A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

tapad meg. Ezt ugy kerülhetjük el, ha az első ragasztóréteg vékony, ritka gyapotvászon, amit gondosan kell a legkisebb mélyedésekbe is belenyomkodni. A nem túlságosan piszkos freskók tisztithatők a portól és lazábban tapadó szennyeződésektől szikkadt kenyér belével Is. Meg kell figyelni, hogy a kenyérbél nem szineződik-e a festmény szineitől, mert ilyen esetben a kép kopik. A szinek rögzítésére van szükség. Erre az esetre később visszatérek. Ha a festményfelület zsiros - a kéz érintésétől - akkor kállluggal (mauzslrral), azaz oldatával zsirtalanitjuk, amit azután tiszta viz és szivacs segitségével leitatunk, leoldunk a képről. Viasz vagy olajfoltok esetében seb-benzinnel mossuk le a felületet nagyon gondosan, majd utána Ismét hamuzsiroldatával és vizzel. Salétromos vagy mészsős kivirágzásokat szárazon, óvatosan, előbb ecsettel leporoljuk, majd desztillált vízzel bőségesen és ismételve lemossuk. A tisztitás után hősugárzóval száritjuk. Száradás után a felületet erős nagyitóval átvizsgáljuk, hogy a kivlrágzások ismétlődését nem ta paszta íjuk-e. Természetesen Ilyenkor megismételjük a mosást. A penészes, gombás freskókat hamuzsir oldat és bioaktiv tisztitőkkai, fehérje oldó enzimekkel tisztítjuk meg. Ezeken a gombás helyeken a tisztítás után sokmllliő fehér pontocska marad vissza. A ragasztóvászon felrakása előtt újból megvizsgáljuk a festményfelületet, hogy zsiros folt - melyen a víz gyöngyökben összeáll-, vagy más szennyeződés, felületi lazulás nincs-e rajta. Majd közepes erősségű, mosott gyapotvásznat veszünk, ritka szövésűt. A vásznat zsebkendőnagyságu darabokra vágjuk és a széleket kirojtozzuk. Ezután elkészítjük az enyvet. Jő minőségű asztalosenyvet veszünk, amit lassú tűzön, forralás nélkül feloldunk. A megfőtt enyvhez azonos mennyiségű vizet, 20-25% mézet és 10% ökörepét vagy más ka pillára ktlv anyagot adunk. Az enyv sűrűbb vagy hígabb állagát a felület kívánalmai szerint változtatjuk. Felhordása szivaccsal történik, a ragasztást pedig a festmény alsó szélén kezdjük, és fokozatosan haladunk mindig vizszintesen ragasztva az egyes rétegeket egymásfölé kerülő sorokban. Csak akkora darabot enyvezzünk meg, mint amekkora a vászondarab, Az enyves szivaccsal bedörzsöljük a vakolatot a vászondarab alá, egyenletes vastagságban bőven teritve. Ügyelni kell arra, hogy ne maradjon ki egy mákszemnyi felület se. A bőségesen szétterített enyvre ráteritjük a vászondarabkát és azt is a szivaccsal jól átitatjuk, átdolgozzuk. Végül a vászondarabot rövidszőrü sörtekefével minden kis mélyedésbe benyomkodjuk. Ilyen módon ragasztjuk be az egész képfelUletet, mindig ügyelve rá, hogy az egyes darabok átfedjék egymást. Az első réteg száradását nem kell teljesen megvárni, amikor az már megaszalődott, akkor erre a felületre az első réteg darabjaival azonos méretű, de er ős ebb, ritka len vagy kendervásznat ragasztunk, az előbbivel azonos sorrendben. A második réteg darabjai ugy takarják az elsőt, hogy az átfedési vonalak kereszteződései, a felső réteg közepébe kerüljenek. A kétszeres vászonréteg száradásakor megfigyelhető a festmény lefeszülése a vakolatról. Ez mindig a széleken kezdődik és a zsugorodás erejétől megy végbe. A meleg nyári, enyhén szeles idő előnyös, A szélek maguktól emelkednek, de később lehet óvatosan segíteni a folyamatot. A szélek felemelkedése után módot kell találni arra, hogy a festményt a leeséstől megvédjük. A leválasztott falfestményt a hátoldalán fareszelővel, egyenletes vastagságura vékonyítjuk. Ennek érdekében sima felületre kell fektetni. A vékonyítási vigyázattal kell csinálni, majd leporolni, lekefélni és a törmeléket és a port. A hátoldal felől a festményt konzerválőanyaggal telitjük, ezután az előkészített hordozóelemre felragasztjuk. A ragasztás módja, technikája mindiga hordozóelem sajátságaitól függő.