A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

vakolatra hordott festékanyagot annak minden sajátságával. Ezzel kapcsolatban pedig szinte automatikusan keletkeznek azok az észrevételek, amelyek a vegyész és technológus ajánlott kezeléseinek és eljárásainak helyességét vagy a vele szemben felmerülő kételyeket igazolják. A restaurátor-művész szin, tónus és arányérzékének a normálisnál Intenzivebb és differenciáltabb mértéke szükséges ahhoz, hogy - például - a konzerválóanyag beitatásának folyamatában az eredeti szin- és tónus-erőt ne lépje tul a konzerválóanyag ilyen természetű fokozó-hatása. Más vonatkozásban, a tisztitás vagy konzerválás anyagainak beiktatásakor, a képréteg mélységi dimenziója is feltárul, megjelenik. Ugy értem, hogy a festékrétegek és szemcsék egymásfelettisége és egymás mellettisége is szinte látható. E látványban pedig, mintha a kép múltja is megelevenednék, szinte alkotó anyagainak igényei, szükségletel is megnyilatkoznának. Ez a fajta érzékenység a sok gyakorlat tapasztalataiban fejlődik, de megjelenéséhez bizonyos fajta érzék, automatikusan a tudatba kapcsolódó tudattalan folyamatok áramának és információinak felfogó képessége, rezonáns alapja meg kell legyen. A festményréteg konzerválása után következhet a vakolatréteg meglazult és elvált, vagy üreges részeinek, hézagainak ragasztóanyaggal történő kitöltése. Ehhez sürübb konzisztenciájú anyagot, rendszerint poliakril-dlszperziót injektálunk ezekbea résekbe, üregekbe. A poliakril diszperzió lúgos kémhatású emulzió és ezért a mészvakolat rétegeknek a falazathoz történő ragasztásához alkalmasabb, mint az ugyancsak használatos polivinilacetát, melynek kémhatása Inkább savas. A poliakril diszperziót injekciós fecskendő és injekciós tü segítségével juttatjuk a falazat és vakolat közötti résekbe, a többrétegű vakolatelválások lapjai közé. Többrétegüségesetén meg kell győződni arról, nincsenek-e az alsóbb szinteken értékes festések. Ha a vakolatrétegben csak üregek vannak, ilyen helyeken a ragasztóanyagot csak ugy tudjuk bejuttatni, ha két lyukat fúrunk, hogy a levegő eltávozhassák. A lyukak természetesen - függélyes falnál - függélyes vonalon helyezkedhetnek el, az üreg alsó és felső szélén. Az anyag betöltése az alsó nyilason történjék. Mikor az üreg megtelt, kis agyagdarabbal eltömjük a nyilasokat. Ha a vakolat repedezett, injektálás előtt el kell tömni a nagyobb réseket. Nagy terjedelmű üregek és elvált részek Injektálásánál, megfelelő méretű erős kitámasztást épitünk a rés vagy üreg fölé, nehogy az anyag súlya és nyomása a képvakolatot kidomborítsa, vagy ledobja. Megtöltése után a boltozati vagy mennyezeti részeken levő injektált helyeket akkor is támasztó préssel látjuk el, ha azok kisméretűek. A falfestmények konzerválásához tartozik a falképek leválasztásának művelete is. Falfestmény leválasztására akkor van szükség, ha azt eredeti helyén, más módon el nem hárithatő veszély vagy pusztulás fenyegeti, vagy ha a fal valamilyen ok következtében lebontásra kerül. Ilyen esetekben is gondoskodni kell arról, hogy a festmény eredeti helyére kerüljön vissza olyan megoldással, hogy a belső tér eredeti hatását visszaállítsuk. A szükséges szigetelésnek láthatatlannak kell maradnia. Tehát mára leválasztás előtt gondoskodni kell hordozóelemének elhelyezésmódjáről, a kép épségének és megjelenésének eredetiségét megőrző megoldásáról. Falfestmények leválasztásának és felerősítésének technológiai sikere függ a festmény-felület és festékrétegek előzetes gondos vizsgálatától. A kép felületét meg kell tisztítani, minden szennyeződéstől, átfestésektől. (A templomokban a gyertya füsttől és kezek érintésétől zsíros, kátrányos réteg rakódik rá.) Ezután alaposan megvizsgáljuk a vakolatréteget. Ha ez sima, akkor az enyves vászon jól felragad. Ha gidres-gödrös, erősen rücskös, akkor az enyv elszökhet a gödrökbe és a vászon csak a dudorokon