A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

díszítésre leggyakrabban használt hársfát megtámadják. A kopogóbogarak mellett többnyire a gerendákban és nyílászárókban okoznak nagy károkat a clncérfélék (Cerambycldae). A rovarfertőzés felismerése könnyebb, mint a fertőzés stádiumának megállapítása. A műtárgyak külső felülete sokszor megtévesztő, a vastag átfestések eltüntetik a farontő rovarok nyomait. A műtárgyak hátoldalának vizsgálata a helyszínen viszont körülményes vagy éppen lehetetlen, és számolnunk kell azzal is, hogy a fa látható felülete alatt a rovarok sokkal kiterjedtebb pusztítást vihetnek végbe, mint azt az elszórtan látható kirepülő nyilasokból feltételeznénk. Károkozásuk következtében a fa rostszerkezete annyira meggyöngyülhet, hogy a kiülő profilléc, lebegő áttört faragvány önsúlyát sem birja megtartani és lehull. Sajnálatos módon festett emlékanyagunk zöme a farontó rovarok által kedvelt puhább fafajtákból, elsősorban fenyő- Illetve hársfából készült. Ez a tény egyik oka műtárgyaink általános tapasztalható fertőzöttségének, romló állagának. Másik oka elterjedtségükben, életműködésük szempontjából kedvező éghajlati viszonyainkban rejlik. Fejlődésük számára legkedvezőbb a 20-30 °C közötti hőmérséklet, míg 10 °C alatt fokozatosan beszüntetik élettevékenységüket, de hetek, sőt hónapok multán újból felmelegedve, tovább élhetnek, igy tudják a telet is átvészelni. A kártevők lárvái 15-60 fokos relativ nedvességtartalom esetén képesek fejlődni. A fenti élettani feltételeket éghajlatunk kitűnően biztosítja. Az eddigiekből kitűnik, hogy a magyarországi emlékanyag restaurálásának gondjait miképpen befolyásolja kedvezőtlenül a barokkban elterjedt puhább faanyagok használata, amelyek mennyiségéhez képest a rovarok által kevésbé kedvelt tölgyfa alkalmazása lényegesen kisebb mértékű. így nem csodálkozhatunk azon, hogy két-háromszáz éves fa épületszerkezeteink és műtárgyaink majd mindegyike a biológiai kártevők következtében fellépő folyamatos pusztulás stádiumában van. A konzervátor feladata a természet törvényei szerinti folyamat elleni fellépés. A több mint másfél évtizede lendületesen folyó műemléki épitészeti helyreállítás során az épületszerkezetek felújítására is gondot fordítottunk, bár igaz, ez legtöbbször a rossz állapotban lévőelemek kicserélésében merült ki. Mig a szerkezeti elemek helyreállítása természetesen az épitészeti kivitelezési munkák keretei között történik, addig a famütárgyak restaurálása speciális felkészültséget Igényel. A helyreállításra kerülő műtárgy kiválasztását sokféle szempont motiválja. A magyar műemlékállomány elsődleges felmérése a műemlékjegyzék összeállítása, a távlati tervek kialakítása során az épületekben helyet foglaló bútorzatok és fa szobrászati alkotások pontos leirására viszonylag kevesebb figyelmet szenteltek a kutatók. A rendelkezésre álló adatok színvonala is egyenetlen. Mig az épületek esetében az elsődleges felméréseket követő állapotmeghatározás az épületek "korképének" felvétele nagyjából befejeződött, addig a faberendezések állagára vonatkozó Ismereteink igen hiányosak. Parancsolóan jelentkezik az igény a faszobrászati restaurálás szélesedő lehetőségeit kihasználva, meg kell határoznunk műtárgy állományunk helyreállításának érték-állapot viszonyon alapuló fontossági sorrendjét. Ennek érdekében a megfelelő személyi-műszaki feltételek megteremtésével mielőbb meg kell kezdeni a faszobrászati emlékanyag szisztematikus, művészettörténeti-szakrestaurátori felmérését. Jelenleg pontos és összehasonlítást is lehetővé tevő adatok hiányában a restaurálandó műtárgy kiválasztása jobbára esetleges. A teljességre törekvő műemléki helyreállítás gyakorlata szerint, elsősorban azoknak a berendezéseknek, műtárgyaknak a restaurálására kerül sor, amelyek helyreállítandó épületekbe foglalnak helyet. A foglalkoztató fa restaurátori kapacitás még az épitészeti munkákból adódó feladatok elvégzésére is alig elegendő, igy a műtárgy sajátos művészi értékét és a famütárgyak kategóriáján belüli veszélyeztetettségi sorrendet figyelembe vevő munkára alig vállalkozhatunk.