Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Tilinger István: Szocialista műemlékvédelmünk harminc esztendeje

Tisztelt Országos Értekezlet! Kedves Elvtársak, kedves Barátaim! A Műemléki Albizottságok ez évi, immár VIII. Országos Értekezlete egybeesik hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójával. E jelentős, mindannyiunk számára lassan történelemmé váló, emberöltőnyi időszak mindenkit számadásra késztet; a továbblépés, a jövő tennivalóinak meghatározása e harminc esztendő eredményeinek és tanulságainak summázását követeli. Megtisztelő feladatunk nekünk is tehát, hogy megemlékezzünk a szocialista műemlékvédelem megszületéséről, számbavegyük eredményeit és össze gezzük annak tapasztalatait. Most e számbavétel elkészítésekor felemás helyzetben vagyok. Egyrészt nehéz a feladatom, mert az elmúlt harminc esztendő bővelkedett kiemelkedő eredményekben és hasznos, időtálló tapasztalatokban igy ismertetésük és értékelésük a teljesség igényével megoldhatatlan, másrészt könnyű a dolgom, mert bizton elmondhatom, hogy a több mint száz esztendőt megért magyar műemlékvédelemnek az elmúlt harminc év volt eddig a legeredményesebb, legjelentősebb időszaka. Természetes ez, mert szocialista társadalmi rendünk, pártunk és kormányunk szükségesnek tartja építészeti és művészeti emlékeink megóvását és védelmét, fontosnak tartja, hogy multunk kincseit megőrizzük és azt minél többen megismerjék. A szocialista társadalom gondoskodásának mélyek a gyökerei. A szovjet kormány már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaiban - 1917 novemberében - felhivást tett közzé, amelyben leszögezi: "... a természeti kincseken kivül a dolgozó nép óriási gazdagságot örökölt; csodás szépségű épületeket, ritka és csodálatos, tanulságos és lélekemelő tárgyakkal teli muzeumokat. ..". Lenin ezt a gondolatot a műemlékekre vonatkozóan igy fogalmazta meg: "Védjétek meg műemlékeinket, mert pusztulásukat a proletariátus sohasem bocsátaná meg! Ezért természetes számunkra, hogy a magyar műemlékvédelem hivatalos szervezete az elmúlt három évtizedben érezte először a társadalom egészének, a népi államnak igazi támogatását és ezért tartjuk a szocialista műemlékvédelem legfontosabb feladatának, munkánk mindenkori meghatározójának az 1949. évi törvényerejű rendelet célkitűzését: "... a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit, mint közművelődésünk örökbecsű értékeit .... fokozott védelemben kell részesiteni és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni." E célkitűzéseinknek ma sem könnyű maradéktalanul eleget tenni, de különösen nehéz volt a felszabadulást követő esztendőkben. A II. világháború súlyos pusztításai műemlékeinket sem kimélték. A budai királyi palota kiégett romhalmaza, a felrobbantott Lánchid, bombaverte városaink, gazdátlanná vált és kifosztott kastélyaink még ma is felrémlő képe akkor nyomasztó valóság volt és helyreállításukra csak a romok eltakarítása, az élet, a termelés megindítása után lehetett gondolni. Súlyosbította e reménytelennek látszó feladatot,hogy gyenge volt a műemléki szervezet és elavult volt a műemlékvédelemről intézkedő 1881.évi törvény. Érthető tehát, hogy ezekben a kérdésekben volt szükség gyökeres változásra. Az 1949ben létrehívott Elnöki Tanács egyik legelső - már hivatkozott 13. számú törvényerejű rendelete foglalkozott a múzeum és müemléküggyel és két vonatkozásban hozott jelentős előrelépést. A törvény kimondja, hogy a müelékek fenntartása és helyreállítása a tulajdonos (kezelő) kötelessége. Mivel ezidőben a védett épületek