Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Tilinger István: Szocialista műemlékvédelmünk harminc esztendeje

nagy része már köztulajdonban volt, gyakorlatilag ez az állam erkölcsi és anyagi kötelezettségvállalását jelentette. A másik jelentős intézkedés az volt, hogy közös szervezetben egyesitette a múzeum és müemlékügyet és ezzel a kevés számú szakembergárdát megsokszorozta. Ez a rendelet létrehozta - éspedig hatósági jogkörrel - a Muzeumok és Műemlékek Országos Központját, amely 1953 -ig működött ebben a formában, majd kettéválása után a muzeumügy a művelődésügyi tárca keretében maradt, mig a műemlékvédelem az épitésügy irányítása alá került. Európában általában a műemlékvédelem a kulturális tárcához tartozik, s ez alól csak Anglia és Portugália kivétel, hazánkon kivül. A magyar megoldás azonban nem adminisztratív, hanem lényeget érintő kérdés, amelyben jogosan látjuk fejlődésünk és eredményeink egyik legjelentősebb biztositékát. A magyar koncepció szerint a műemlékvédelem feladatait a városrendezési - bővebb értelmezésben a regionális és falurendezési - tervekben kell szerepeltetni. Egy-egy régió vagy település évtizedekre szőlő fejlesztési terve - ha magában foglalja a műemlékeket is - biztosabb védelmet jelent, mert célt és rendeltetést biztosit számukra, gondoskodik a környezet megfelelő, művészi alakitásáről, szervesen beilleszti azokat mai és eljövendő életünkbe. Különösen fontos ez a városméretű műemlékvédelem esetében, mert ezeknek a történeti városmagoknak rekonstrukciója csak akkor lehetséges, ha szervesen belekapcsolódnak a város egészébe, tehát nem "rezervátumok", ahogy azt egyes országokban helytelenül nevezik. Egyenes következménye ez a városrendezés és műemlékvédelem szoros kapcsolatának, amely az egyedi műemléki helyreállítások évszázados gyakorlatát fokozatosan város, sőt egyes régiókra kiterjedő léptékűvé terebélyesitette. Magyarországon jelenleg 17 város, illetve falu történeti városmagja áll műemléki védelem alatt és tervezzük néhány korábbi "műemléki jelentőségű terület" kijelölését. Az általunk védett építmények mintegy 49 %-a állami tulajdonban van, az egyházi épületek aránya a müemlékállományon belül 31%, a személyi tulajdonú épületeké mintegy 20%. A védett emlékek mintegy 55%-a, az egyházi épületeket is beleszámítva, mintegy 87 %-a olyan épület, melyek különböző népgazdasági céljainkra hasznosítottak, népgazdaságunk állőeszközállományának szerves részei. Csak jellemzésül említem meg, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban levő 1541 védett lakóépület és 1232 védett középület állóeszközállomány értéke - nem kalkulálva hozzá a pótolhatatlan műemléki plusz értéket - megközelíti a 25 milliárd forintot. Az intézményes műemlékvédelem feladata, hogy a távoli és közeli mult építészetének értékes egyedi alkotásait és számottevő együtteseit tudományos szakszerűséggel helyreállítva, hitelesen, esztétikai megjelenésében érthetően és élménytadőan bemutassa és megőrizze. Ez a feladat urbanisztikai, szakigazgatási, tervezési, tudományos és kivitelezési vonatkozásaiban - számos társmüvészetet és tudományt koordináló - bonyolult és rangos építészeti alkotó munka. A műemlékvédelem ilyen koncepciójából is egyenesen és logikusan következik, hogy sajátos körülményeink figyelembevételével hazánkban a müemlékügyet országosan irányító intézmény az építésügyi tárca keretein belül működik. Az önálló szervezettel és költségvetéssel rendelkező Országos Műemléki Felügyelőség 1957-ben alakult meg. Az intézmény építési szakigazgatási - hatósági - feladata mellett a helyreállító tevékeny séghez szükséges tudományos kutatás, építészeti tervezés és kivitelezés egy helyen történő komplex és összefogott megvalósításának szervezeti, személyi és tárgyi feltételeit egyaránt biztosítja. Ennek a sokrétű feladatnak a megvalósítását szolgálja a Felügyelőség jelenlegi szervezete, a régészeti és művészettörténeti kutatást irányító és végző Tudományos osztály és avele szorosan összeforrott Gyűjteményi osztály; a kutatás eredményeit felhasználó és valőraváltő Tervezési és Kivitelezési osztály, s a munkájukat