Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Szabó Zoltán: A kémia szerepe és jelentősége a képzőművészeti restaurálásban

hogy amíg a lakkot alkotó eredeti fonalmolekulákat a lakk-képzésre használt oldószerrel bármikor újra feloldhatjuk, addig a térhálót alkotó molekulák oldhatatlanok lesznek, legfeljebb duzzaszthatók. Ilyen esetben csak fizikai úton távolíthatjuk el a lakkot, amely viszont a kép sérülésével jár. A restaurátoroknak tehát kerülni kell az Üyen lakkokat — pl. a szekunder alkoholokkal észteresített metakrüátokat -, mert különben a restaurátori beavatkozásuk árt a műtárgynak. A képzőművészeti alkotás létrejöttekor kémiai reakciók játszódnak le. Erre példa az olajfestés. A kezdetben tiszta, átlátszó száradó olajokba betörve a pigmenteket sűrűn folyó, festésre alkalmas anyagot kapunk. Ezt felfestve a műtárgyra megkezdődik a kémiai átalakulás. Az olaj száradásakor súlya 40%-ának megfelelő oxigént vesz fel és 12%-nyi széndioxidot ad le. A kettős kötések felbomlásával a szomszédos olajrészek egymáshoz kapcsolódnak, új kettős kötések is kialakulnak, a szénláncok néhol felszakadnak és kis vegyületek keletkeznek. Mindezek a folyamatok annál gyorsabban mennek végbe, minél több katalizátor (ólom-, kobalt-, ületve mangán tartalmú vegyület) volt jelen, és minél több kettőszáz-négyszáz nanométer közötti ibolyántúli sugárzás érte az anyagot. Ez röviden az olaj száradásának kémiája. A festők közben csak azt észlelik, hogy az anyag egyre viszkózusabb lesz, majd rugalmas tömeggé szüárdul, ami jól bírja a mechanikai igénybevételt és az esztétikai igényeknek is megfelel. Vagyis kialakul a mindenki által ismert olajkép. Csakhogy a kémiai reakciók nem állnak meg. A kémiai kötések, amelyek a viszkózus olajból szüárd képet hoztak létre, a továbbiakban egyre jobban átszövik az anyagot. A sok keresztkötés miatt az anyag egyre merevebb lesz, rugalmasságát elveszti. Már nem tudja követni a relatív nedvességtartalom változása okozta mozgást sem; megrepedezik, lepattogzik az alapról. A fölösleges kémiai reakciókat tehát meg kell állítani: védőlakkal kell bevonni a képet, a reakciókhoz az energiát szolgáltató ibolyántúli sugárzást ki kell szűrni a kiállítás vagy a raktár fényéből stb. Bár a műtárgyak öregedését már csak a véges emberi élet miatt is nehéz vizsgálni, hiszen lassú folyamat, mégsem reménytelen, hogy megismerjük öregedésük pontos lefolyását. Ebben a műanyagkémia segít a restaurátoroknak. Ugyanis a műtárgyakat alkotó anyagok jórésze szerkezetüeg a műanyagokkal rokon polimer. így öregedésük is hasonló a műanyagok öregedéséhez. Ez utóbbi pedig a műanyagkémia fontos fejezete, és minden műanyagot gondosan bevizsgálnak, mielőtt forgalomba hoznák. Az öregítő próbák eredményeitől függ, hogy alkalmazható-e az új műanyag. És az öregítő próbák tanulságul szolgálhatnak arra nézve is, hogy a természetes polimerek - a képzőművészet egyes anyagai rrúlyen hatásokra hogyan reagálnak, azaz mitől kell óvni a műtárgyakat. Kétségtelen, hogy a kémiának a restaurálásban betöltött szerepei közül a leglátványosabb az anyagvizsgálat. Idő hiányában nem beszélhetek a legizgalmasabb, de egyben ismertebb vizsgálatokról, a kémiai kormeghatározásokról és eredetiség-meghatározásokról. Nagyon jellemző a vizsgálatok fontosságára a restaurátori irodalomban szinte refrénszerűen visszatérő mondat: „Az anyagvizsgálat nélküli restaurálás nem gyógyítás, hanem kuruzslás." Ugyanis az alkalmazandó anyagokat és eljárásokat a műtárgy anyagaihoz és állapotához kell hangolni. Ezt pedig csak a műtárgy alapos ismeretében végezhetjük el. A vizsgálati módszereknek csak kis része kémiai, elsősorban azok, amelyek az anyagfajták meghatározását célozzák. Ha klasszikus módszerekkel dolgozunk, az első lépésben a festék egy apró törmelékét Ponceaus S-sel festjük meg (ezzel fehérjét mutatunk ki), utána ugyanazt a mintát Szudánfekete B-vel festjük (ez az olajosgyantás anyagokat festi meg), végül kénsav-ecetsav 1:1 térfogatarányú elegyébe rakjuk, (amely száradó olajok jelenlétében megbarnítja a mintát). Ezzel az egyszerű próbával már hozzávetőlegesen megvan a technika, amellyel a képet festették. A továbbiakban vagy mikrokémiai reakciókkal mutatjuk ki az egyes szervesanyag-fajtákat (cukrot, fehérjét, viaszt, gliceridet, gyantát stb.), és ezeket kromatográfiásan vizsgáljuk, vagy infravörös spektrográfia segítségével állapítjuk meg az összetevőket. Lakkok azonosítására is alkalmasak a fenti módszerek. A pigmentek vizsgálatára pedig sokféle klasszikus és műszeres analitikai eljárás szolgál. Az elemzés ismeretében választhatjuk meg a kezelőszereket. Ez különösen a tisztításnál lényeges, mivel minden egyes tisztítás árt a műtárgynak. Az oldószerek helyes megválasztásával legfeljebb a kárt csökkenthetjük. Ha a megöregedett sárgult lakkréteget el akarjuk távolítani, már nem használhatjuk azokat az enyhe hatású oldószereket, amelyekkel régen a lakkréteget képezték. A restaurátorok által kedvelt dammár gyanta 9 éves öregedés hatására már nem oldódott eredeti oldószerében, 21 év múlva már csak acetonban, újabb évek elmúltával pedig már metanolban oldódott a legjobban. Vagyis egyre gyorsabban diffundáló, a belső képrétegekre is ható oldószereket kell használni eltávolítására. Ezek az oldószerek behatolnak a festékrétegekbe is, és onnan kioldják az olaj száradásakor keletkező kis molekulákat. Ezeknek pedig olyan szerepük van, mint a golyóscsapágy golyóinak. Rajtuk csúszhatnak el a hosszú polimer láncok és ennek köszönhetően a festékréteg rugalmas. A kenőanyag szerepét játszó kis molekulák távoztával a polimer láncok szorosan egymáshoz tapadnak, és merev rendszert alkotnak. A rugalmatlan festékréteg már nem tudja követni a mozgásokat és megrepedezik. Ezt segíti elő maga a lakkeltávolítás is. Ugyanis az oldószeres mosás hatására megduzzad a festékréteg, majd miután az oldószer és a benne oldott kis molekulák eltávoztak, kisebb térfogatúra zsugorodik, mint eredetileg volt. Megrepedezik. A következő lakkeltávolításkor az így keletkezett repedéseken is behatol az oldószer és a festékréteg kis szigetekre esve lefeszül az alapozásról, vagy alapozással együtt az alapról. A művelet eredménye a megmattult, krétás kép lesz.