Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Sisa Béla: A szárazmalmoktól a gőzmalmokig

Az Egri Nyári Egyetem Szervező Bizottságától elég nehéz feladatot kaptam és úgy érzem, hogy az előadás címének megfelelő előadást nem is tudok tartani, hiszen több évszázad malmainak történetével kellene foglalkoznom. A középkorban - mint szerte Európában, hazánkban is - a legjelentősebb „ipari üzemek" a malmok voltak. A malmokat kezdetben faragómesterek, faragómolnárok építik. Önálló malomépítészet csak a XVIII-XIX. században alakul ki. Az 1700-as évektől már mérnökök is foglalkoznak malomépítészettel; előfordul, hogy több variációs típusterveket készítenek, sőt arra is van adatunk, hogy a XVIII. század végén malom áttelepítésre tervet és költségvetést adnak. A vízimalmok a középkorban már egész korai oklevelekben szerepelnek. Gyakran előfordul, hogy malmot, malomrészt vagy malomhelyet adományoznak el. A történelmi Magyarország területén a vízimalmoknak jóformán valamenynyi válfaja megtalálható. így a kanalasmalom, az alul, felül és derékban csapott vízikerékkel üzemelő malmok. 1292-ből Budavár-környéki hajómalmokat említenek. Az iparban találkozunk kártoló, ványoló, lomozó, kalló, kendertörő, papír, fűrész, kalapács, olajütő és még más vízimalmokkal is. A Magyarországon használt malmok közül minden bizonnyal mindig a vízimalmok száma volt a legnagyobb. Szárazmalmokról az első említés 1434-ből Pozsonyból származik, de nyilvánvaló, hogy az írásbeli közlés előtt is általános lehetett a szárazmalmok használata. Szárazmalmokat vízben szegény helyeken vagy speciális rendeltetésű objektumoknál — így váraknál — használtak. A szárazmalmoknak sok válfaja megtalálható volt hazánkban. A taposómalom, a tiprómalom és az állati vonóerőt hasznosító járgányos malom. A XV—XVI. században már van adat arról, hogy csoportosan is működnek szárazmalmok, a XIX. században az Alföld egyes településeinél már utcasorokat képeznek. Tessedik Sámuel a száraz Jónyúzó" malmokat a „a legjobb magyar lovak" megrontóinak nevezte, mert a folytonos üzemeltetésnél az állatokat gyakran tönketette. A szélmalmokról az első írásos adat az 1570-es évekből maradt fenn. XIX. századi metszetben gyakran ábrázolnak bakos szélmalmokat. A forgatható tetőzetű szélmalom a reformáció idején Hollandiában tanuló magyar diákok útján kerül hozzánk. Épülnek komoly mestermunkával készített malmok; van, hogy az egész szerkezetet Hollandiából szállítják, Lokösházán pedig arról van adatunk, hogy egy hamburgi molnár épít szélmalmot. A malomtípusok alul középen és felül hajtó típusú tornyos malmok, tornyos galériás malmok is előfordulnak. A vitorlákat — mint energiatovábbító szerkezeteket — különböző módon alakították ki. A Kiskunságban és a Dunántúlon épül több vitorlás szélmalom. Az Alföldre a hosszú vitorlaszárnyas, vásznazott vitorlás szélmalmok a legjellemzőbbek. 1855-ben az alföldi Kiskunfélegyházán 62 szélmalom dolgozott. Maradtak fenn dokumentumok, hogy Északkelet-Magyarországon a XIX. század elején vízszintes forgássíkú szélmalmokat is terveztek. Arról viszont nem maradt fenn adat, hogy ezek a tervezési kísérletek a valóságban is elkészültek volna. 1894-ben a Magyar Statisztikai Közlemények adatai szerint 1811-1820 között összesen két darab új szélmalom épült, 1861-1895 között pedig az ötévenként épülő malmok száma a százhoz közelít. A magyarországi malmok számáról pontos statisztikák 1863-tól maradtak fenn; ennek alapján nyomon tudjuk követni az egyes malomfajták számának alakulását. 1863-ban 147 gőz-, 13 544 vízi-, 475 szél-, 7966 szárazmalom, összesen: 22 132. 1873-ban 492 gőz-, 17 249 vízi-, 854 szél-, 6361 szárazmalom, összesen: 24 956. 1885-ben 910 gőz-, 12 520 vízi, 650 szél-, 3197 szárazmalom, összesen: 17 277. 1894-ben 1723 gőz-, 120 gőz- és vízi-, 15 417 vízi, 712 szél-, 2033 szárazmalom, összesen: 20 005. 1906-ban 1908 gőz-, 167 gőz- és vízi-,494motoros-, 13 425 vízi-, 691 szél-,619 szárazmalom, összesen: 17 304 malom működött.