A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem eddigi útja, fejlődése
A nagy történelmi változások ideje a nagy számadások - összegezések kora is. Amikor a rómaiak és germánok összebékitésén fáradozó Aurelius Cassiodorus szenátor, Nagy Teodorik magántitkára (+ 583 k.) vivariumában összegyűjtötte az ókori tudományosság java alkotásait, s munkatársaival lázas igyekezettel másoltatta azokat, a római birodalom lényegében már nem létezett. Az uj Európát formáló erők támadásai során pusztulóban volt mindaz, ami a túlfeszített államgépezet utolsó idejében még meg tudta őrizni az Imperium látszatát, de a világosan látók előtt már kezdtek kirajzolódni az uj világ körvonalai. Klasszikus elegancia helyett a barbaricum nehézkes formavilága, de egyben a rusztikus erő megnyilvánulásai is a kiélt kultúra dekadenciájával szemben. A XIX. század emberének is éreznie kellett, hogy a feudális Európa az ipari forradalommal olyan útra lépett, amely a technokrácia és a gazdaságosság uj rendjében menthetetlenül elsodorja mindazt, ami a bennük rejlő művészi értékek ellenére is útjába kerül az uj fejlődésnek. A romantika és a historizmus kora uj tudományt teremtett: Európa-szerte megszülettek a műemlékvédelem kezdeti szervezetei, s lázas gyűjtőmunka indult. Igyekeztek számbavenni mindazt, amit az elmúlt évszázadok terméséből értéknek tartottak, igyekeztek védelem alá vonni minden épitészeti emléket, amely az elődök történelmi örökségéből a modern időkre maradt. Magyarországot a Habsburgi Monarchia kereteiben találta ez az idő, a műemlékek iránti érdeklődés útjait is az örökös tartományokban kibontakozó elméleti irodalom határozta meg. Toldy Ferenc , Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre, Rómer Flóris - az adott keretet, a Magyar Tudományos Akadémia szakköreit és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek nyilvánosságát felhasználva - országos akcióba kezdtek multunk történelmi emlékeinek megmentése érdekében. Minden emlék pusztulásával egy-egy emlék szakad ki történelmünkből: ezt olyan komolyan vette a magyar reformnemzedék, hogy Kossuthnak még az élet-halál harc közepette, a budai vár erőditési munkái során is maradt ideje arra, hogy a sáncásások során előkerülő régiségekről intézkedjék. Függetlenségi harcunk elbukása után a magyar műemlékek védelme a bécsi Zentralkomission feladatává vált. A politikai konszolidáció azonban 1872 "ben lehetővé tette az önálló magyar műemlékvédelem megszervezését, az Ideiglenes Bizottság felállítását. A kislétszámu Bizottság szinte a semmiből formálta meg a magyar műemlékvédelem alapjait. Helyesen ismerte fel, hogy a műemléki épületekben, berendezésekben óriási dokumentum-érték rejlik, a műemléképületek megóvása, karbantartása igényli az épületekre vonatkozó, mindenfajta információ lehetőség szerinti teljes ismeretét. Az adatgyűjtő munkát széles társadalmi bázisra alapozta. Felhívást intézett az ország társadalmához, s a felhívásra tanítók, tanárok, papok, orvosok, gazdatisztek és geometrák, közigazgatási emberek és vidéki földbirtokosok küldték be adatgyűjtésüket, sokszor csak primitív vázlatokat, máskor pontos felméréseket, naiv látképeket, vagy régi metszeteket, s ebből az anyagból formálódott meg a hetvenes évek elején az Ideiglenes Bizottság első - 853 emléket nyilvántartó - műemlékjegyzéke. Folyamatosan sor került külső munkaerők eseti foglalkoztatásával a dokumentum "tár szakszerű bővítésére, a nyilvántartási adatok pontosítására.
