A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

hullámban árasztotta el az országot, amely az első világháború után kialakult határokon belüli területen gótikus oltárépitészetünk emlékeit szinte nyomtalanul elsodorta. A megmaradtak nagyrésze a XIX. század gyüjtőszenvedélyének, Illetve a purista helyreállítások átalakításainak esett áldozatul. A viszontagságok túlélő műtárgyak múzeumaink féltve őrzött kincsei, s csak néhány gótikus szobor áll jelenleg is barokk oltásainkon. A templomi berendezések barokk átalakulása a kor lendületes építőtevékenységének, változó Ízlésének következménye. Az épitészeti felfogás térhódításával párhuzamosan növekszik a dekoráció szerepe, sokszor az ikonográfikus tartalom rovására. Az illúziókeltés szándéka a fát márványutánzatu festéssel vonja be, pazar bőséggel alkalmazza a polichromiát, a mesterségbeli tökéllyel faragott ornamentikák nyugtalanságot sugároznak. Amint a XVIII. századi izlés átalakította az épületek belső világát, ugy a barokkban és rokokóban született famütárgyak is megsínylették az eltelt kétszáz esztendő egymást követő nemzedékeinek változó esztétikai felfogását. Átalakítások, átfestések torzitják az eredeti megjelenést, a szennyeződések, vízióitok és mechanikai rongálások közömbösségről árulkodnak. A szerkezeti elemek és a műtárgyak állapotát azonban mégsem ezek az emberi behatások befolyásolják leginkább, hanem a faanyag természetes kártevőinek jelenléte, működésük következménye. Mind az élő, mind a beépített fát megtámadják ellenségei, a biológiai kártevők. A fán élősködők ezen növényi és állati kártevők közös sajátossága, hogy életműködésüket a fa valamely anyagának lebontása, felhasználása biztosítja. A farontő gombák okozzák a fa elszíneződését, fülledését és korhadását. A fülledést okozó gombák támadásuk első szakaszában a sejtüregeket, majd később a sejtfalat is elpusztítják. Azok a gombák, amelyek a fa szövetében a sejtfalakat fogyasztják, okozzák a fa korhadását. Barna korhadást idéz elő többek között a könnyező házigomba, amely különüsen azért veszélyes, mert az életfeltételét jelentő vizet a cellulóz lebontásával maga állit ja elő, ezáltal a száraz faanyagot is képes megtámadni. A sejtfalak cellulózának elbontása után visszamaradt vöröses-barna lignin törékeny, repedések keletkeznek a fán, morzsalékossá válik, végül poralakban szétoszlik. A gombák életműködésének alapvető feltétele a víz jelenléte, ezért pusztításukkal elsősorban nedves helyiségekben, beázó padlásokon, vizes falak mellett álló műtárgyakon találkozhatunk. Az ellenük való védekezés alapfeltétele a nedvesség távoltartása, az épület kedvező páraviszonyainak biztosítása. Egyes fajok kipusztítása egyébként igen nehézkes, mert fonalszövedékeik több méterre eltávolodhatnak a termőtesttől és csak a szétburjánzó gombatelep teljes megsemmisítése jelenti biztos kiirtásukat. A gombák jelentőségét kiemeli az a tény, hogy támadásuk gyakran a farontó rovarok elszaporodásával párosul. Ezek nagysága fajtájuktól függően 3-25 mm között mozog. Általában rendkívül egyoldalúan a fa bizonyos faanyagaival táplálkoznak, ezért jelenlétük kizárólagosan táplálékukhoz kötött. A fába rágó szájszervük segítségével hatolnak be. A megtermékenyített nőstény egyenként v>agy kis csomókban rakja petéit, ezekből lárva bújik elő, amelyek hosszú járatokat vágnak a fába. A rágáskor képződő hanga köznyelvi szóhasználat szerinti "szupercegés." A lárvák fajtulajdonságuk szerint 1-2, vagy 3-4 év alatt fejlődnek ki, közben szakadatlanul fogyasztva, gyengítve a fát. A kifejlett bogára fa felületéig hatol, majd kirepülő nyilasán keresztül hagyja el a fát. Ezek a kirepülő nyílások, az apró kerek, vagya nagyobb ovális lyukacskák jól megfigyelhetők a fa-műtárgyakon, különösen azok festetlen hátoldalán. Ha nyilasuk világos szinüek, vagy alattuk kis csomókba hullott friss falisztet látunk, bizonyos, hogy élő aktív fertőzést észlelünk. A legveszélyesebbek a kopogőbogarak (Anobiidae) mind a fenyőféléket, mind a plasztikai