Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Gorin I.P.: Múzeumi restaurátorok képzése a Szovjetunióban

részképzéseken felkészített restaurátorok tudása a szűk prakticizmus szintjén maradt meg. Ezt az elavult restaurátorképzést az egyedi, személyenként történő restaurátorképzés még nem tudta teljesen megszüntetni. Továbbra is fogad részképzésre a Graborról elnevezett össz-szovjet művészeti tudomáhyos-restauráló központ, az Állami Ermitázs, a központi könyvtárak, néhány restauráló műhely monumentális festészettel foglalkozó osztálya, mint pl. az Orosz restauráció faliképekkel foglalkozó műhelye és más szervezetek is. Mostanában a részképzésre való jelentkezéskor már magasabbak a felvételi követelmények (magasabb végzettség, több alkalmazásban eltöltött idő), de maga a képzési mód lényegében nem változott. Jelentős változások csak idővel lehetségesek, amikor a különböző művészeti tanintézetek feltöltik a köztársasági szervezeteket magas képzettségű restaurátorokkal. A felsorolt hiányosságokat, valamint a művészeti tanintézetekben végzett restaurátorok képzettségi fokát figyelembe véve az össz-szovjet restaurátori tudományos kutató intézet 1973-tól áttért a már tapasztalattal rendelkező restaurátorok csoportokban történő továbbképző tanfolyamára. Az intézet kidolgozott egy szabályzatot a múzeumi értékek restaurálása és konzerválása területén dolgozó szakemberek továbbképzéséről, valamint ez az intézet összeállított egy oktatással kapcsolatos kérdőívet és a szakemberek továbbképzésének programját szakonként, ahol különösen nagy figyelmet fordítottak a konzerválás, restaurálás, valamint a műalkotás-kutatás új módszereinek elsajátítására. Napjainkban nemcsak a restaurátorok vehetnek részt továbbképző tanfolyamokon, hanem az egzakt tudományokkal foglalkozó szakemberek is. Az ő továbbképzésük szintén speciális munkaterv alapján történik. A továbbképzés nemcsak az intézet falain belül történik, hanem a résztvevők műemlékeket és múzeumokat is meglátogatnak. A csoportokat úgy válogatják össze, hogy az egyik csoportba múzeumokban, a másikba művészeti tanintézetek részlegeiben, a harmadikba pedig különböző szervezeteknél dolgozó restaurátorok kerüljenek. Ez a módszer hatásosnak bizonyult, mert lehetővé teszi, hogy egyidőben a szakemberek széles köre ismerje meg az új elvek, fogások, anyagok gyakorlati alkalmazását. Az intézet a részképzésen résztvevőket ellátja metodikai, módszertani irodalommal, megvalósítja a restaurálási dokumentációs anyag megtekintését, szakvéleményt ad a további képzés célszerűségéről, a helyszínen ellenőrzi a restaurátorok munkáját. Az intézet csak közép- és felsőfokú speciális végzettséggel rendelkezőket fogad. Az utóbbi években a múzeumok szükségleteinek megfelelően fokozódott azoknak a száma, akik az iparművészet tárgyainak restaurálását akarják kitanulni, akik fémeket, szöveteket, köveket, üveget, kerámiát és fát akarnak restaurálni Nő az igény, hogy egyre több fizikával, kémiával, biológiával kapcsolatos konzultációt tartsunk, és ezen a téren segítsük a szakembereket módszertani anyaggal. A programokba belekerültek a hő- és nedvességszabályozás kérdései, a múzeumi tárgyak megvilágításának problémái, valamint a műalkotás vizsgálatának legújabb módszereivel való ismerkedés is. Restaurátorok képzése közép- és felsőfokú művészeti tanintézetekben A Szovjetunióban először 1966-ban a moszkvai 1905-ös Forradalom Emléke és a Leningrádi Szeröv Művészeti Akadémiákon kezdtek restaurátorokat képezni. Az első hivatásos művész-restaurátorok 1970-ben végeztek. Restaurátor szakokat nyitottak még a kijevi (1969), tbiliszi (1970) és a leningrádi (1971) állami művészeti főiskolákon is. A fent nevezett tanintézetek általában tempera- és olaj- táblakép festőrestaurátorokat készítenek fel, de vannak kivételek is. Pl. Leningrádban képeznek grafikai anyag restaurátorokat, Kijevben és Tbilisziben pedig a restaurátorok a monumentális művészettel foglalkoznak. Két éves oktatási idő alatt iparművészeti szakembereket képeznek a Moszkvai Iparművészeti Főiskolán. A tantervben általános művészettörténeti és művészeti tárgyakon kívül - rajz, festészet, szerkesztéstan, plasztikai anatómia — vannak még más tudományos tantárgyak is. Ezek speciális kollégiumok kémiából, fizikából, biológiából, színtanból, műemlékvédelemből és múzeumi témákból. Harmadik évfolyamtól kezdve mitológiai, címertani, ikonográfiái előadásokat hallgatnak és megismerkednek a műemlék leírásának és elemzésének módjaival. A diákok megismerkednek a tempera és olaj táblaképek, valamint a monumentális festészet alkotásainak restaurálásával, megtanulnak másolni, valamint megismerkednek a faragások és szobrok restaurálásával és a fa átdolgozásával. A hallgatók minden nyáron múzeumi vagy más irányú szakmai gyakorlaton vesznek részt. A felsorolt tantárgyak mindegyike igen fontos és szoros kapcsolatban állnak egymással. A hallgatók kísérleti alkotásokon tanulmányozzák a műemlék restaurálásának különböző fázisait. A jövő szakemberének ismernie kell a kutatások leghatásosabb módszereit, a műemlék röntgen fényképezésének módjait, el kell tudni igazodnia a röntgenképeken, meg kell tudnia vizsgálni a képet vagy ikont ultra vagy infravörös sugarak segítségével, kell hogy ismerje a legegyszerűbb vegyelemzéseket, a legfőbb kémiai anyagok — lakkok, ragasztók-lakkok, hígítók, kátrány és fertőtlenítőkösszetételét és egymásra hatását A jövő szakembere mielőtt hozzákezdene a műemlék restaurálásához, fel kell hogy ismerje a műalkotást betakaró penészt és a rajta élősködő bogarakat. Ismernie kell, hogyan lehet ellenük hatásosan harcolni. Még egy szűk szakterületű restaurátornak is sokoldalú tudással kell rendelkeznie. Kell, hogy ismerje a stílusirányzatokat, az új és régi festőművészek technikáját, kell hogy tudjon másolatot készíteni, tudja elemezni a műalkotást és tudományos dokumentációt írni róla, tudja, hogy kell tárolni, kiállítani, becsomagolni és szállítani egy múzeumi kollekciót. A múzeumi, kiállítási és gyűjtőmunka gyakorlata megmutatta, hogy a restaurátor szerepe mindezekben a munkákban igen nagy. A műemlékek restaurálása és konzerválása mellett - ami a restaurátor fő feladata — műemlék-