A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Szakál Ernő: Középkori kőfaragó szerkesztések

Előadásom témája a középkori kőfaragó szerkesztésekről szól. Be kell vallanom, teljesen tudatában vagyok annak, hogy nehéz feladatra vállalkoztam. Egy évszázadokkal ezelőtti időszakba nézünk vissza, a középkorba, melyben a ma közérthető dolgok ismeretlenek voltak, és az akkor közismerteket ugy értékeljük, mint egy idegen világ Üzenetét, misztifikációt és titkot látva ott is, ahol az akkori realitás és a józan gyakorlati élet megnyilvánulásait vesszük szemügyre. Középkori világot mondtam, és ez alatt azt értem elsősorban, hogy nem a mi világunk. Egy olyan szellemi-gyakorlati világ, melyben a geometria uralkodott és nem a matematika, melynek épitő-kőfaragó kézművességében a hagyománytiszteletre épült az ujat keresés, és amelyben a változó esztétikai normák általánosan elfogadottak voltak. Az elmúlt világ épitészei és munkásai egy egyházi vagy királyi épitőpáholyban, épitőcéhbenéltek, a kollektiv és egyéni felelősség kényszerében és kézműves mesteremberek voltak akkor is, amikor művészi tervezéssel foglalkoztak, körzővel, vonalzóval, léccel és zsinórral, a gyakorlati képzésben szerzett tapasztalatokkal alkotva fantáziadús remekműveket, melyekben egyéniségük érvényre jutott (kép 1.). Nem tudjuk, hogy a 820 körül készült St. galleni kolostor tervét ki készitette, de gondolva St.Denis -re és Suger apátra, szinte bizonyosra vehetjük, hogy a megbizó sokkal közelebbi kapcsolatban volt az épitővel, mint ahogyan az ma egyáltalán elképzelhető. Már e terv részlete is jő betekintést ad abba a világba, melybe visszanézünk. A terven nincsenek kották és méretek, csak a funkcióra utaló szövegek. Készülésének folyamatába azonban betekinthetünk Walter Horn segítségével, aki ez alaprajzban a négyzethálót felismerte. Az egyes négyzetek geometrikus osztásából, a négyszeri felezésből még olyan részletek is kimutathatók, mint a dormitőrium ágyainak szélessége. Hogy e négyzetek oldalhossza negyven láb, és az ágyszélesség két és fél láb, - ettől tekintsünk el, nehogy aritmetikusan nézzük azt, ami geometria, melyről a Magyarországon is járt Villard d' Honnecourt (kép 2.) a tizenharmadik század közepén ugy ir, hogy a geometria fegyelme tanit a rajzolás művészetére. Világhírű vázlatkönyvének egyik lapját nézve azt látjuk, hogy a természetet a kutya, a bárány, kos, sas, lófej és az emberfej rajzaiban geometriai sémákkal kísérli azok formai lényegét rögzíteni. E rendkívül értékes vázlatkönyv számunkra Hans Hahnloser Fac-Simile kiadásából ismert, aki a szövegrészben utal arra, hogy Villard reprodukált lapjain nem láthatók azon bekarcolt, vak vonalak, amelyek az épitészeti alaprajzok geometriai vázát képezik, pedig ezek minket nagyon is érdekelnek. (kép 3.) A Laon -i torony alaprajzon a geometrikus négyzetháló rajza már rekonstrukció, Ueberwasser felismerése. Az összetett négyzet, a quadratura nyolcszögűsitéséből határozódik meg minden arány, a hatalmas támpillérektől a falvastagságokig, melyek mint egységek a moduláris rendszerekben, az épületek alaprajzaiban az antik világtól a reneszánszig kimutathatók. Részletesebben most nem foglalkozhatunk Villard rajzainak elemzésével, hogy időnk legyen gyakorlatibb példák megismerésére.