A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem eddigi útja, fejlődése
Jő ideig azonos uton haladt a műemlékvédelem elmélete és gyakorlata az osztrák örökös tartományokban és hazánkban. Essenwein és Schmidt Magyarországon is dolgozott.s a kezdeti magyar helyreállítások két legkiválóbb egyénisége. Steindl Imre és Schulek Frigyes Schmidt mellett tanulta mestersége alapjait. A kor szellemében nemcsak az elmúlt épitészeti korok formanyelvének megismerésére törekedtek, hanem a tanult formák utánzására, sőt korrekciójára is. S ahogy kijavították a rajzasztalon született orna mens eikben a középkori mesterek ösztönös diszitményeit, koruk technikai ismereteiben túlságosan bizva "kijavították", kiegészítették a középkori épületszerkezeteket is, megtisztitva azokat a fölösleges hozzáépítésektől. Fölényes magabiztosságuk sok értékes - későbbi - hozzátételtől fosztotta meg a munkába vett épületeket. Ma már világosan látjuk, hogy az eklektika és a purizmus, a történelmet szinte vallássá magasztositó XIX. századi historizmus jellegzetes műemléki alapelve hibás praemissákból indult ki, helytelen műemlékvédelmi elveket formált. Ennek ellenére még ma is, sőt talán egyre jobban tiszteljük az eklektikus mesterek szakmai felkészültségét, a legkisebb részletekre is kiterjedő figyelmét, a szakipari munkákban megnyilvánuló abszolút következetességét és szakmai becsületességét. Hibás kiindulásukat nemcsak mi bíráljuk; felismerte az Ideiglenes Bizottságból kifejlődő Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, Foerster Gyula is 1881 "ben, amikor megfogalmazta a fejlődő elvi álláspontot: "Nem az a feladat, hogy az építész az ő tehetségét, phantasiáját a műemlékek átalakítása, megújítása körül ragyogtassa, hanem az, hogy a műemlékek styljének helyes ismeretében az eredeti építész szellemi müvét a legnagyobb tiszteletben tartva, szeretettel és minden kitelhető gonddal iparkodjék a műemléket eredeti állapotában megvédeni és fenntartani". Az "eredeti állapotot" és a "stylszerüséget" illetően bizonyos revízióra szorul álláspontja. A nyomában járó épitész, Möller István azonban 1889"ben - Európában szinte először - olyan helyreállítási gyakorlatot alakított ki a zsámbéki romok konzerválásával, amely méltán vált müemlékhelyreállitó építészeink iskolájává, "A műemléket elsősorban szerkezetében kell megerősíteni, és kiegészíteni csak ott, ahol a kiegészítés módjára félreismerhetetlenül biztos nyomok maradtak." A magyar műemlékvédelem első fejezete, az első 40 év számos tanulsággal szolgál. Az önmagát müemlékes szakemberré képező első nemzedék szigorú tudományos alapból indult. Az első lelkesedéssel egybehordott adattárat, dokumentumgyűjteményt értékes nyilvántartási anyaggá fejlesztette. Myskovszky Viktor csodálatos szépségű felmérési lapjai gondos grafikai munkával készült akvarelljei világosan szemléltetik azt az elvi meggyőződést, hogy mennyire alapvetően fontosnak tartották a műemlékek állapotának pontos rögzitését. Csak egy példa a sok közül: a falképekről készült akvarell más ólatok (2. kép) szinte tökéletesebben rögzítették a pusztuló, színét vesztő falképtöredékeket, mint a szervezett magyar műemlékvédelemmel szinte egyidős fényképezés. Hogy milyen minuciózus gondossággal készültek a rajzos felvételi lapok, arra vonatkozóan Ond er ka Róbert pannonhalmi lapjaiból (3. -4. kép) hadd idézzek egyet-kettőt. A rajzi rögzítésen tul, vállalva az expedíciós ~ut jellegű fényképező utakat, korán felhasználták az uj találmányt is. Ebben különösképpen Divald Kornél szerzett nagy érdemeket. Könyvtárunk régi anyagát tanulmányozva elismeréssel kell adóznunk azoknak, akik szakkönyvtárunk alapjait a rendelkezésre álló szűkös anyagi lehetőségeket felhasználva megteremtették. A helyreállítási gyakorlatra egyrészt a stilszerüségre és purizmusra törekvő eklektika nyomta rá a bélyegét. Ha igazságos akarok lenni Ítéletemben, az általános európai gyakorlatra kell hivatkoznom: Henszlmannék sem járhattak más uton, mint amelyet Violett le Duc kijelölt számukra.
