Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Barcza Géza: A népi műemléki állomány elemzése és helyszíni megmentésének rendszere - Mendele Ferenc: Népi műemléki jelentőségű területek – Népi építészeti együttesek

A berendezésre és a hiányzó részletekre is kiterjedő restaurálási, rekonstrukciós teendőkkel szolgál egy-egy múzeumi célt szolgáló tájház helyreállítása is. Ezek közül a tihanyi házak a legismertebbek, de hasonló a bakonybéli volt parasztház is, Zalában a boronafalas kávási, a Balaton déli partján az 1847-ben épült Zamárdi-i, a tűzvész miatt a közelmúltban másodszor is helyreállított parádi, az 1833-ban épült tiszacsegei népi műemlék, (hogy a hollókői, a szalafői parasztházakat ne is említsük), egytől-egyig néprajzi tárgyakkal és berendezésekkel várja a látogatókat. A legújabb helyreállítások közül - a teljesség igénye nélkül - a békéscsabai szlovák tájházat - Baranyában a mecseknádasdi és az ófalui -, Borsodban a gönci (ún. huszita-ház) -, Győr-Sopron megyében a fertőszéplaki -, Hevesben az átányi volt parasztházban berendezett kiállítást tartjuk fontosnak megemlíteni. Csak részben hasonló a feladat az ún. emlékházaknál, ahol egy-egy nevezetes történeti személyiségre vonatkozó tárgyak és emlékek jelentik a kiállítás gerincét. A badacsonytomaji Szegedy-Róza-ház, Tiszacsécsén a Móricz-ház, Ácsteszéren Táncsics Mihály szülőháza sorolható például ide, de az álmosdi Kölcsey-ház már összetettebb funkciót elégít ki (községi könyvtár és irodalmi kiállítás van a szépen helyreállított és gondozott épületben). Utóbbiaknál érthetően más a tervezői feladat is, hiszen itt a korábbi zárt alaprajzi és szerkezeti rend módjával nyílttá is tehető, az új funkcióhoz igazítható. Hasonló megoldással helyreállított népi műemlékek sora ad otthont egy-egy falumúzeumnak is, lásd pl. Balatonszentgyörgy utcai előkamrás, talpgerendás, XIX. századi volt lakóházat, a szendrői (valószínűleg XVII. századi eredetű, a városfal egyik tornyából kékfestő-műhellyé átalakított) ,,Festőház"-at, Sárszentlőrincen a Petőfi u. 175. sz. alatti műemlékjellegű épületet, Zalalövőn a Petőfi u. 35. számú portán álló házat, - hogy csak néhányat említsünk. Egy-egy nagyobb (parasztpolgári, kisnemesi) ház helyreállítás után természetesen nemcsak múzeumnak jó, hanem egyéb célra is használható. Ennek szükségességét gyakorlati érvekkel is igazolni tudnánk, de lehetőségét a népi építészet történelmi előzményei is sok esetben elősegítik. Igazolható ugyanis, hogy a XIX. század második feléig - helyenként még ezt követően is - a falvak közösségi célt szolgáló épületei (faluházai, iskolaházai stb.) alig, illetve egyáltalán nem különböztek, ríttak ki a rangosabb parasztházak sorából. Nemcsak szerkezeti rendjük és részletformálásuk, építési anyaguk és homlokzati architektúrájuk, de még alaprajzi rendszerük is nagyrészt egyező volt. Ez a két szempont — a népi műemlékek hasznosítását elősegítő tágabb lehetőségek keresése és a történelmi előzmények ismerete — engedte meg, hogy már az 1960-as évek legelején, Lesencetomaj egyik értékes (Tóth János szavaival élve „vakolathimes" homlokzatú) népi műemlékében községi könyvtárat kíséreljünk meg elhelyezni. Az itteni sikertelen próbálkozás után a vitkai épület volt az első, ahol az eredetitől merőben eltérő új funkció kialakítására kerítettünk sort. (Utcai első és oldalházából, pitvaros-szabadkéményes konyhájából védőnői lakást, a hátsó két szobából és a nyaktaggal hozzákapcsolt volt kamrából orvosi rendelőt alakítottunk ki.) Hasonló példák legtöbbjével igaz, Hollókőn találkozunk ma még; de Sáskán a Kossuth u. 36-38. (most helytörténeti szakkör, kiállító és foglalkoztató helyiségei találhatók itt), Tihanyban a Kossuth u. 20. (épült 1862-ben, most idegenforgalmi kirendeltség), a Hegymagas-Szentgyörgyhegyi (rosszul kihasznált) Tarányi-présház, a vízimalmok közül pedig a fertőrákosi érdemel feltétlenül említést. A legtöbb ilyen helyreállítás azonban vendéglátóipari igényeket elégít ki. Kezdetben még csak a volt csárdák műemléki felújításánál került erre sor. (Lásd a Nagyhortobágyi csárdát; a karcagi Morgó-csárdát, a nemesvámosi Betyár-csárdát), de ezzel szinte egyidőben a nagyobb présházakban (Fonyód), az ország egyetlen kétszintes parasztházában (Balatonkenese), egy-egy hollókői és tihanyi népi műemlékben is kisvendéglőket alakítottunk ki. Ezeknél az új funkciókhoz igazodó helyreállításoknál kell számolni a legnagyobb mérvű, főleg az eredeti belső elrendezést módosító közbeavatkozással. Alapvető szempont azonban, hogy a homlokzati architektúra megtartása mellett az alaprajzi rendszer főbb elemeihez igazodjanak az újonnan kialakított helyiségek. A helyreállítás során beépített anyagok kiválasztásánál, a funkcióhoz igazodó részletformálásoknál, a berendezések tervezésénél kerülni kell a romantikus megoldásokat és az „eredetire" történő utalás mértéktartó kell legyen és indirekt módon történjen. A népi műemlékek helyszíni megóvását elősegítő különböző anyagi támogatási rendszerek jóvoltából (kiemelten az 1970-es évek eleje óta) szépszámmal találkozunk a változatlanul lakásnak, vagy üdülőnek használt népi műemlékekkel is. (Előzményként a hegyhátszentpéteri, 1963-64-es helyreállítást tartjuk szükségesnek megemlíteni. A már múzeumnak használt, 1891-ben épült Béke u. 86. számú műemléknél a tervező másfél évtizeddel ezelőtt lakóház-felújításhoz igazodó dokumentációt készített, igaz még az alaprajz korszerűsítésével, a falak utólagos szigetelésével stb. nem foglalkozott.) Az anyagi támogatásunkkal történő, évi 15-18 ilyen jellegű helyreállítás napjainkban már a korszerűsítésre is kiterjed, és különösen az idegenforgalom által érintett területeken (kiemelten a Balaton-környékén) közel 100 ilyen helyreállításról tudunk. Szigliget és Tihany, egy-két hegyközség és pincesor, újabban Fertőrákos szolgál (helyenként torzulásoktól sem mentesen) a legtöbb példával és kiemelten a műemléki jelentőségű területen ennek gyakorlatát a jövőben is hathatósan elősegíteni kívánjuk. A fentiekben az egymagában álló népi műemlékekről készítettünk vázlatos összefoglalást; az alábbiakban a falusi műemléki együttesek gondjait és az ezzel járó teendőket ismertetjük. Ezek közül - a kapzsiság okozta torzulásoktól eltekintve - legjobb helyzetben talán Tihany van, ahol a műemléki jelentőségű terület gyakorlatilag a régi település belterületével egyezik meg. Az idegenforgalom szempontjából