A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

Előadásunkban a műemléki helyreállító tevékenység gyakorlatában jelentkező faanyagvédelemmel, illetve elsősorban az ipar- és képzőművészeti rangú fa műtárgyak védelmének, megőrzésének, restaurálásának kérdésével kivánunk foglalkozni, A mintegy 8300 objektumot számláló magyar müemlékállomány - a feltárt épületmaradványok, ro­mok kivételével - ácsok, asztalosok, fafaragók, szobrászok, világi vagy egyházi műhelyekben dolgozó művészek és mesteremberek kezemunkáját is őrzi. Az ötletes tetőszerkezetek, fafödémek, a népi fa épi­tészet emlékei, zömök haranglábak, fatornyok, a gyakorta diszesen megmunkált kapuk, ajtók, ablakkere­tek megóvása nemcsak műemléki szempontból jelentős, de kimutatható gazdasági értékűk miatt népgazda­ságilag is fontos. Az épületek belsejében lévőfamunkák puszta felsorolása is rendkivül változatos képet nyújt. A hajdan gazdagon berendezett kastélyok bútorzatából ugyan kevés maradt fenn, de világi butormü­vészetünk néhány jeles emléke - könyvtári és levéltári berendezések, patikabutorok - napjainkban is mű­emlékvédelem alatt állnak. Világi emlékeink szomorú pusztulása és elkallódása miatt fafhütárgyainkat legnagyobb számban egyházi tulajdonban lévő épületek, templomok őrzik. A katolikus templomban nem egyszer monumentális oltárok, szószékek, az előbbiek szinvonalat követő orgaonaszekrények, szobrok és szoborcsoportok, dí­szes stallumok, faragványokkal ékesitett győntatőszékek és padok, gazdag sekrestyeberendezések hivják magukra a látogatók figyelmét. A református templomok diszei az épitészet és az iparművészet határán mozgó bensőséges hangulatú festett famennyezetek, a hasonló motívumokkal ékesitett karzat- és pad ­mellvédek, faragott koronájú szószékek. Érdekes megoldásukkal tűnnek fel az evangélikus szószék­oltárok. Sajátos berendezésükkel külön szint képviselnek a bizánci liturgia előirásai szerint kialakitott görögkeleti templomok, melyek leghangsulyozottabb eleme a szentélyt a hivőktől elrekesztő, pazar diszi­tésü ikonosztázion. És az eddigi vázlatos felsorolást folytathatnánk akár az utmenti fülkékben meghúzó­dó szobrokkal, akár a védelemre méltó temetői kopjafákkal, ugy hisszük, az eddigekből is kitűnik, hogy a változatos funkciójú, formai gazdagságú emlékanyag a magyar művészet milyen jelentős hányadát kép­viseli, mennyiségileg és minőségileg milyen nagy értékek gondozásáról van szó. A faszerkezeti elemek kapcsolata az épülettel nyilvánvaló, de ugyanilyen természetes köncsönhatás áll fenn az épület és az épületben lévő fa műtárgyak között is. Ez utóbbiak töltik meg élettel az épitészeti teret, gazdagitják annak esztétikai hatását. Ezért védelmük a komplex műemlékvédelem keretei között indokolt. Ha egyes tárgyak múzeumba kerülése megmentésük érdekében olykor elkerülhetetlen, ez a meg­oldás csak az általánosból való eltérés kivételét jelentheti. Köztudott, hogy fennmaradt anyagunk zöme a barokk korból származik. Gótikus faszobrászati alko­tásaink, szárnya solt ára ink jelentős hányada a másfélszázados török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII. század második felében fellépő barokk a század végén, és különösen a XVIII. század első felében olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom