A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Nándori Klára: Az egri vár helyreállítási munkái

Mint az egri vár jelenleg felelős építész tervezője mindössze néhány hónapja veszek részt a vár rekonstrukciós munkáiban. Noha nem vagyok a vár szakavatott ismerője, mint a régészeti feltárást 26 éve végző Kozák Károly régész kollégám, Détshy Mihály, Ferenczy Károly és Sedlmayr János építész elődeim, de más területeken végezvén műemlék-helyreállítási munkámat, állandóan figyelemmel kisértem az egri várban folyó munkálatokat. Az ő távlati tervjavaslataik, tapasztalataik, gyakorlatuk és eredményeik felhasználásával és tanulságaival igyekszem bekapcsolódni a további munkába. Az egri vár helyreállítása rendkívül összetett és sok problémát rejtő feladat. Hosszú időt, pénzt és sok szakember párhuzamos és jól szervezett munkáját igényli, mely nélkül elképzelhetetlen a jó eredmény. Az egri vár nemzeti múltunk egyik legjelentősebb emléke és mint ilyen elmúlt társadalmak szellemének, életének és alkotó erejének kézzelfogható bizonyítéka. Feladatunk itt is az, mint minden más műemlék esetében, hogy feltárjuk, megőrizzük, közkinccsé tegyük a benne rejlő értékeket. Ez azonban csak akkor biztosítható, ha szervesen be tudjuk építeni mai életünk egészébe. A helyreállítás tervezésénél — az adottságok alapos feltárása és a mai felhasználás során jelentkező járulékos igények gondos felmérése után — döntően a műemléki szempontokból indulunk ki, de Egerben, mint helyi sajátossággal, hangsúlyozottan számolni kell a vár építőanyagának rossz, nem fagyálló minőségével, továbbá az átlagosnál jóval nagyobb idegenforgalomhoz kapcsolódó igényekkel. A fentiek alapján kialakított építészeti helyreállítási koncepciónk az alább vázolt csoportokba sorolható munkákat tartalmazza: 1. A vár erőd jellegének, mint fő építészeti sajátosságnak megőrzése és hangsúlyozása. 2. A különböző korú, részben csak romként jelentkező épületek helyreállítása. (A helyreállítás módja és mértéke az adottságok és lehetőségektől függően lehet változó.) 3. Műszaki szükségességből végzendő munkák külső szaktervezők, vállalatok bevonásával. 4. Járulékos munkák. A továbbiakban ezekről a témákról szeretnék kissé részletesebben beszámolni. 1.) Az egri vár fennmaradt műemléki együttesének döntő része a XVI. században kiépített védelmi rendszerből száramzik. A nagy kiterjedésű, de már elavult középkori várat ekkor építették át korszerű erőddé. A század első felében ó-olasz rendszerű bástyákkal, rondellával és összekötő falakkal erősítették a várat (Dobó-bástya, Szentély-bástya, Varkoch kapubástya), majd az első török ostrom, ill. a vár területének csökkentése után újabb hasonló védelmi objektumokkal fejlesztették tovább (Gergely-bástya, Tömlöc-bástya, Perényi-fal, Sándor-bástya). Végül a XVI. század második felében megindult a kor haditechnikájának megfelelő új-olasz fülesbástyák építése is. A keleti és részben a déli oldalon megvalósult a Baldigara tervezte védelmi rendszer fedett kétszintes ágyúállásokkal, bástyákat összekötő falakkal, föld alatti kaszárnyatermekkel és folyosókkal. A védelmi szempontok elsődlegességéből, az erődszerű kialakításból származik a vár ma is uralkodó megjelenése: horizontális jellege, hatalmas kiterjedése, laposan elnyújtózó, de szakaszokra bontott tömege. A városfalak és bástyák külső formája Eger városképének is egyik fontos, sok helyről feltáruló látványa. Az erőd-jelleg uralkodik a vár belső képében a néhány kiugró újabbkori építmény ellenére is. A föld feletti tömegek mellett jellegzetes építmények a föld alattiak is: a bástyákban elhelyezkedő ágyúállások, kaszárnyatermek, az aknafigyelő és összekötő folyosók stb. A XVI. századi védelmi rendszer bemutatása céljából történik folyamatosan — a különböző jellegű bástyák és falak helyreállítása helyenként köpenyfalazással, faikorona-kiegészítéssel,