Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Gorin I.P.: A múzeumi kincsek restaurátorainak minősítő vizsgája a Szovjetunióban

A múzeumi kincsek restaurátorainak minősítő vizsgája több mint 20 éves múltra tekint vissza a Szovjetunióban. Ez a minősítő vizsga tartalmát és céljait tekintve egyedülálló példa a világon. Ezt a minősítő vizsgát a Szovjetunió minden restaurátorának le kell tenni, függetlenül attól, hogy elvégezte-e valamelyik közép- vagy felsőfokú művészeti tanintézet restaurátori szakát, vagy nincs restaurátori végzettsége, csak ilyen munkakört tölt be. A tapasztalat meggyőzött minket arról, hogy a restaurátori diploma megszerzése még nem feltétlenül vonja maga után azt, hogy jól szakképzett restaurátor váljon belőle. A Szovjetunió Kulturális Minisztériuma 1955-ben kiadott egy rendeletet, amely után bevezették ezeket a minősítő vizsgákat. Először rninősítő vizsgát csak a táblaképfestő restaurátorok tettek. Külön bizottság dolgozott ki egy „Határozatot a restaurátorok minősítő vizsgájáról", amelyben elfogadtak négy minősítő kategóriát, a harmadikat, másodikat, elsőt és a kiváló minősítést. Hogy létre lehessen hozni a legelső minősítő vizsgabizottságot, a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma az ország vezető specialistáinak a kiváló minősítésű restaurátor címet adta. Ezek közül kerültek ki az első vizsgabizottság tagjai. Ez a minősítő vizsga néhány feladatot tűzött ki maga elé. Ezek közül a legfontosabb a következő: hogy a műalkotás romlását kiküszöböljék, nem szabad, hogy a műalkotásokkal kevés tapasztalattal rendelkező restaurátorok foglalkozzanak. A fiatal restaurátorok vagy tanulók munkáját tapasztalt, nagy szolgálati idővel rendelkező mesterek kell, hogy irányítsák, olyanok, akik értik és érzik az adott műalkotást. A későbbiekben, ha már megfelelő számú minősítő vizsgát tett restaurátorunk lesz, meg kell tiltani, hogy a múzeumi kincsek bonyolult restaurálási munkáit minősítő vizsgával nem rendelkező restaurátorok végezzék. Ezt a feladatot már részben megoldottuk. 1980-as adatok alapján nálunk 1300 minősítési vizsgával rendelkező múzeumi kincseket restauráló szakember van, ezek közül 400 kapott kiváló minősítést. Elértük, hogy minden minősítési vizsgával nem rendelkező restaurátor minősített szakember ellenőrzése és felügyelete alatt dolgozik, ők bonyolult munkákat nem végezhetnek. 1961-ben a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma újabb rendeletet adott ki, melynek alapján a minősítő vizsgabizottság funkciói és a vizsgát letevő restaurátorok szakosítása, specializálódása kibővült. A festészeti szekció mellett bevezették a grafikus, szobrász és iparművész szekciókat is. Minden szakembernek vizsgát kell tennie — hivatali beosztottságuktól függetlenül - olajtáblakép festésből, monumentális freskó és tempera festésből, szobrok és grafikák, kerámia, üveg, fém, szövet, bőr, csont és szaru tárgyak restaurálásából. A „Minősítési vizsgákról" szóló határozatban kidolgoztak minden kategóriára és minden szakra vonatkozó besorolási útmutatót. A minősítő vizsgabizottság szekcióinak tagjait, valamint arról, hogy a vizsgát tett restaurátornak milyen minősítés adható, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettesének kell jóváhagynia. 1973- ban, miután a múzeumi hálózat kiszélesedett a Szovjetunióban, megnőtt a múzeumok állománya, szükségessé vált a restaurátori munka jobbá tétele, a munka ellenőrzésének és színvonalának emelése. Ezért a restaurátorokat minősítő vizsgabizottság funkcióit újból kibővítették. Határozatot hoztak a múzeumi restaurátorokról, a restauráló műhelyekről és más restaurátori szervezetekről. Ez a határozat megszabja a restaurátor jogait, kötelességeit és felelősségét, megszabja az új vizsgabizottság szekciónkénti összetételét, az új restaurátori útmutatókat, a restaurátori igazolvány új formáját, megszervezi a Minősítő Vizsgabizottság Elnökségét, melynek elnöke a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma Műemlékvédelmi és Iparművészeti Bizottságának igazgatója. 1974- től bevezették a monumentális olajfestmények, faszobrász, kő- és gipszszobrász, bútorok, arannyal bevont tárgyak, könyvtári anyagok restaurátorainak minősítő vizsgáját is. fly módon tehát gyakorlatilag minden szakmájú restaurátor leteheti ezt a minősítési vizsgát. Hogyha egy olyan szakmájú restaurátor kíván minősítési vizsgát letenni, amire még a határozat nem terjedt ki, akkor a vizsgabizottságnak jogában áll a restaurátort levizsgáztatni és megfelelő minősítést adni neki. •