A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem eddigi útja, fejlődése

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A marxizmus-leninizmus az emberi gondolkodás és szellemi kultúra összes értékes eredményének feldolgozása és továbbfejlesztése. Már a forradalmi mozgalom kezdetén " a manchesteri kommunista gyűlés alkalmából - Engels jóleső érzéssel konstatálta londoni leveleiben, hogy a legegyszerűbb munkások milyen világos tudattal "beszélnek a politikai, vallási, társadalmi viszonyokról". A kezdetek nemes hagyománnyá érlelődtek egy évszázad alatt: "A munkásosztály egyre tudatosabban és erélyesebben tölti be hivatását, mint a mult művészete és az irodalom értékeinek örököse és őrzője" (Koch H.: Marxizmus és esztétika. Bp. (Kossuth) 1964. 67.1.) Egy intézmény vezetőjének súlyos felelősség beszámolót, ismertetést adni az irányítása alatt dolgozók munkájáról. Egyszerűvé tehetné beszámolóját, ha csak az intézménye életét szabályozó törvényekről, törvényes rendelkezésekről, a rendelkezések végrehajtásról, s az elért eredményekről beszélne. Hallgatóim azonban bizonyára többet várnak tőlem, s magam is ugy érzem, tartozom Önöknek, de munkatársaimnak is, magamnak, s a vezetés feladatát rámruházó állami vezetőinknek, a történelmi örökségére büszke, s azt féltő gonddal őrző magyar népnek azzal, hogy a beszámolót sokoldalúan átgondolt fejlődési képpé teljesítsem, amelynek nemcsak tételes előírásai köteleznek, hanem helyesen felismert tendenciái is: csak ez a meggondolás formálhatja az eredményeket regisztráló beszámolót programmá, a jövő fejlődés útját is meghatározó dinamikus feladattervvé. Ugy érzem, Pnök éppen azt várják tőlem, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójától, hogy százéves intézményünk történetébe ágyazva ismertessem a fejlődés utján meghatározó uj törvényeinkben biztosított legutolsó 30 év műemlék-őrző munkáját. Történelmi áttekintésem ezért nem lehet egyszerűen a történelmi tények rögzítése. Bíráló szemmel kell áttekintenem az első 70 év történetét, keresnem kell benne azokat az előremutató tendenciákat, amelyek szükségszerűen vezettek marxista államunk műemléki törvényalkotásához, mai életünket, tevékenységünket meghatározó jogszabályokhoz. S ha kötelező számomra a kritikus, biráló szemlélet a,multat illetően, méginkább kötelez, amikor a közvetlen előzményeket, a felszabadulásunk óta eltelt 30 évet, helyesebben a 30 év műemlékvédelmi tevékenységét tárgyalom; s különösképpen bírálatra kötelez a legutolsó évek tevékenységének ismertetése: egyénileg is felelős vagyok azért, hogy munkatársaimmal helyesen ismertük-e fel a régmúlt és közelmúlt tendenciáit, s a tendenciák felismeréséből helyesen fogalmaztuk-e meg a magyar műemlékvédelem jövő fejlődését meghatározó módszereinket, munkaterveinket, cselekvésmódunkat.