Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Gorin I.P.: A múzeumi kincsek restaurátorainak minősítő vizsgája a Szovjetunióban

A minősítési vizsga letételéhez szükséges feltételek: mindenki számára kötelező a közép- vagy felsőfokú szakmai végzettség + meghatározott gyakorlati munkában eltöltött idő. Kiváló minősítésű restaurátornak 10 év I. kategóriájúnak 6 év II. kategóriájúnak 4 III. kategóriájúnak 2 év. Azok, akiknek nincs restaurátori végzettségük, a minősítési vizsga előtt több időt kell munkában tölteniük. Ha kiváló minősítést akarnak kapni, 15 évet ha I. kategóriát 10 évet II. kategóriát 7 évet III. kategóriát 5 évet kell restaurátori munkakörben dolgozniuk. A Határozat szerint az a restaurátor, aki 3 événél régebben nem dolgozik, köteles újra letenni a vizsgát. A vizsgázó a formális iratokon kívül (kérdőív, önéletrajz, kérvény) a következő törzslapokat kell, hogy eljuttassa a vizsgabizottsághoz: jellemzést, restaurátori törzslapokat (8-nál nem kevesebbet) fényképekkel, diákkal, kartogrammákkal, a restaurátori bizottság jegyzőkönyveinek, véleményekkel együtt. Vizsgázhatnak nem állami szerveknél dolgozó személyek is. Ebben az esetben a vállalatnak vagy illetékes személyeknek véleményezniük kell a vizsgázó által végzett munka minőségét. A minősítő jellemzés két részből áll. Az első rész a munka jellemzése, a második pedig hogy mit kell tudnia a restaurátornak. Hogy jobban érthető legyen, bemutatok két minősítést. Az egyiket egy III. kategóriájú, a másikat pedig egy kiváló minősítésű restaurátor kapta. A III. kategóriájú restaurátor rekonstruálási és konzerválási munkákat végez. A következő műveleteket tudja végrehajtani: penésszel bevont festményeket, szúette fát fertőtleníteni, lakkal bevont festményeken a védőragasztást végrehajtani (elvégezni), szakadt vászon felületen lévő díszes réteget és alapszínt megerősíteni, 1 m

2 -nél nem nagyobb, kevésbé nehéz képet át tud másolni, a festmény egyes helyein a megsérült alapszínt és az egyszerű színezést, árnyalást el tudja végezni. ő végzi a munka elvégzéséhez szükséges anyag előkészítését, vezeti a restaurálási munkanaplót, leírja a műalkotás épségi állapotát, a restaurálási folyamatokról kimutatást készít. A harmadik kategóriájú restaurátornak tudnia kell: az olaj táblaképfestészet technikájának és technológiájának alapismereteit és a képzőművészet történetének legfontosabb mozzanatait, az olajfestmények tönkremenésének okait és módjait. Ismernie kell azokat az alapanyagokat, amelyek a restaurálási munkában használatosak, tudnia kell a velük kapcsolatos követelményeket. Ismernie kell a vakrámák és festővásznak fajtáit, a restaurálási munkák fotofixálásának módszereit, és a dokumentálás sorrendjét. A kiállítási tárgyak védelmének szabályait, a festmények csomagolásának, szállításának és kiállításának módjait. A restaurálási folyamatokban használatos anyagok mérgező hatását és a velük történő munka során az óvó rendszabályokat. Ismernie kell a hőmérsékletet és a nedvességtartalmat fixáló és szabályozó műszereket. A kiváló minősítésű restaurátornak minden kategóriájú restaurálási folyamatot el kell tudni végezni. Elvégezni a legbonyolultabb restaurálási és konzerválási műveleteket az olajfestményeken, sőt még az egyedülálló remekműveken is. El tudja végezni a legbonyolultabb lakk- és felirattisztításokat, a színezőréteggel kapcsolatos, kátrányréteg regenerálását, levéltári anyagok áttanulmányozása után súlyosan megsérült festményt életre tud kelteni. Kell tudnia minden kategóriájú művész-restaurátor számára módszertani útmutatókat és instrukciókat készíteni, irányítani a restaurátorok és a részképzősök munkáját, tanítani a fiatal specialistákat, résztvenni a restaurátori bizottságok munkájában, laboratóriumi keretek között fizikusokkal, biológusokkal, vegyészekkel együtt laboratóriumi keretek között tudományos kutatásokat végezni. Kell, hogy fejlődésében ismerje az olaj táblaképfestészet történetét és technikáját, ki kell tudnia választani és előkészíteni a restaurálási műveletekhez szükséges anyagokat a kiállítandó tárgy technikai-technológiai sajátosságait figyelembe véve. Ismernie kell a restaurálásnál használatos anyagok avulásának folyamatait, a múzeumi kincsek restaurálásának a Szovjetunióban és külföldön elfogadott módszereit. Ezen követelmények mellett a kiváló minősítésű restaurátornak ismernie kell brigád, szekció, osztálymunka megszervezésének módjait, a munka és az anyag minőségi követelményeit, a munkavédelmet, az őrzés kérdéseit, a másolás technikáját és fogásait. Ahogy a Bizottság tapasztalata nőtt, egy egész sor fontos előny derült ki, amely jelentős szereppel bír a restaurátori ügy tökéletesítése szempontjából. Ezek közül a legfontosabb a restaurátori folyamatok tudományos és módszertani ellenőrzése, amelyet a Bizottság hajt végre. Miután a restaurátor a legelső önálló munkájától kezdve készül a minősítő vizsgára, természetes, hogy miután ismeri a „Restaurátorok minősítő vizsgájáról szóló határozat" szigorú követelményeit, igyekszik megfelelni ezeknek. Ez a határozat elvárja, hogy a restaurátor állandóan továbbképezze magát, munkája elérje a modern követelmények színvonalát. Gyakorlatilag ezzel érjük el a restaurátori