Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Román András: Műemléki szakemberképzés

képzésben nincs lehetőség, hanem ez kizárólag a napi munka során, egyéni önképzéssel sajátítható el. Mindaz tehát, ami a más szakmákban csak kiegészítés, az a mi munkaterületünkön ennél lényegesen több. Mig ott az egyetemen szerzett elméleti tudást kell a gyakorlati mindennapi élet ezernyi apró felismerésével, tapasztalatával kiegészíteni, nálunk ez nem elég. Az építésznek régészetet, elméletet kell elsajátítania, a középiskolában tanultnál sokszorta több történeti ismeretet, a bölcsészkarokon végzetteknek műszaki tudásanyagot. Hasznavehetetlen a műemlékvédelemben az olyan művészettörténész vagy néprajzos, aki nincs otthon az épületszerkezettanban, aki nem ismeri, méghozzá történetiségében az építés technológiáját. S ha kölcsönösen kiegészítették elméleti ismereteiket, akkor ehhez itt éppúgy szükségesek a praktikus tapasztalatok, mint a vegyészmérnöknek az üzemben. Csak éppen ez is nem egy, hanem több tudományágban. Mindezen ugy lehetne segíteni, ha a kapcsolódó tudományágak alapvető ismereteivel már az egyetemen mód volna megismerkedni vagy pedig a munkaterület (adott esetben a műemlékvédelem) más tárgyaktól elkülönítve, külön tantárgyként, tantárgyakként kerülne előadásra. A Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán - a hagyományos és alapvető fontosságú építészettörténet mellett - a későbbi műemléki szakemberek még leginkább a Műemlékvédelem cimü fakultativ tantárgyból meríthettek ismereteket. Minden dicséretet megérdemel a Kar, hogy felismerte a hiányt és az 1974/75-ös tanévtől kezdődően a tantárgy szabadon választhatóból kötelezővé vált. A felsőfokú építészképzés történetében első ízben valósult ez most meg, éppen ezért jelentősege szinte fel sem mérhető. Pedig ami mcst valóra vált, azt egyszer már elhatározták: a Tanácsköztársaság 133 napja alatt. Az akkori döntés nem realizálódhatott, mire 1919. őszén megkezdődött a tanév, a munkás hatalom már elbukott. 25 sötét esztendő után jelenkori történelműnkből is ráment 29 év, mire a jövő építészeinek indexébe belekerült a műemlékvédelem neve, mint önálló, kötelező tantárgy. Az építészmérnöki karon ma a hallgatók három tagozat között specializálódnak. Az A tagozaton a szerkezeti, statikai tárgyak, a B tagozaton az általános építészetiek, a C-n pedig a városépítészetiek dominálnak. A Műemlékvédelem a B és a C tagozaton kötelező tárgy, a IV. évben, egy féléven át, a B-seknek heti 2, az A -soknak heti 1 órában. Az igényekhez képest nem sok ez, de a korábbi helyzethez viszonyítva nagyon is. A tantervi változás fokozatosan épül fel. Ez okból az elmúlt tanévben még csak a C tagozaton indult meg tantárgyunk, a B-seknek az 1975/76 tanév első felében kerül rá sor első izben. Talán nem lesz unalmas, ha részletesen ismertetem, miről hallottak előadásokat a most záruló félévben a jövendő városrendezők. Az első alkalommal megismerkedtek a műemlékvédelem tárgyával, alapfogalmaival és történeti fejlődésével. Ezt követte a műemlékek helyreállítást megelőző tudományos kutatások, a tudományos dokumentációk, felmérések, épületdiagnosztikai vizsgálatok ismertetése. Egy további alkalommal a műemlékek és városképi jelentőségű együttesek védelméről, ezek műemléki követelményeiről szólt az előadás. A következő téma a történeti városok helyreállítása, az ezt megelőző tudományos vizsgálatok és kutatások, valamint módszerek ismertetése volt. Külön előadás foglalkozott a helyreállítás tervezésének műemléki alapelveivel, egy másika magyar műemlékvédelem szakigazgatási és jogi probléma ival. Végül két órában a hallgatók a helyszínen tanulmányozták a történeti városok helyreállításával kapcsolatos kutatás és tervezés gyakorlati feladatait. AC. tagozat városépítő jellegére való tekintettel - mint láttuk - a tananyagban a műemlékvédelem urbanisztikai vonatkozású kérdései domináltak. A B. tagozat részletes tanterve most készül, de nyilvánvaló, hogy itt több szó lesz mindarról, amivel az egyedi műemléket tervezőnek kell majd szembenéznie. Az előzőhöz képest dupla óraszám talán arra is módot nyújt, hogy villanásszerűen a kapcsolódó tudományágakról is szó essék, nemkülönben arról is, hogy gyakorlati