azt akkor helyszíni szemle után adták. A város történetének különböző korszakait különböző mértékben ismerjük. Vannak korszakok, amelyek történeti jellegüknél fogva ismertek — pl. a török támadások — és vannak, amelyek építészeti hatásukkal meghatározták a város arculatát. A barokk kori építészet emelte Egert Magyarország legszebb városainak egyikévé. A korszak Eger „Nagy korszaka" több szakaszra tagolható. A művészek és kézművesek harca kíséri a társadalom mozgását, a letelepült helyi kismesterek tiltakozása és az idegenből alkalmanként behívott művészek nagyszabású megbizatásai ellen. A helyi erők még gyöngék a feladat megoldására, de a vendégművészek importalkotásai emelik Egert a többi magyar város fölé. A vendégművészek hatására a helyi művészek, kézművesek munkái is jelentős eredményt adnak. Barokk műemlékek: Rókus temető kápolna, Minoriták hídja, Minorita templom és rendház, Trinitárius templom, Szervita templom és rendház, Cisztercita templom, Dobó István Gimnázium, Megyei Tanács épülete, Ferencesek temploma, Buttler ház és még számtalan kisebb és nagyobb lakóház. Copf stílusú: a Líceum épülete, az Érseki Palota, a Görögkeleti szerb templom, a Nagypréposti Palota, valamint számtalan lakóház. Fellner Jakab, Giovanni Battista Carloni és Hild József építészek alkotásai mellett Fazola Henrik lakatos mester gyönyörű kovácsoltvas művei képezik Eger egyik látványosságát. A város kiépülése alig több mint másfél évszázad alatt megy végbe, ami szinte példa nélkül áll a magyar városok történetében. Nemcsak nagyobb középületek, hanem kisebb házak egész sora, sőt az úgynevezett „Civitas Carolina", vagyis az egész városrész ebben az időben épült.