A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

Ezeknek az anyagoknak és technikáknak a meghatározása, kiválasztása, mindiga leválasztott kép és az elhelyezésre kijelölt tér és felület egyedi sajátságainak figyelembevételével történhet. Magyarország mai területén, a középkori és reneszánsz falképeknek legnagyobb részét a véletlen, vagy az épület szükségszerű újjáépítése, helyreállítása, lebontása során találták meg és tárták fel. Az ismeretlenségből előkerült ezen festmények, főként a templomokban levők, töredékesek. Viszontagságos események átvészelésének és rombolásának nyomait viselik. Hiányos emlékei a Magyarországon virágzott középkori és reneszánsz művészetnek. E képek történeti és művészeti értéke, jelentősége nagy és ez tilt a beavatkozástól, hozzáadástól. Eredeti szépségük, történeti jelentőségük és esztétikai megjelenésük érdeke viszont követeli helyreállításukat. Egyértelműen kiegészíthető hiányaik pótlását el kell végezni megmaradásuk, fenntarthatóságuk érdekében. A feltárt képeken rendszerint sok apró lyuk van, amit a fedővakolatot felhordó kőműves ütött abba, a jobb vakolatkötés érdekében. Ezek a lyukak nem mélyek, de a feltárt felület ilyen sérüléseit nem lehet meghagyni, mert ezeken a helyeken a bomlás további lehetősége volna meg. A kiegészítések mértéke, módja, mint tudjuk, nemcsak a képhiányok mennyiségével, de a képek történeti és művészi becsével is összefügg. A falfestmények művészi és történeti értékének változatlan és maradéktalan fennmaradását a konzerválás igyekszik megvalósítani. A falfestmények helyreállítása azonban elkerülhetetlen. A konzerválás 'magában, csak az ép és jő állapotú festményeknél elegendő. A történeti értékű és felettébb jelentős középkori vagy ókori képeknél, természetesen semmi kiegészítést nem teszünk, nem tehetünk. Azonban a zavaró, plasztikai hatásokat okozó lyukakat és sérüléseket be lehet tölteni olymódon, hogy mintegy milliméternyi, jelképes szintkülönbséggel jelezzük az ott látható hiány okát. Szint, festést nem kaphat ez a tömés. Am a tömő vakolatot alakithatjuk szemcse szerkezetében és szinében oly módon, hogy az zavartalanul illeszkedjék a régihez, és attól mégis megkülönböztethető legyen. Ez a megoldás minden olyan kép sérülésének kitömésénél alkalmazható, ahol a rongálódás festés-kiegészítése nem lehetséges. A tömésfelületek szinének és szeme se-szerkezetének akkor Is hangolódni kell az eredeti vakolat felületének ilyen adottságaihoz, ha szin, vagy festéskiegészités kerül rá. Festéskiegészitést csak ott alkalmazunk, ahol ez egyértelműen, a kép egésze eredetiségének, hitelének csorbitása nélkül megvalósítható. Ezt a kiegészítést oly módon kell megfesteni, hogy ez a későbbi betoldás mindenki számára, a közelebbi megszemlélésnél észrevehető legyen. A retusálás, kiegészités jelenleg vonalkázással felrakott szinekkel történik. A megkülönböztetés lehetőségére szolgáló ez a módszer változhat. - A szinek változatlanságát ugy érjük el, ha a fény-, lug- és saválló szinezékek kötéséhez nem változó, nem sötétedő kötőanyagot használunk. A gyakorlatban az aquarell-festék bizonyult ilyennek. Am csak akkor, ha világos tömésalapra, lezurosan vonalkázzuk fel, fokozatos tónusfelrakással a színeket. Az ilyen retust a páralecsapódások alkalmával összegyűlő vízcseppek lemosó hatásától, a védőbevonat óvja meg. A dokumentáció a tudományos igényű konzerválás és restaurálás egyik legfontosabb teendője. Nélküle a végzett munkák helyessége nem volna kimutatható. A dokumentáció fényképes, rajzos és szöveges válfajai megelőzik a restaurálás gyakorlati megkezdését; kisérik annak minden fontos, látható és nem látható változását; befejezik, bizonyitják a munka helyes - vagy helytelen - elvégzését. A későbbi kutatás és restaurálás számára támpontot ad a bekövetkezett változások felismeréséhez, vagy magyarázatot a bekövetkezett változások okáról, természetéről, a kép gyógyithatő vagy gyógyíthatatlan betegségeiről.