Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)
Dr. Komáry Endre: Műemlékvédelem és az idegenforgalom Heves megyei tapasztalatai
A magyar műemlékvédelem területén igen nagy tekintélynek örvendő dr. Barcza Géza elhangzott előadásában olyan kiváló szakszerűséggel alkalmazta az idegenforgalmi kategóriákat és distinctiókat, hogy ezt az idegenforgalmi szakemberek nevében nemcsak elismerni köt élességem, hanem személyes köszönetemet is fejezem ki, mert igen meg könny iti számomra, hogy a műemlékvédelem kiterjedt problematikáját feldolgozó Egri Nyári Egyetem hallgatói előtt rátérhessek mondanivalóm lényegére. Az idegenforgalom legfontosabb eleme a mozgás, a helyváltoztatás és az átmeneti jellegű tartózkodás. Nem minden helyváltozás turisztikai célzatú és a végleges jellegű letelepedés sem az. Lényeges ismérve a turizmusnak az önkéntesség, valamint a szórakozási, kikapcsolódási, gyógyulási és ismeretszerzési motívumok domináló szerepe. Korunkban a környezeti ártalmakkal járó urbanizáció, az egyre bonyolultabbá váló emberi munka idegrendszerre gyakorolt hatása, a technika elterjedése, az életszínvonal emelkedése, az országok közötti gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fejlődése és ezekhez hasonló más tényezők a turisztikai motívumok széles skáláját alakítják ki. Igy különösen a következő főbb motívum - csoportokba sorolhatók az idegenforgalmi mozgás - jelenségek: 1. üdülés, kikapcsolódás, 2. gyógyulási célzatú utazás, 3. rokonok és ismerősök látogatása, 4. üzleti és hivatásbeli ügyek intézése, 5. kulturális és tudományos kapcsolatok ápolása, 6. kongresszuson vagy egyéb rendezvényeken való részvétel, 7. sporteseményeken való részvétel vagy azok látogatása. Egy-egy idegenforgalmi célú utazásnál az esetek túlnyomó többségében a különböző motívumok együttesen jelentkeznek. A gyakorlatban az együtt jelentkező többféle motivációból csak az idegenforgalomban résztvevő egyén által az adott esetben legfőbb motivációnak minősített szempont alapján lehet a kategorizálást elvégezni. Annál gazdagabb az utazás élménye, minél több utazási cél nyer kielégítést és ennek megfelelően annál értékesebb a vendégeket fogadó idegenforgalmi terület, minél több utazási célnak tud megfelelni, vagyis minél több és gazdagabb élményt tud nyújtani vendégeinek. Nem hagyható figyelmen kivül azonban az élmények intenzitása, amely fontos faktora az idegenforgalmi vonatkozástényezők jelentőségének. Az idegenforgalom alanyai nemcsak többféle utazási cél kielégítésére törekszenek és nemcsak a nagyobb intenzitású, jelentősebb élményekre vágynak, hanem ezekkel együtt feltétlenül valami másra is, mint ami otthoni környezetükben nap mint nap adva van számukra. A változásnak ezt a feltételét a helyváltoztatás egymagában is teljesiti bizonyos mértékig, nem közömbös azonban, hogy milyen és mennyi ujat tud nyújtani az idegenforgalmi jellegű helyváltoztatás, nyújt-e annyit és olyant, amiért érdemes több száz vagy több ezer kilométert utazni. Ugy gondolom, hogy ezeknek a gondolatoknak során máris világossá válik, hogy a műemlékek szerepe az idegenforgalomban óriási. A műemlékek helyhezkötött látnivalók, tehát az utazó ember otthoni környezetében nem ismerheti meg a maga valóságában, hanem csak a maga valóságos környezetében. A műemlékek vonatkozásában igen nagy jelentősége van az "eredeti" látásnak és az eredeti környezet megismerésének. Még az ivókurára javasolt gyógyvizekkel kapcsolatban is a forrásból feltörő friss víz
