A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Dávid Ferenc: A falkutatások szerepe a műemléki helyreállításokban
A műemlékvédelmet szolgáló tudományos kutatási módszerek célja az épületek épitéstörténétének egészére fényt deriteni. A műemlék értékelése részletekbe menő értékeléseket kivan, különösen annak helyreállításakor, amely az emlék anyagi szubsztanciáját érinti. Ha az épitett műemléket mint egészet vesszük szemügyre, az sajátosan megkomponált tervet közrevevő, emberkéz formálta építőanyagok egészét jelenti. Az épület hatásának alapvető összetevői: a tér, az azt burkoló anyag-szobor, a falak, pillérek reliefje. Amíg azonban az egyes műtárgy, a szobor vagy festmény restaurálása a lényegében intakt,változatlan anyag életének meghosszabbítására történik, az épület anyaga, szerkezete összetett, szinte minden esetben megköveteli az erőteljes beavatkozást, egyes részek cseréjét. A szobor restaurációja az esetek jó részében az emberi kéz nyomát őrző, sajátos módon megformált felületet nem is érinti, feladata e burkon belüli szilárdítás, változtatás, módosítás. Az épületek a szobroknál sokszorosan komplikáltabb anyagi egységek, javításukkor az előbb emiitett, emberkéz formálta külső réteg bolygatása, megsemmisítése és újjáépítése elkerülhetetlen. Az ilyen beavatkozást az épület részei értékének pontos felmérése kell hogy megelőzze. Az előbbi összevetésnél maradva: a szobrok, festmények átalakulása, átalakítása a történelem során meglehetősen korlátozott, az átfestések alatt rejtőző eredeti szubsztancia a fontos, az érték, a többi későbbi réteg, az eredetinek határozottan azt értéktelenitő, tehát visszabontandó módosítása. Az épület ezzel szemben használatra készült tárgy, melynek módosításai, átépítései érthetők, elkerülhetetlenek, sokszor értéket is produkálók. Épületeink igy, mai, általunk műtárgyakként tisztelt formájukban általában nem egyszeri tervezés eredményei, hanem értékképző bennük hosszú életük sok nyoma is. A műemlékvédelem - s ez hazai körülmények között különösen egyértelmű - e gazdag anyaggal kell hogy gazdálkodjék. A ránk maradt épületek döntő zöme ilyen, sokszor átépített. Az átépítések sokfélék; az eredetit kiegészítők, módosítók, bővítők vagy azt elfedők lehetnek. A sokszorosan átépített épületeken az "eredeti" kornak koncepciója már nem teljes egészben van jelen, hanem sokszoros átalakuláson esett át. Hogy a legegyszerűbb, legmindennapibb példát említsem; bizonyosan elpusztult és átalakult még a legteljesebben fönnmaradt középkori templom eredeti szinhatása is. Az a szinhatás, amely egy teljesen megkomponált, a faragványok kai díszített térben és az erősebb és gyengébb, tágas és szük hatást meghatározta. Az átépítések legtöbbje újbóli használatba vétel, az ember újbóli beavatkozása. Ha egy barokk építőmester a középkori teret átszínezi, annak harsányságáttompítja, benne finomabb átmeneteket alkot, vagy ha hozzá uj melléktereket épít, nemcsak bont, pusztít, de uj térkapcsolatokat alakit ki, mely az eredeti részeket is uj nézőpontból, másképpen láttatja. A műemléki helyreállítások során meg kell győződnünk arról, milyen volt az épület életének egyes szakaszaiban, ki kell bontanunk az egymásra utaló részletekből, az egyes korok építészeinek, díszítőművészeinek szándékát. A műemléki kutatás egyik célja tehát, hogy az épület minden fontos korszakáról rekonstrukciót tudjon adni, hiszen a meglevő részek értékelése csak az eredeti elképzelés ismeretében lehetséges.
